Ez egy visszatekintő bejegyzés, ugyanis az idén május elején volt egy 3 napos kirándulásunk Ausztriába. Szerdán indultunk, este Bécsújhelyen szálltunk meg, majd a csütörtököt Bécsben töltöttük. Délelőtt a Forma-1 vándorkiállítását néztük meg Tamással majd délután találkoztunk Csabával, akivel végigjártuk Bécs néhány nevezetességét, voltunk a Schönbrunni kastély parkjában, majd utána Bécs belvárosában sétáltunk. Pénteken Eisenstadtba (Kismarton) látogattunk, itt is sétáltunk, nézelődtünk, az estét pedig Bécsújhelyen töltöttük és másnap reggel indultunk haza. Fényképeket valamiért nem készítettem, az egyetlen képem az alábbi, amely a Forma 1-es kiállításon készült. A képen egy kiégett autó látható, Romain Grosjean 2020-as autója, amellyel a Bahrein-i Nagydíjon emlékezetes balesetét szenvedte, és amely balesetet a csodával határos módon szinte sértetlenül túlélt. A képen látható, hogy mi maradt az autójából, illetve összehasonlításképpen egy kép, hogy milyen volt az autó a baleset előtt.

Az elmúlt hetekben lecseréltem az otthoni szerveremet, ami kisebb változtatásokkal 12 éve szolgál. Ennek következményeként a blogot is át kellett költöztetnem az új gépre és egyúttal kicsit változtattam is a kinézetén, mert az elmúlt 8-10 évben szinte egyáltalán nem nyúltam hozza, ezért például egy telefon álló képernyőjén szinte használhatatlan volt. Sokkal jobb most sem lett, de legalább nézhető, illetve a menüpontok is használhatóak. Ugyanakkor ezeknek a változtatásoknak "köszönhetően" előjött néhány hiba is, ami főleg a régebbi bejegyzéseknél szembetűnő, de próbálom javítgatni őket, hogy minden olvasható és nézhető maradjon.
Az új szervert egy tavaly év végi kirándulás fotóival avatom fel, amikor is hármasban töltöttünk 2 napot Triesztben (és még 2 napot utaztunk). Ez egy igazán hirtelen jött ötlet volt és így mondhatjuk, hogy Szaloniki után újra sikerült 2500 kilométert autózni egy jó kávéért :)

Trieszti album

Ennyi variálás, ötletelés talán még egyik kirándulásunk előtt sem volt, mint az idén. Az alapfelállás az volt, hogy a Tamás abszolváló vizsgája miatt (ami csak július 21.-én végződött az iratkozással) az idei célpont nem Görögország lesz. Görögországban a két legzsúfoltabb és legmelegebb hónap a július és az augusztus, ezen belül pedig július második fele és az augusztus 15 körüli hetek. Én szerettem volna egy körutat tenni északi irányba, de az hamar világos lett, hogy egy skandináv túra 2 hét alatt nem megoldható - hacsak nem azzal töltjük minden napunkat, hogy egész nap autózunk. Ezután következett a Balti-államok ötlet, amelynek célja és fordulópontja Észtország lett volna. Július közepén azzal kellett szembesüljek, hogy az általunk preferált időponthoz képest (július vége és augusztus eleje) túl későn kezdtem szállást keresni. Néhány napig nézegettem Dániát is, mint lehetséges célpontot, azonban a szállások miatt ezt az ötletet is elvetettem és elővettem egy régebbi tervet. Tovább...

Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra. Tovább...

Azt nem mondhatom, hogy hosszas tervezés előzte meg ezt az olaszországi kirándulásunkat. Néhány nappal a tavaszi vakáció előtt tudatosult bennem, hogy a gyerekek nem egy, hanem két hét vakációt kapnak Húsvétkor, így ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy a vakációban lehetne egy kirándulást tenni valahova. Ettől függetlenül, szintén ezekben a napokban szembejött velem a hír valahol az interneten, hogy az idén az imolai Forma 1-es hétvégét két év zártkapu után az idén nézőkkel tartják meg...
Gyorsan vettem két állójegyet a versenyhétvégére (90 Eur / darab), keresgéltem szállást az airbnb-n, majd a versenyhét szerdáján elindultunk itthonról. Szerda este megaludtunk Budapesten, majd csütörtök reggel indultunk tovább, Velencéig autópályán, majd onnan a tengerparti úton mentünk Lido di Pompose üdülőtelepülésig, ahol a szállásunk volt.
Péntek reggel már mentünk is ki Tamással a pályára, ahol elég változékony időjárás fogadott (és ez tartott is egész hétvégén), de mindenre fel voltunk készülve :) Amíg mi a pályán voltunk, Edó és Andrea a szállásunk környékén sétáltak-rollereztek majd szombat délelőtt tettünk egy közös kirándulást a közeli Ravenna városba.
Hétfőn még maradtunk, meglátogattuk San Marino-t, majd kedd reggel indultunk haza ugyanazon az útvonalon, amelyen mentünk. Összesen 3780 km-t autóztunk - és nagyon jó volt végre kimozdulni itthonról. Mostmár lehet tervezgetni a nyaralást :)

26 kép, 3 videó és még szöveg

Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől. Tovább

2020-ban a járvány miatt nem voltunk Görögországban (és máshol sem). Miután idén május 14.-én a görögök megnyitották a határokat, egy hétvégére Anyjával ketten lementünk Szalonikibe (történelme és látnivalók). Csütörtökön hajnalban indultunk, de a tervezett este 7 órához képest 3 órával később, már jócskán sötétben érkeztünk Airbnb-s szállásunkra. A 3 órás késést a Promachonas-i határon töltöttük. Bár minden papírunk rendben volt: személyi, oltási igazolások, Passenger Locator Form, valószínüleg az elöttünk sorakozó autók utasainak legtöbbjének nem, így a sor nagyon lassan haladt.
A pénteki és a szombati napot sétával töltöttük, voltunk a Fehér-toronynál, a várban, a Szent Demeter-bazilikánál, a Bizánci Múzeumban, az Arisztotelész téren és a város híres sugárútjain. Vasárnap délelőtt elautóztunk a Halkidiki-félszigetre, ahol megnéztük a tengerpartot, majd egy esti séta után hétfőn reggel autóba ültünk és hazajöttünk, szerencsére ezúttal minden probléma nélkül léptük át a határokat.
Jó volt újra Görögországban lenni, már nagyon hiányzott.

A képek

Június 15.-én, azaz egy szombat reggel kellett volna induljunk otthonról, de végül csak délben csuktuk be egy hónapra az agyagfalvi ház kapuját. A reggeli induláshoz egy Katerini-i (Görögország) tranzitszállás volt lefoglalva, ráadásul két éjszakára, azonban a fél napos csúszás borította az útitervet. Így végül úgy indultunk el, hogy fogalmunk sem volt, aznap meddig érünk, hol fogunk aludni és mi lesz a további menetrend. Újdonság volt az útvonalon a Zsíl-völgye, korábban soha nem jártunk erre. Sajnos a szép látványt (és az egyébként jó minőségű utat) beárnyékolta egy hatalmas jégeső, majd a szerb határhoz közeledve vetődött fel a gondolat, hogy tegyünk egy kitérőt Székelykevére, ahol 2013-ban, montenegrói utunk alkalmával is megszálltunk – igaz, akkor előre foglaltunk. Szerencsénk volt, kaptunk szállást, és internetet is (ez Szerbiában az elképesztő roaming díjak miatt különösen fontos), így meg tudtuk tervezni a másnapi utat. Katt, ha olvasnád.

A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt, többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg. Katt, ha olvasnád.

A sors fintora - vagyis inkább gúnyos vigyora -, hogy alig két nappal azután, hogy az ezelőtti bejegyzésben beígértem a Peloponnészosz-körút leírását, ellopták a laptopomat, melyen az a leírás nagyjából készen volt. Sehol nincs róla mentésem, így most kedvem se sok hozza, hogy elölről kezdjem. Előbb felteszem az idei olasz út képeit, melyről nemrég értünk haza, aztán újra nekifogok annak az öt napnak a beszámolójához.
Mivel az idei őszi vakáció ideje is egyezett a Botiékéval, már korábban eldöntöttük, hogy a tavalyi toszkán út mintájára az idén is eltöltünk egy hetet közösen. A szállást én kerestem és foglaltam az airbnb-n, a helyszín a Comói-tó partján fekvő olasz kisváros, Lenno lett, de a határ közelsége miatt adott volt egy (két-három) svájci kirándulás is. Amekkora szerencsénk volt a tavalyi toszkán ősszel, az idén azt kamatostul megfizettük: az elmúlt évek egyik legnagyobb vihara pusztított Olaszországban ott-tartózkodásunk hete alatt. Szerencsére mi ebből csak annyit érzékeltünk, hogy mindegyre esett az eső, főleg az első két napon, amikor csak egy pár rövid sétára és kávézni mentünk ki a házból.
Kedden aztán végre komozdultunk, és miután Comóban pótoltuk autónk hiányzó oldalüvegét (melynek hiánya szoros összefüggésben áll az első bekezdésben említett laptophiánnyal...), meglátogattuk Luganót, szerdán pedig Monzát és Milánót. Csütörtökön újra Svájc volt a célpont, pénteken pedig a Comói-tó partját néztük meg közelebbről - ha már ott laktunk.
Bár az időjárás nem igazán kedvezett, azért sikerült sok szépet látni, ezekből egy album sok képaláírással az alábbi képre kattintva böngészhető.

Egy kis színház, egy pár fénykép...

...és egy videó.

Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Tovább...

Egy ideje beharangoztam már téli, havas képeket, most összegyűjtöttem őket, és itt vannak egy albumban. Az idén télen két szombaton és egy hosszú hétvégén (péntek-kedd) voltak fenn a gyerekek a Hargitán sízni, a képek nagy része ezeken a kirándulásokon készült.

13 kép + 1 mozgó

Sok időt szoktam tölteni utazások tervezgetésével, térképet böngészve, leírásokat olvasva, szállásokat nézegetve - biztos többet, mint utazással. Ezeknek a tervezgetéseknek, álmodozásoknak a leggyakoribb célpontja Olaszország, pedig még soha nem voltam ott. A családomnak az idegeire megyek a Gubbio köré tervezett umbriai úttal, a szicíliai és calabriai nyaralásokkal, és a többi olasz kirándulással, amelyeket évek óta tervezek, de még soha nem sikerült egyik sem. Az okok igen egyszerűek: távolság és pénz. A távolság azért gond, mert valahogy azt gondolom, hogy az az Olaszország, amit én keresek, Bologna-tól délre kezdődik, azaz itthonról az út erőltetve is négy nap (oda-vissza), de kényelmesen inkább hat. Minden tervezgetésnek az lett a vége, hogy Görögország sokkal elérhetőbb, ráadásul ott már többször voltunk és soha nem csalódtunk.

1 híján 30 kép

Ilyen felvezető után vicces ezt írni, de az őszi toszkánai kirándulás Botiékkal egy spontán ötlet volt. Tovább...

A nyári vakáció és az október eseményei néhány képen

Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után együtt továbbindulunk Éviára.

Görögország, 2017

Tovább...

Nem tagadom, hogy a felemásra sikerült májusi hungaroringi WTCC futamok után maradt bennem egy kis hiányérzet. Nem nekünk nem sikerült a kirándulás, hanem kedvenc pilótánk, Michelisz Norbi versenyei - szerettük volna legalább az egyik verseny után a dobogón látni őt. Ez azonban - rajta kivül álló okokból - nem sikerült. Így, mikor nem sokkal később kiderült, hogy Norbi a magyarországi TCR futamon is rajthoz áll, ráadásul a saját csapatában (M1RA), eldöntöttem, hogy újra kimegyünk Tamással.
Három széria versenyzett a hétvégén: a német túraautó bajnokság (DTM), a Formula 3 (benne Mick Schumacherrel) és a TCR - minket érthetően ez utóbbi érdekelt a legjobban. A M1RA hétvégi eredményei: első rajthely és győzelem mindkét futamon. Így végre nyugodtan jöttünk haza Tamással, mert kétszer is hallhattuk a Himnuszt vasárnap :)
Az alábbi képet egy ismeretlen Norbi rajongó küldte FB-on, mert felismerte rajta Tamást. Köszönet, G.I.

Fotóalbum

Az alábbi fotóalbumban két magyarországi kirándulás képei vannak. Előbb május elején töltöttünk egy hosszú hétvégét Botiéknál Budapesten, majd egy héttel később Tamással kettesben látogattunk ki a Humgaroringre, a WTCC futamra.

Fotóalbum

Adósságtörlesztés

Sokat utaztunk, nagyon sok mindent láttunk, rengeteget fényképeztünk, mindezt leírni lehetetlen, inkább azért próbálkozom, hogyha néhány év múlva majd visszaolvasunk, legalább részleteiben előjöjjenek az emlékek. Több olyan helyen is jártunk, ahol az ember elkezd fényképezni, aztán rájön, hogy ezt fényképen nem lehet visszaadni. Kamerára kapcsol, videózni kezd, de kiderül, hogy reménytelen a dolog, aztán csak leül, és csendben figyel :)
Negyedik alkalommal voltunk Görögországban, újabb két hetet töltöttünk ott - ezúttal Évián. Akinek ismeretlen lenne a név, a hely, az nézzen rá az előbbi bejegyzésben levő térképre, és ott nagyjából be lehet tájolni. Korábban minden alkalommal "csak" Thassos-ig voltunk, most jóval nagyobb (bár még mindig elenyészően kicsi) részét láttuk Görögországnak.
Két család mentünk, két autóval, az odaút 1200 km volt, ezt két nap alatt tettük meg, egy szaloniki megállóval. Ugyanitt aludtunk meg hazafele jövet is, a visszaút azonban 1400 km lett, mivel tettünk egy kitérőt a Meteorákhoz.
Szalonikiről nagyon sokat olvastam (a legfontosabb olvasmány ez), és feltűnt, hogy a vélemények nagyon eltérőek. Legtöbben egy gyönyörű, tengerparti városnak írják le, ahol keverednek a kultúrák és nagy a forgatag, mások azonban szóvá teszik, hogy a város egy hatalmas káosz, szmog van és nagy zaj. Elmondhatom, hogy szerencsém volt megérteni a fenti ellentmondást, ugyanis két Szalonikit láttunk. Arrafelé úton vasárnap délelőtt egy nyugodt, csendes városban sétáltunk, ahol a helyenként zsúfoltnak tűnő építkezést csodálatos kis terek, parkok szakították meg. A szikrázó napsütésben majdnem valamennyi part menti kávézóban telt ház volt, az emberek beszélgettek, és nézték a tengert. Mi is így tettünk, majd felmentünk a Fehér-toronyba, ahonnan nagyon szép a kilátás, majd tettünk egy kitérőt a belváros tengertől kicsit távolabbi részébe is. A Felső-városba azonban sajnos nem volt időnk elmenni, délután hatkor kompunk volt Éviára, majd 300 km-el odébb. És az ellentmondásra a magyarázat: hazafele úton egy csütörtöki nap csöppentünk a város forgatagába, és szinte rá sem ismertünk a városra. Az utcák, a járdák tömve voltak, parkolni csak méregdrágán lehetett, valóban zaj volt és füst, elviselhetetlen meleg - maradjunk annyiban, hogy emlékeinkben a vasárnapi Szalonikit őrizzük meg :)
Évia, Kréta után Görögország második legnagyobb szigete. Északi része nagyon termékeny, változatos, déli része, a leírások alapján sivárabb. Szállásunk Észak-Évia (és Görögország) egyik leghíresebb fürdővárosában, Lutra Edipszu közvetlen közelében volt.
Sokat utaztunk a szigeten, próbáltuk felkeresni a fontosabb látnivalókat, egy részét sikerült, más részét nem. Évia nagy sziget, emiatt a távolságok is kicsit nagyobbak, én összesen 700 km-t autóztam a szigeten 10 nap alatt. Ezekre a kirándulásokra mindig mások kísértek el a társaságból. Sajnos nem tudok egy helyben ülni a tengerparton 1-2 óránál többet :) Részletesen nem írom le a kirándulásokat, csak felsorolom, és a fényképalbumokban még írok róluk:

• gyógyvizes fürdő, úszás Lutra Edipszu szabad strandján
• Ellinika - Évia egyik legszebb, homokos strandja
• Kria Vrisi - egy nagyon különleges, vad partszakasz, érintettük Agia Anna falut és Agkalit
• a Drimonas-i természeti park (vízesések) és Kerasia falu
• Pilio - Vlachia - Sarakiniko - egy csodálatos part menti sziklákon vezető panorámaút (rám ez az út tette a legmélyebb benyomást, külön köszönet érte Eduárdnak, aki az éviai tartózkodásunk második napján felhívott, és csak annyit mondott, hogy mindenképpen menjünk el a keleti partra. Néztem, nézegettem a Google maps-et, aztán felfedeztem ezt az útszakaszt, hát elmentünk megnézni. Jól tettük.)
• séta Pefki kikötöjében és Neos Pirgos-on
• motorcsónakos kirándulás a lakatlan Lichas-szigetekre
• hajókirándulás Skiathos-szigetre (Skopelos-ra is nagyon szerettem volna, de sajnos nem találtam Évia-Skopelos kirándulást)

Évia, legalábbis Észak-Évia nagyon szép. Július első felében kevés a turista, külföldiek alig vannak (többnyire Szerbiából), és -én csak Thassos-hoz tudom hasonlítani- sokkal kevésbé van kiépítve. A táj rendkívül változatos, hosszú tíz kilométereken át lehet autózni hegyes-völgyes-erdős szakaszokon, aztán egyszer csak felbukkan a tenger, melynek partja lehet homokos, apró kavicsos, vagy meredek sziklás. Rengeteg a megművelt föld, hatalmas gyümölcsösök vannak. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a sziget a tömegturizmusnak nem kedvez, nincsen repülőtere, sem nagy, felkapott üdülővárosa, 5 csillagos, szálloda-komplexumokkal - ezek pedig elengedhetetlen kellékei egy mai, "menő" nyaralásnak. Aki azonban szeret kirándulni, beéri egy szép, tiszta apartmanházzal, és nem zavarja, ha az étteremben eléje tett étlapon csak görögül (esetleg néhány szót angolul) ír, ha a tengerparton annyi a komfort, amennyit visz magával, az jó helyen jár. Mi minden napunkat egy kiadós úszással kezdtük, mert a szállásunk előtti tengerpart nagyon nyugodt volt, aztán következett egy kellemes frappé az árnyékos kávézóban, reggeli után pedig általában kirándulni indultunk. Ezeken a kirándulásokon mindig megálltunk valamelyik parton fürdeni, délután otthon ebédeltünk, a késő délutáni órákban a "saját" partunkon heverésztük, majd vacsorára bementünk Edipszu-ba a kedvenc giroszosunkhoz. Utána következett még a kedvencem, az esti meccsnézés közvetlen a tengerparton egy nyugágyban, egy sör vagy frappé kíséretében, persze mindez csak addig, ameddig tartott a foci EB.
Még 1-2 hetet szívesen maradtunk volna, Görögország nagyon szép. Sok kedves emberrel is találkoztunk, ugyanakkor egyetlen negatívumot nem tudok szó nélkül hagyni: a rengeteg szemetet. Szemét van az utak mentén, szemét van a kiránduló helyeken (a kiépített természeti parkban is), a tengerpart sok helyen szemetes - szerintem több a szemét, mint itthon. Ez nem éviai sajátosság, mindenhol (igen, a Meteoráknál is) találkoztunk vele, és azért is érthetetlen a dolog, mert rengeteg nagyon szép, rendezett görög portát láttunk, ahol minden ragyogott, tehát biztos, hogy őket is zavarja ez a dolog.
Végezetül még valami. Sokan kérdezik, hogy mertünk elindulni olyan messzire, és nem féltünk-e, satöbbi. Mint Bulgáriában, mint Görögországban az utak jók, egyértelműen ki vannak táblázva, tehát akár GPS nélkül is, egy jó térképpel el lehet jutni A-ból B-be. Migránsok? Sehol nem láttunk, az 1-2 szaloniki kéregető gyanús alaknál pedig Budapesten biztos többel lehet találkozni.
A fényképeket két albumba rendeztem, egyikben a látottakat próbálom bemutatni, a másik egy személyesebb galéria - rólunk.

Görögország, Évia - ahogy én láttam

Agyagfalva - Évia 1197 km, 1 megálló: Szaloniki

Album

Rég nem volt bejegyzés, pláne nem a családról, de azért jól vagyunk :) Sokminden történt az elmúlt fél évben, sokat kirándultunk, februárban voltunk egy hosszú hétvégét Szegeden-Mórahalmon Botiékkal (erről nincsenek képek), aztán Varságon néhányszor, az elmúlt napok kirándulásai pedig az alábbi albumban láthatók.

Album

Röpke két és fél hónappal az idei nyaralásunk után itt egy képes visszatekintő a kéthetes kirándulásra. A helyszín újra Thasszosz volt :) Bár előtte elméletben és térképen bejártuk fél Európát, kényelmi okok miatt a választás ismét az ismerős görög szigetre esett - és nem bántuk meg. Három család mentünk (Dakó, Szőcs, Füley), három autóval. A szállásunk ezúttal a Szöcskéék tavalyi szállása lett (Dimitra Matyula apartman), aminek az a különlegessége, hogy közvetlen a parton található. Sokat kirándultunk, a már korábban megismert helyszínek mellett (Kazaviti, Márvány-part, Panagia, Theologos, Kastro) voltunk új helyeken is (az Ypsario-n elsősorban), kipróbáltunk új partszakaszokat is. A két hét hamar elrepült, és a váltás nagyon éles volt: pénteken még óriási tengerparti sziklák közt mászkáltunk, hétfő reggel már kezdődött itthon az iskola és a napközi.

Thassos galéria

Az agyam egy eldugott sarkában már rég terveztem egy kirándulást egyetemi éveim helyszíneire: Temesvárra és Szegedre. Nem, Szegeden nem jártam egyetemre (csak majdnem), de az öt év alatt jó pár hétvégét töltöttem ott barátoknál. Mindkét várost nagyon szeretem hatalmas parkjai, terei miatt - jelszó: csak semmi zsúfoltság. Szóval már rég terveztem egy kirándulást ide, de valamiért mindig halasztódott. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, kerülve mindenféle egyeztetést, kedden lefoglaltam egy kollégiumi szobát péntek és szombat éjjelre a szegedi Szent Imre Szakkolégiumba. Ha valaki hasonló alacsony költségvetésű kiránduláson gondolkodik, a kollégiumi szállás szerintem a legjobb megoldás ár/érték arányban. Azt nem mondom, hogy visszahozta a temesvári bentlakásokban eltöltött évek hangulatát, mert azokhoz a körülményekhez képest egy tetszőleges magyarországi bentlakás nagyságrendekkel komfortosabb.
Péntek hajnalban indultunk itthonról, Aradon keresztül délben érkeztünk meg a kollégiumba. Az aznapra tervezett fürdést szombatra halasztottuk, és egy rövid pihenés után az enyhén borús időben nyakunkba vettük a várost. Jó érzés volt felkeresni a régi helyszíneket: a Dugonics teret, a Dóm teret, a Kárász utcát, a még mindig csodálatos Széchenyi teret, a Tisza-partot és a többi kis utcácskát. Szegeden sok minden változott, de a város hangulata nem. Helyenként megszépült, más helyeken kicsit el lett hanyagolva, de még mindig az a szellős Tisza-parti város maradt, amire emlékeztem.

A hétvége képekben és képaláírásokban

Szombaton korán (nyitásra) kinn voltunk a mórahalmi Szt. Erzsébet gyógyfürdőn, ami a gyerekeknek felért a Paradicsommal. Hosszú-hosszú órákat töltöttek a különféle (összesen majdnem 20) medencében, nagy nehezen tudtuk rávenni őket, hogy délután öt óra körül vissza induljunk Szegedre, ahova hamarosan érkeztek Botiék is Budapestről. A fürdő után még megálltunk a Mórahalmi Rétesháznál, ahol megnéztük a gyönyörűen berendezett tájházat - Botiék természetesen előbb értek a kollégiumhoz, mint mi :) Este újabb szegedi séta következett, majd vasárnap délelőtt közösen indultunk Temesvárra.
Temesvár többet változott az elmúlt 15 évben, mint Szeged, és többnyire előnyére. Helyenként ugyan picit zsúfoltabb lett, de a történelmi központ felújítása, a rendezett parkok, a kiépített bicikliutak mind-mind azt mutatják, hogy Temesvár még mindig Románia egyik legnyugatibb városa, és nem csak földrajzilag.
Mivel hosszú út várt még ránk hazáig, du. 6 órakor elindultunk, és fáradtan, de mind a négyen élményekkel tele értünk haza 3 hosszú nap után.

"Nagy" Andris és "Kicsi" Andris töltötték nálunk az elmúlt hetet. Mivel a gyerekek egész héten kézműves táborban voltak, kirándulásra csak a szombat maradt. Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyi embert "küldtem" már el a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz, rádöbbentem, hogy nem hogy a gyerekeink nem jártak még ott, de én sem - már lassan 30 éve!
Alább a képek a szombati kirándulásról.

A szombat képekben

A tavalyi után újabb május elsejét töltöttünk Botiéknál. A program nagyon hasonlított a tavalyira: pénteken Nagy Futam a Duna parton családostól, szombat-vasárnap pedig Hungaroring és autóversenyek minden mennyiségben a fiúknak: Auto GP, ETCC, WTCC. A hétvégére a koronát Michelisz Norbi rajt-cél győzelme tette fel.

A hétvége képekben, sok autóval

Eltelt több, mint 2 hónap az utolsó bejegyzés óta. Ezalatt Andrea betöltötte a 4 évet, Tamás ügyesen tevékenykedett az iskolában... ezekről néhány fotó.

12 Kép

Otthon töltöttük a tavaly év végét, jó volt végre a 2 hét "pihenés". Második héten vendégeink is voltak, Andrisék és Botiék látogattak meg, velük közösen kirándultunk a környéken. A két hét alatt készített képekért köszönet mindenkinek a társaságból.

Fotóalbum

Röpke egy hónap alatt elkészült a második görögországi galéria is.

Fotógaléria

Véleményem szerint a turisták/nyaralók alapvetően két csoportra oszthatók: a passzívokra és az aktívokra. Passzív nyaralónak gondolom azokat, akik a szállás környezetében töltik szabadságukat: a kemping / szálloda / apartman mellett található tengerparton / medencékben / éttermekben. (Mi is többször voltunk ilyen nyaraláson, főleg, mikor még picik voltak a gyerekek: általában a román vagy bolgár tengerparton.) Ezzel szemben az aktív kirándulók megszállnak valahol, és vagy onnan tesznek csillagtúrákat a környékre, vagy néhány nap után továbbállnak, és egy újabb környéket járnak be. A mi tavalyi montenegrói és az idei thassosi kirándulásunk többnyire aktív volt, de azért beiktattunk néhány pihenő napot :)
2014-ben Thassos tele van/volt passzív nyaralókkal. A tengerpart közvetlen környékét ellepték a többnyire román(iai) és bolgár turisták, akik szemmel láthatólag teljes napjukat a napernyő alatt töltötték. Ezzel nem lenne probléma, elvégre ugyanez történik sok más tengerparton vagy üdülőhelyen is. Ami engem zavar, hogy ezeknek a tömegeknek a hatására ez a csodálatos görög sziget elkezdte elveszíteni eredeti mivoltát, és a tengerpartja kezd hasonlítani egy -számomra- átlagos tengerpartra. Ebben részben hibásak a turisták, akik fittyet hányva a helyi hagyományokra, például szieszta időben is végighajtanak a part menti sétányon bérelt quadjukkal, egymásnak hangosan kiabálva. De hibásak a vendéglátók is, akik a nagyobb haszon reményében alkalmazkodnak ehhez a tömeghez, délben is nyitva tartják az éttermeket, bolgár nyelvű étlapot készítenek, és így tovább.
Nekem, ha elmegyek egy idegen országba kirándulni, fontos hogy egy számomra ismeretlen környezetbe kerüljek. Ettől érdekes az a hely. Ha a saját nyelvemen szolgálnak ki, az olyan, mintha otthon lennék. Nem próbálom az idegen környezetet a magaméra formálni, hanem próbálom minél jobban megismerni azt és ottlétem alatt alkalmazkodni hozza.
A fentiek miatt Thassos sokat változott 2007 óta (akkor voltunk ott először). Akkor egy csendes, szép, mediterrán szigetet ismertünk meg gyönyörű hegyek közt megbúvó falvakkal. 2007-ben bárhova mentünk, tökéletes volt: éttermek, szállás, minden. Ekkora tömeget, mint az idei azonban nem lehet azon a színvonalon kiszolgálni, így kicsit felhígult a kínálat. Hogy kicsit érzékeltessem a 7 évnyi különbséget, íme 1 kép:

Thassos galéria nélkülünk

Ugyanakkor Thassos továbbra is gyönyörű - csak el kell távolodni egy kicsit a felkapott strandszakaszoktól. Ebben óriási segítségünkre volt Ági, aki elmondta, hogy hova érdemes elmenni (és hova nem), így majdnem minden nap tettünk 1-1 kis kirándulást valamelyik látnivalóhoz. Jó oldala is volt a sok passzív turistának: ezek a helyek általában néptelenek voltak, közel sem volt a partokra jellemző zsúfoltság. 12 nap alatt több, mint 600 km-t autóztunk a szigeten, így láttuk például Kastrót, az elhagyott hegyi falut, vacsoráztunk Theologosban, sétáltunk Panagiában és Potamiában, hétfőnként piacoltunk Prinoson, megnéztünk Kazavitit - a skanzent, sőt egy nap hajókázni is voltunk, no meg Ági is meghívott vasárnap reggel egy görög kávéra, amiből egy egészen különleges, félnapos program lett - köszönet érte.
Két galériát készítettem a nyaralásról, a fenti képre kattintva megnézhető Thassos néhány látványossága, az alábbi képre kattintva pedig a személyes galéria nyílik, majd ha végre Szöcske ideadja az ő fotóit is, és össze tudom rakni a képeket.

Thassos galéria rólunk

Galéria Thassosról

Pádison voltunk a hétvégén Péteréknél és a várakozással ellentétben csuda jó időt kaptunk, 2 nap alatt egyszer sem esett. Hazafele jövet megálltunk a havasrekettyei vízesésnél, majd onnan Kolozsváron keresztül hajnali kettőre értünk haza a (fékhibás) Ferozával.
A fotóalbumban erről a kirándulásról vannak képek, meg előtte még néhány korábbi fotó az elmúlt hónapokból. Apropó elmúlt hónapok: Tamást kicsengették, ősszel kezdi az iskolát, Andrea pedig a kiscsoportot :)

Fotóalbum

Az idei május 1 kicsit másképp telt, mint a többi. Piknikezés helyett szerdán délben elhoztuk a gyerekeket az óvodából, és meg sem álltunk Zuglóig :) Botiéknál voltunk 4 napot, és bár elég változékony volt az időjárás, megpróbáltunk pár dolgot megmutatni a gyerekeknek Budapestből. Voltunk a Duna parton sétálni, miközben zajlott a Nagy Futam (versenyautós és légibemutató), felmentünk a Siklóval a Várba, pénteken voltunk Állatkertben és a Városligetben, másnap a fiúk a Hungaroringen nézték a WTCC időmérőt, vasárnap pedig az anyukák a gyerekekkel "ikeáztak", mi pedig Andrisékkal és Botival újra a versenypályán néztük Michelisz Norbiékat.

A hétvége képekben

Családostól elmentünk autóversenyt nézni - klikk

Egy rövid kiruccanás az agyagfalvi kilátóhoz

Klikk a képre - néhány őszi Varság-fotó

Sétálni és borvízért mentünk ki Homoródra szombaton, elvittem az új fotógépet is egy kis ismerkedésre. Rég nem ittam homoródi borvizet, de továbbra is nagyon finom, sajnos a család többi tagja nincs oda tőle.

Az első képek az új géppel.

Néhány szám, adat, költség a montenegrói útról.
Összesen 2626 kilométert autóztunk, ebből az Udvarhely - Petrovac (montenegrói tengerpart) kb. 2200 km, a többi a kisebb kirándulásokból (Lovćen, Sedlo, Sveti Stefan,Budva, stb) jött össze. Az átlagfogyasztásunk 5 fővel, csurig pakolt autóval, tetőcsomagtartóval, non-stop légkondival, nyugis tempóban 8,4-re jött ki. Számolni kell azzal, hogy Szerbiában, de különösen Montenegróban rengeteg a szintkülönbség, szinte állandóan hegyre fel vagy völgybe le autózunk.
Benzinárak: Romániában 1,3 Eur, Szerbiában 1,33 Eur, Montenegróban 1,38 Eur, mindenütt "normális" kútaknál tankoltunk (Lukoil, OMV, NIS) és mindenhol elfogadták a hitelkártyát. Az üzemanyagköltségünk az egész útra szűk 300 Eur lett.

Egyéb útiköltségek: Szerbiában autóztunk 50 km-t autópályán, ennek díja kb. másfél euró, mi dínárban fizettünk. Podgoricáról érdemes a rövidebb, új utat használni a tengerpart felé, ezen van egy fizetős, 4,8 km-es alagút, használati díja 2,5 Eur irányonként. A 30 km-nyi román autópályáért (Déva-Szászváros) nem kell külön fizetni, viszont Déva irányából éjjel rátalálni nem egyszerű.
Szállásköltségek: Székelykeve 15 Eur/fő/éjszaka vacsorával, gyerekeknek ingyenes. Žabljak, Durmitor, autós kemping 2 szobás apartmanja: 40 Eur/éjszaka. Petrovac na moru, 2 szobás apartman: 65 Eur/éjszaka + 1 Eur/fő/éjszaka.
Magyar útlevéllel utaztunk, és bár mindkét határ hagyományos (útlevélpecsételős, esetenként csomagátnézős), ebből sehol nem volt problémánk, a montenegrói határőr még fel is hívta a kollegája figyelmét, hogy nicsak, Romániából jöttek, és magyar útlevelük van.
És még egy fontos számadat, Edó megszámolta: a petrovaci sünnek 45 tüskéje maradt a talpamban...

Žabljak-ból mindössze 180 km-t autóztunk a tengerig, számunkra szokatlanul forgalmatlan, helyenként szerpentines, de mindenütt jó minőségű úton. Podgorica környékén kicsit erősebb a forgalom, de gyakorlatilag az egész országban 50-60-70 és 80 km/h-s korlátozások vannak, sok helyen rendőrök, így száguldozni lehetetlen. Mivel azonban a távolságok nagyon kicsik, pár óra kényelmes autózással eljuthatunk az ország északi részéből a tengerpartra.
Míg a hegyvidéken nagyon kevés a vendég (pl. a 3 órás túrán mindössze egy lengyel csoporttal találkoztam), a tengerpart sokkal látogatottabb. Nem annyira zsúfolt, mint a horvát/bolgár/román (és bizonyára görög) tengerpart, de itt azért már szép számban látni külföldi autókat, elsősorban természetesen az ex-Jugoszlávia területéről, de sok orosz, ukrán, lengyel, cseh és elvétve magyar, román, sőt német és holland utazót is láttunk. A tengerpart sok helyen apró kavicsos, homokos, emiatt rengeteg kisgyerekes család van a vízparton.
A legjobb dolog a montenegrói tengerparton, hogy rengeteg látnivaló akad a környéken, a teljesség igénye nélkül: Kotori-öböl, Budva, Sveti Stefan, Lovćen, Skadari-tó, Cetinje - ezek mind legalább 1 napos programok, mi most csak egy részét tudtuk felkeresni.

Külön kihangsúlyoznám a szállásadóink, és általában az emberek kedvességét, vendégszeretetét, mert ez is nagyban hozzájárul egy sikeres nyaraláshoz, és ahhoz, hogy pozitív élményekkel feltelve jöjjünk haza. A sok helyen (sajnos nálunk is) tapasztalható széthúzáson, ellentéteken a montenegróiak felülemelkedtek, és közösen tesznek azért, hogy az odalátogató turisták jól érezzék magukat, az esetleges helyi problémákkal ne találkozzanak. Hiszem, hogy a helyi természeti adottságokon kívül ez fontos összetevője annak, hogy egy régió, ország turizmusa sikeres legyen. Crna Gora, vagy ahogy mi ismerjük, Montenegró ilyen ország.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban

3 éve voltunk utoljára külföldön nyaralni (Bulgária), nem tagadom, már nagyon mehetnékem volt. Montenegróra még jó néhány évvel ezelőtt egy újságcikk hívta fel a figyelmem, és azután még sokat olvastam erről a kis, de nagyon változatos természeti adottságokkal rendelkező országról. Montenegró területe és lakossága nagyjából Székelyfölddel egyezik (650 000 lakos), azonban az országban megtalálható számos 2300 m feletti hegycsúcs, és kb. 290 km hosszú tengerpart is. Nem annyira népszerű célpont, mint Horvátország, ez az előzetes "tanulmányok" során is kiderült számomra, ugyanis sokkal kevesebb úti beszámolót találtam a neten, mint a látogatottabb országokról. A tengerparti célpontokról lehet találni néhány leírást magyar nyelven, azonban a hegyekről - engem elsősorban a Durmitor Nemzeti Park érdekelt - nagyon kevés infót találtam, néhány angol és szerb (éljen a Google Translate) oldalra is ellátogattam, amíg sikerült kielégítő mennyiségű térképhez, útleíráshoz jutnom. Ilyen szempontból izgalmasabb volt, mint egy hagyományos kirándulás előkészítése, kis túlzással azt is mondhatnám, hogyha az ember Montenegró hegyeibe megy, akkor egy kicsit felfedezővé válik. Persze ez túlzás, mert a helyszínre érve kiderül, hogy a hegyi útvonalak nagyon jól dokumentáltak és nagyon szépen ki vannak jelölve.
Ilyen előzmények után, június 28.-án este vágtunk neki utazásunk első szakaszának. Az autót telepakoltuk, a tetőboxot is, és Viola Mamával kiegészülve, öten az utasteret is maximálisan kitöltöttük :) Másnap Szerbiában szálltunk meg, majd vasárnap dél körül értünk nyaralásunk első célpontjához (Žabljak), ahol 3 napot töltöttünk. A 3 nap részleteit a képaláírásokban mesélem el (vigyázat: sok fotó és sok szöveg!), általánosságban pedig szeretném leírni, hogy a közhiedelemmel ellentétben mind Szerbiában, de különösen Montenegróban nagyon jó a közlekedés. Szerbiában jó minőségű, széles, helyenként 3 sávos utak vannak, viszonylag erős forgalommal és sok sebességkorlátozással. Montenegróban az utak kisebb forgalomra vannak tervezve (értsd: keskenyebbek), rengeteg alagút, viadukt és hegyi szerpentin van, de éppen ezért az ember sokkal figyelmesebben vezet. Rengeteg az 50-es, 60-as korlátozás (az általánosan megengedett sebesség 80 km/h), a forgalom nagyon kicsi, teherautót, nagyobb kamiont szinte nem is láttunk. A sofőrök kicsit lazábban értelmezik a közlekedési szabályokat, de mégsem láttunk egyetlen balesetet sem, és -figyelem- egyetlen gödröt sem az úton, pedig összesen kb. 850 km-t autóztunk ebben a kis országban. A hegyvidék nagyon tiszta, sok helyen érintetlen a természet, de a turistaösvények mentén sem látni eldobott szemetet, igaz a látogató is kevés - szerencsére.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban

Egy videó az egyik Durmitor-i autóutunkról:

A Durmitorban töltött 3 nap után lementünk egy hétre a tengerre - ennek részleteit egy következő bejegyzésben írom le.

Szombaton (május 18) estére érkeztek meg vendégeink, egy röpke 18 órás út végén Agyagfalvára (koltói és vásárhelyi megállókkal). Másnap kihasználtuk a gyönyörű időjárást, és kivittük a 3 gyereket az agyagfalvi és a sükői kilátóhoz (nagyjából a szokásos útvonalon).
Másnapra egy hosszabb túrát terveztünk az Almási-barlanghoz, de ezúttal csak a fiúkat vittük, Andreával még nehéz lett volna a sziklák oldalán elhelyezett és a Vargyas felett átivelő pallókon mászkálni. A gyerekeknek nagyon tetszett a kirándulás, a barlangba csak addig akartak bemenni, míg tényleg be nem mentünk, utána már aggódva nézték a kijáratot :) Szerencsénkre a jó idő kitartott a túra alatt, szó szerint addig, amíg visszaértünk az autóhoz, néhány pillanattal később már zuhogott az eső, és nagyjából azóta is esik...

Fényképalbum

Útiterv Google Maps-en

Szálláslehetőségek:

• Székelykeve
• Žabljak, Durmitor, néhány túraútvonal, és egy könnyebb túra leírása itt
• Petrovac Na Moru

Mindenféle olvasnivaló, és egy hevenyészett, előzetes naptár .

Az elmúlt hónapokban elhanyagoltam a weboldal fejlesztését, ezért jópár fénykép összegyűlt. Az elkövetkezendő napokban megpróbálom valamennyire csoportosítani őket, és készíteni belőlük 2-3 blogbejegyzést.
Az első természetesen az Andrea 2 hónappal ezelőtti szülinapján készült képeket tartalmazza és a végére odatettem még egy pár szejkei fotót, ami 2 héttel ezelőtt készült. A szülinap és a májusi szejkei kirándulás között Andreának volt egy bárányhimlője is, az egyik képen ez is látszik :)

Az elmúlt pár hét képei - családi fotók

December tizennegyedike van, tehát "papíron" még nem is kellene feltétlenül tél legyen. Ehhez képest az elmúlt napokban reggel és este 1-1 órát hólapátolással töltök, az udvaron kb. 30-40 centi hó van. Ma reggelre pedig -18 fok lett, szóval joggal mondhatjuk, hogy itt a tél. Az alábbi fotóalbum képei még múlt vasárnap (december 9) készültek, amikor Viola Mamával, Tamással és a béemwés szánkóval kimentünk Varságra vízért. Na és persze szánkózni.

Szombat (aug.25) éjfélkor indultunk a tengerre, két család, két autóval. Az utazásról annyit, hogy végre elkészült az autópálya Bukaresttől a tengerpartig, mi ezt az útvonalat választottuk, és így Ploiesti-től két rövidebb megszakítással végig autópályán lehet haladni, kényelmesen haladva bő 7 óra alatt lehet odaérni.
Szállásunk ugyanabban a kempingben volt, mint tavaly, sőt ugyanazt a házikót is kaptuk, mint 1 éve.
Az időjárás gyönyörű volt szinte végig, másfél napig volt szeles-esős idő, ezenkívül minden napot a parton töltöttünk, természetesen a gyerekek nagy örömére, a nagyobbakat már alig lehetett kiszedni a vízből :)

Régi rossz szokásomhoz híven megint összegyűlt egy albumra való fénykép az elmúlt hónapokból, amit nem a megfelelő időben teszek közzé. A legnagyobb esemény a Tamás (4) és Anya szülinapja volt június elején, kertipartival és tortákkal. Ezenkívül Tamással voltunk bodzát szedni Agyagfalva határában és volt egy családos varsági kirándulás is.
A májusi 4 tengeri napról és a júliusi egy hét Pádisról a megfelelő időben felkerültek a képek, úgyhogy ezek ebből a galériából kimaradnak.
Hogy valami friss anyag is legyen, az utolsó képen egy pár nappal ezelőtti varsági kirándulás van, amint Tamás Jézus-kútjától gokartozik hazafele :)

Fényképalbum

UI. Magamnak: a mai nap sikerült magyarítani a Galleria fotóalbumot, így ezentúl az albumok "magyarul" jelennek meg (gombok feliratai, EXIF adatok, stb).

Teljes családdal, egy hétre való élelemmel, sátorral, gyerekbiciklikkel, babakocsival felpakolva indultunk Pádisra. Felvetődött, hogy a pádisi utakra jobban megfelelő Ferozával + utánfutóval menjünk, de aztán kényelmi szempontok miatt elvetettük ezt a lehetőséget. Mivel ez egy családos, gyerekes nyaralás volt, offroadozni amúgy sem lett volna lehetőség, ezért kézenfekvőbb volt mindent bepakolni az autóba (a babakocsi már csak a tetőn fért el). Mi 12.-én, csütörtök reggelre értünk fel, néhány óra múlva jöttek Botiék is Budapestről, majd estére Péterék Szatmárról. Pénteken még két család érkezett Debrecenből és Szatmárról, így hétvégére igazán népes csapat lettünk :)

A kirándulás fényképalbuma

Az egyetlen szervezett túra szombaton volt, a Csodavárhoz, ahova Edó és Andrea nem jöttek. Tamás derekasan végigcsinálta a túrát, sokkal ügyesebben, mint a tavalyi Meleg Szamos túrát, pedig ez sem volt sokkal könnyebb. Az ereszkedős részeknél kellett segíteni, és értelemszerűen a barlangban, a helyenként 70-100 cm mély, gyors sodrású patakon a karomban vittem végig, de a kapaszkodós, mászós helyeken végigjött egyedül.
Ezenkivűl mindennap voltak kisebb séták, gombászás, eprészés, halászás, patakban fürdés - ezek természetesen nagyon tetszettek a gyermekeknek. Tamás most aludt először sátorban, 4 éjszakán keresztül nagyon tetszett neki, de a végére csak bekérezkedett Anyához a melegebb házba :)
Péterék kedd reggel indultak haza, Botiék ugyanaznap este, mi úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot, mert a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Az időjárás végig nagyon kedvező volt, napközben nem túl meleg, de napsütéses, szeles, éjjel-hajnalban pedig hűvös. Eső többször is volt, de egyszer sem tartott 10-15 percnél többet.
Egy hét után furcsa volt hazatérni a 30 fokos kánikulába, szívem szerint maradtam volna még pár hetet :)

A kirándulás fényképalbuma

Azt nem mondanám, hogy a tengeren eltöltött 4 nap alatt végig csodálatos idő volt és kánikula, mert igencsak sokat esett az eső, de voltak napok, amikor ki tudtunk menni a partra, a gyerekek játszodtak, én fürödtem is egy kicsit a nem túl meleg (18 fok?) vízben. A konstancai akvárium nekünk nagyon tetszett, sok szép tengeri és édesvízi halat tartanak szépen berendezett akváriumokban.
Kicsit fárasztó volt két éjszakát vezetni (hogy később majd tudjam: oda-vissza 1130 km) 4 ott töltött napért, de a gyerekek miatt mindenképpen megérte.

Két hónapja nem volt bejegyzés, pedig sokminden történt azóta, megpróbálom időrendi sorrendben leírni.
Márciusban egyszerre tartottuk az Andrea első és az én 36. szülinapomat, Andreának igazi tortája volt, de a gyertyát még Emőke, Péter és Tamás fújták el :)
Áprilisban Tamáséknak 2 hét szünetjük volt az oviban, és Soma látogatott meg minket a szüleivel, aki Tamás ovis barátja. Volt pizzasütés, közös játék, vita... de a barátság megmaradt, és Tamás azt mondta, Soma jöhet máskor is.
A vakáció utolsó napját Vásárhelyen töltöttük, igazi szép tavaszi idő volt, és nagyot sétáltunk az állatkertben, Tamás biciklizett, vattacukrot evett, Andrea pedig a babakocsiból nézegette az állatokat. A McDonalds mindkettőjüknek nagyon tetszett, megkockáztatom, hogy jobban, mint az állatkert :)
A következő hétvége hosszú hétvége volt (május 1), szombaton kalákázni voltunk a Szabók utcai sportpályán, ahol Tamás kiérdemelte a legfiatalabb kalálázó címet, és örökbe fogadott egy orgonafát, amelyet tegnap megnéztem, és jól érzi magát. A vasárnapot a Tatáék házánál töltöttük, hétfőn pedig Segesváron sétáltunk, megnéztük a várat és szerencsére itt is nagyon szép időt kaptunk.

Az adósság

Karácsony, korcsolyázás, szánkózás a Szejkén, divatbemutató és az elmúlt hetek hétköznapjai az albumban. Talán a képeken nem látszik, de ebben az időszakban Andrea és Tamás nagyon jól eljátszanak egymással, néha félórát – órát is elvannak minimális felügyelettel. A két gyerekre együtt könnyebb vigyázni, mint Andreára. A tél eddig két kisebb betegséggel telt: Andrea Karácsony környékén volt megfázva, majd Tamás január elején (mikor kellett volna kezdje az óvodát) lázasodott be, így az első hetet kihagyta, de most már jól visszaszokott a közössségbe (bár mikor elhozom, minden nap számolja, és mutatja az ujjával, hogy azon a héten még hányszor kell menjen óvódába :) )

Én nem emlékszem, mikor láttam utoljára ekkora havat és havazást Varságon, mint tegnap. Mikor az ottaniak megláttak minket, hogy kimentünk a két gyerekkel, csak annyit kérdeztek, hogy mit keresünk ilyenkor ott? Ha a vízhez jutásnak a legkönnyebb módja az, hogy az ember megengedi a csapot, akkor mi a másik végletbe estünk tegnap azzal, hogy kimentünk Jézus kútjához :) De végül szerencsésen megjártuk, Tamásnak nagyon tetszett, Andrea nem ül még a szánkón.
Kb. 50-60 centi hó van, és a 3 óra alatt, amíg kinn voltunk hullott még 10 cm.

Vasárnap reggel mentünk ki családilag Varságra. Volt egy rövid gombász-túra autóval és gyalog, majd hoztunk forrásvizet Jézus-kútjáról. Ezen a hétvégén fedeztük fel a kocaturizmus legújabb találmányát, az egyszer használatos grillsütőt.

Egész hétvégén nagyon szép, tavaszi idő volt. Szombaton előbb az Edó szüleit látogattuk meg Zeteváralján, a nyaralójuknál. Itt volt egy rövid autózás hármasban, Edóval és Gézabácsival. Kilátogattunk a már ismert vadászházhoz a "Szurdok"-ként jelzett úton, majd visszafele tettünk egy kis kitérőt. Én abban reménykedtem, hogy talán -életemben előszőr- találok kucsmagombát, de vagy az időpont vagy a helyszín nem volt megfelelő - vagy mindkettő. Kucsmagomba helyett egy patakparton valóságos papsaláta (hivatalos nevén: salátaboglárka) mezőt találtunk.
Délután Paliékat látogattuk meg a zetelaki Gátnál, erről majd lesz néhány kép a Tamás oldalán.

Katt a képre a fotógalériához

Szombat reggel kimentünk hármasban Varságra, Ferozával, utánfutóval, tévével, mindennel :) Délután átmentünk Gáborékhoz Ivóba, ahol a "Bárányok hallgatnak" fedőnevű akció második napján vettünk részt (az eseményt nem részletezném, dióhéjban annyit, hogy sokan voltunk, és nem vegetáriánusok).
Vasárnap nagyon szép idő volt, az egész napot kinn töltöttük, Tamás is nagyon élvezte.
Hétfőre kicsit elromlott az idő, délelőtt kijöttek Andrásék, elmentünk egy rövidet autózni, délután már kezdett esni az eső, így benn ültünk a házban. Kedd délelőtt összepakoltunk, és átmentünk Oroszhegybe, ahol szülinapi babazsúrra voltunk hivatalosak, pontosabban Tamás, de mi is elkisértük.
Fotók a kirándulásról.

Az egy évvel ezelőttihez kisértetiesen hasonlító szituáció alakult ki vasárnap: Edóval és Tamással indultunk egy könnyed túrára a szencsedi forráshoz. Az út gyönyörű volt, rengeteg friss hóval. A forráshoz szerencsésen kiértünk, és amint rátértem a kis bekötőútra, ami a forráshoz visz, és ahol már kb. 20szor átmentem gond nélkül... nos, ott most nem mentem át.

Amint belehajtottam az árokba, a vonóhorog felakadt a kb. 15 centi jégre, és onnan se előre, se hátra. Szerencsére szép idő volt (bár hideg), és nem is túl késő, így Edóék megvártak az autónál, én pedig elmentem segítséget hívni (az autónál nem volt térerő). Kigyalogoltam egy közelben levő dombtetőre, onnan fel tudtam hívni Gábort, aki rekord idő alatt, kb. 35 perc alatt a helyszínre ért a Gével, és 1 perc múlva már indulhattunk is haza. Edó és Tamás egy kicsit éhesen, én pedig egy kicsit okosabban, remélem.

Gábornak ezúton is köszönjük az extra gyors segítságet

Az idei évben igazi offroad túra még nem volt (talán majd most hétvégén, Pádis környékén). Volt néhány kisebb autózás, Varságra, a Hargitára, Sükőbe a kilátóhoz, és vízhordás a szokásos helyekről. Szokom az autót, ismerkedünk :) Egyenlőre úgy néz ki, minden rendben van vele, az olajfogyasztás megállt, és más probléma sem jelentkezett.

Útban a sükői kilátó fele egy hideg hétfői napon

Az elmúlt hetek autózásaiból egy rövid album további részletekkel. Apropó album: a 2 éve használt formátum után egy új albummal próbálkozom, ha beválik, maradok ennél.

10 napos családi kirándulás az Erdélyi Szigethegységben. Edó, Tamás és én a Vitarával mentünk (és az utánfutóval), Péterék a gyerekkel már 1 nappal előttünk felmentek. Pár napot voltak Jánosék is, majd érkeztek Botiék. Kicsit más volt ez a pádisi kirándulás, mint az eddigiek (most voltunk először gyerekekkel), de nagyon jól telt. Offroad csak nagyon kevés volt, az egész kirándulásról egy közös albumot készítettem, 16 fotóval.

3 napos családi kirándulás a varsági házhoz, fotógépet itthon felejtettük. A dokumentáció kedvéért, elsősorban magamnak ideírom, hogy még sem gomba nem volt, sem a bodza nem nyílt.

Vízhordó túra Ivó és Madarasi-Hargita irányában (egész pontosan a vizet a Fedeles Kútról hoztuk), Edóval, Füley-Mamával és Tamással.

Amint arról már Boti is említést tett a vendégkönyvben , a hétvége kicsit kalandosra sikerült. Végre sikerült rávennem Edót, hogy a gyerekkel menjünk ki egy kicsit a zöldbe. Múlt hétvégén Muzsnából hazajövet szép helyeket láttam, tehát ez volt az irány. Szombat délután ki is mentünk, sétáltunk, jó idő volt, Tamásnak is tetszett. Azt azért elmondom minden kezdő apának, akinek az offroad is hobbija, hogy azok az útvonalak, amik normál esetben simának számítanak, egy csecsemővel a fedélzeten sokkal izzasztóbbak, a gyerek ugyanis nem tud kapaszkodni, emiatt az ember állandóan óvatoskodni próbál. Nekem is ez lett a vesztem, ugyanis a hazafele úton olyan gödröket próbáltam kerülgetni, amiket egy héttel ezelőtt észre sem vettem. Így kerültem egy útszéli árokba, ahol sikeresen zátonyra futott az autó, és mivel ez már délután 6 körül történt, csörlő nem lévén, nem kezdtem lapátolni, hanem gyalog jöttünk haza mind a hárman (1 órás út), az autó pedig ott éjszakázott, és másnap reggel a Feroza és Gábor húzta ki. Érdekes módon, mikor vasárnap indultam vízért Varságra, Edó és Tamás nem voltak hajlandók csatlakozni, nem értem, miért … 5 fénykép.

Szilveszteri kirándulás a családdal Varságra. Offroad nem volt, az autóról sincs kép, csak két természetfotó.

Kisebb túra Tamás fiammal és Edóval :) Útvonal: Agyagfalva - Felsőboldogfalva - Homoródszentmárton - dombon keresztül (ua. az útvonal, mint Eduárddal májusban) be Oklándra, innen Homoródszentpálon keresztül haza. GPS és hasonló csodák nem voltak nálam, csak egy fényképezőgép.

Hármasban indultunk "nyaralni" a majdnem 4 hónapos Tamással, és egy hetet töltöttünk szeptember 27 - október 4 között Horvátországban. Úgy látszik, valami különös vonzódás van bennem a szigetek iránt, mert Thassos az idén is egy szigetet néztem ki uticélnak. Brač nincs közel, le kell menni Splitig, és onnan komppal egy óra. Mi Budapest fele mentünk, Botiéknál megaludtunk, így az út oda-vissza 3333 km volt. Tamás jól viselte az autózást, egyedül a hazafele úton a Split - magyar határ szakaszon voltak gondok vele. További részletek az útról a fényképaláírásokban.

Fotóalbum

Kicsit megkésve ugyan, de hétvégén kimentünk Varságra bodzát szedni és teavizet hozni. Nehezen találtunk nem elnyílt bodzabokrot, de végül sikerült. A tavalyi dátum (június 2) találóbb erre a tevékenységre. Premierek: Tamásnak ez volt az első útja Udvarhelyen kívül, most ült először a Suzukiban és most „látta” először a varsági házat. Azért az idézőjel, mert ő végig aludt :) Néhány silány, telefonos kép.