Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Mindezt a hosszú bevezetőt csak azért írtam le, hogy megpróbáljam érzékeltetni a különbségeket a mi „előre tervezünk, foglalunk, mindent véssünk kőbe” és a görög „nyugi, majd ha jönnek, itt lesznek” gondolkodásmód között. Az idén ez a kompon zajlott telefonhívás volt a pillanat, amikor megérkeztünk Görögországba ☺
Az idei nyaralás nagy újdonsága - a három hetes időtartamon kívül - az volt, hogy Tamással ketten csináltunk egy ötnapos sátorozós-kempingezős körutat a Pelopponészosz-félszigeten. Erről az öt napról egy külön blogbejegyzést írok majd.
Éviai viszonylatban az idén nem sok új helyen jártunk, a tavalyi „magánkirándulásaimon” felfedezett látnivalókat - partokat látogattuk meg közösen, így jutott el az egész csapat Limnibe és a Sarakiniko-öbölbe. Ez koránt sem jelenti azt, hogy a sziget teljesen fel lenne általunk fedezve, mert sokat olvasva és bújva a térképeket az idén is találtunk olyan partot (az éviai „Aranypart” - Χρυσή Ακτή) Gregolimano közelében, amihez foghatót máshol nem láttunk Évián, illetve találtam olyan távolabbi eldugott zugokat, öblöket, partokat, amiket eltettünk jövőre mert vagy túl messze voltak, vagy nehezen közelíthetőek meg.
Már máskor is írtam arról, hogy korábban elpocsékolt időnek gondoltam azt, ha az ember többször is ugyanott nyaral, de egyre inkább megtapasztaljuk, hogy milyen jó érzés visszamenni a korábbi kedvenc helyekre. Van annak varázsa, mikor a boltban ismerősként köszönnek ránk, vagy a reggeli úszásból érkezve a kávézóban kérdezés nélkül teszik elénk a csésze italt ☕ - utolsó héten, ahogy Szöcskével megjelentünk a part menti bárban, a néni automatikusan letette elénk a sört, jégbe hűtött poharakat és a táblét. ☼
Sok helyen, sokat áradoztam Görögországról, de - mint máskor is –, nem árt kicsit árnyalni a képet. Szeretjük az országot, mert bár ezer arca van, de van egy összetéveszthetetlen hangulata, a mediterrán lazaság és a legtöbb ember közvetlensége, amivel máshol nem találkoztunk. Ez a lazaság (nevezhetjük másképp is: pontatlanság, rendetlenség, fejetlenség - lásd első bekezdésem) nem hátráltat minket egy vakáció során, sőt, sok esetben szórakoztat, de bizonyára zavaró lehet a hétköznapokban, ha egy „idegen” valóban ott él és/vagy dolgozik. A másik probléma, hogy évről-évre több a szemét, rengeteg az illegális szemétlerakás a kevésbé forgalmas utak mentén, erdők szélén. 2007-ben, mikor először voltunk Thasszoszon, a legszebb fotót egy szemétdomb tetejéről készítettem, és azóta sajnos még nagyon sok szép öblöt, tájat fotóztam egy-egy szemétkupac tetejére felkapaszkodva. És számomra sok helyen kaotikus az építkezés, teljesen átláthatatlan a rendszer (ha egyáltalán van), hogy ki, hova, mit építhet - ennek sajnos tragikus következményei is voltak az idei Kelet-attikai futótűzkor, amikor az emberek nem tudtak a tengerpartra menekülni a lángoló épületek közül ☹ Tehát, mint minden a világon, Görögország is egy kompromisszum, ahol vannak nagyon jó és kevésbé jó dolgok.
Mindenki csodálkozik, ha azt mondjuk, hogy voltunk 3 hetet Görögországban. Ez azonban nem egy klasszikus értelemben vett nyaralás, sokkal inkább egy „odaköltözés” - három hetet éltünk Görögországban. Szeretjük Észak-Éviát, mert nem egy kimondottan turistás hely, itt nem folyik „nagyipari” turizmus, kilométereken keresztül húzódó napágyas tengerparttal. A tavernában az a felhozatal, amit éppen aznap főztek vagy amilyen halat vásároltak reggel. Nincs nyüzsgés és nincs hangos zene. És a tenger, a thalassa - nos, ez a legjobb része: a víz mindig nagyon csendes, mivel rendkívül védett helyen van, így egyben kellemes a hőmérséklete is. Imádok itt úszni. Az idén kicsit tudományosabban úsztam reggelente ☺, mert egy sportórával mértem, így azt is tudom, hogy a reggeli úszásaimból összesen több, mint 10 óra és 13 kilométer jött össze.
Hamar eltelt a három hét is, de a végén nem vettünk könnyes búcsút, mert tudtuk, hogy még jövünk máskor is.

Néhány fotó (a képek alatti földgömb ikon megnyitja a térképet)

Szokás szerint néhány szám a végére:

• A „klasszikus” útvonal: Agyagfalva - Vidin - Szófia - Edipsos: 1283 km - 18 és fél óra
• Az idei, alternatív odaút: Agyagfalva - Temesvár - Szkopje - Edipsos: 1403 km - 18 és negyed óra
• Az autó idei fogyasztása teljes úton: 6.7 l/100 km, összesen 287 liter üzemanyag = 364 eur.
• Teljes megtett táv: kerek 4300 km (ebből 1200 km a Pelopponészosz-körút).

Kommentek

A, 2018 Aug 10 18:45
A az utvonalat mi is gyakran hasznaljuk

Attila Sipos, 2018 Aug 10 18:48
Ezt az utvonalat mi is kb 5 eve hasznaljuk, sokkal nyugisabb es egyszerubb az eljutas Gorog o.-ba. De ha meg mentek javaslom az Agyagfalva - Szeben - Hateg - Otelul Rosu - Caras Severin - Resita - Lupac vagy Anina - Oravita // Bela Crkva utvonalat, tesztelve mar tobbszor

Fuley Istvan, 2018 Nov 13 11:01
Köszönöm a tippet. Az igazság az, hogy a Google Maps is ezt javasolta, útközben döntöttem az általam már ismert Déva-Temesvár útvonal mellett. Magyarul: félálomban reggel nem volt kedvem lejönni az autópályáról :)