Az agyam egy eldugott sarkában már rég terveztem egy kirándulást egyetemi éveim helyszíneire: Temesvárra és Szegedre. Nem, Szegeden nem jártam egyetemre (csak majdnem), de az öt év alatt jó pár hétvégét töltöttem ott barátoknál. Mindkét várost nagyon szeretem hatalmas parkjai, terei miatt - jelszó: csak semmi zsúfoltság. Szóval már rég terveztem egy kirándulást ide, de valamiért mindig halasztódott. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, kerülve mindenféle egyeztetést, kedden lefoglaltam egy kollégiumi szobát péntek és szombat éjjelre a szegedi Szent Imre Szakkolégiumba. Ha valaki hasonló alacsony költségvetésű kiránduláson gondolkodik, a kollégiumi szállás szerintem a legjobb megoldás ár/érték arányban. Azt nem mondom, hogy visszahozta a temesvári bentlakásokban eltöltött évek hangulatát, mert azokhoz a körülményekhez képest egy tetszőleges magyarországi bentlakás nagyságrendekkel komfortosabb.
Péntek hajnalban indultunk itthonról, Aradon keresztül délben érkeztünk meg a kollégiumba. Az aznapra tervezett fürdést szombatra halasztottuk, és egy rövid pihenés után az enyhén borús időben nyakunkba vettük a várost. Jó érzés volt felkeresni a régi helyszíneket: a Dugonics teret, a Dóm teret, a Kárász utcát, a még mindig csodálatos Széchenyi teret, a Tisza-partot és a többi kis utcácskát. Szegeden sok minden változott, de a város hangulata nem. Helyenként megszépült, más helyeken kicsit el lett hanyagolva, de még mindig az a szellős Tisza-parti város maradt, amire emlékeztem.

A hétvége képekben és képaláírásokban

Szombaton korán (nyitásra) kinn voltunk a mórahalmi Szt. Erzsébet gyógyfürdőn, ami a gyerekeknek felért a Paradicsommal. Hosszú-hosszú órákat töltöttek a különféle (összesen majdnem 20) medencében, nagy nehezen tudtuk rávenni őket, hogy délután öt óra körül vissza induljunk Szegedre, ahova hamarosan érkeztek Botiék is Budapestről. A fürdő után még megálltunk a Mórahalmi Rétesháznál, ahol megnéztük a gyönyörűen berendezett tájházat - Botiék természetesen előbb értek a kollégiumhoz, mint mi :) Este újabb szegedi séta következett, majd vasárnap délelőtt közösen indultunk Temesvárra.
Temesvár többet változott az elmúlt 15 évben, mint Szeged, és többnyire előnyére. Helyenként ugyan picit zsúfoltabb lett, de a történelmi központ felújítása, a rendezett parkok, a kiépített bicikliutak mind-mind azt mutatják, hogy Temesvár még mindig Románia egyik legnyugatibb városa, és nem csak földrajzilag.
Mivel hosszú út várt még ránk hazáig, du. 6 órakor elindultunk, és fáradtan, de mind a négyen élményekkel tele értünk haza 3 hosszú nap után.

Kommentek

aeduard, 2015 Oct 19 22:36
Temesvár teljesen kimaradt, de Szegeden elég sokat vesződtem egyetemistaként kutatás címszó alatt. Még egy félbehagyott PhD is ide és a Szegedi Tudományegyetemhez kapcsolódik. Élhető város szeged, kivéve az iszapszagú csapvíz :).