Péntek délelőtt 10:30-ra beszéltük meg az indulást az agyagfalvi szobortól. Délelőtt 10:34-kor a tervezett háromból két autó már ott is volt a helyszínen, ekkor azonban történt egy kis malőr. Miközben az autók körül sétálva Lacikára vártunk, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik autó alatt egy kis vízfolt, a másik alatt ennél nem sokkal nagyobb olajfolt jelent meg...
Az olaj az én Ferozámból folyt, még pedig annál az olajnyomásszenzornál, amit nemrég szereltettem be. (Ennyit az utólagos tuningról.) Az András 4Runnerének hűtőjét hamar sikerült megforrasztani, így ők Lacikával kb. 1 órával később már úton is voltak, én azonban csak déli 1 óra után tudtam elindulni.
Tovább!

Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek (és belinkelt leírásaik) többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros) között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható, különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették. Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül forgalmas.)

A kirándulás fényképalbuma

A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45 km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m. Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is: Strategica.
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással. Tovább