Boti hívott az imént: megvették a Vitarát. Így gyakorlatilag kerek 3 évig volt nálam, majdnem 30000 km-t mentem vele, jónéhány túrára vitt el engem és kísérőimet.
Remélem, a következő gazdája, aki Mosonmagyaróvárra vitte az autót, hasonlóképpen fogja szeretni és gondozni, mint ahogy én tettem az elmúlt években :)

Van két terepjárom, nemrég össze is hasonlítottam őket.
Az egyik autónak mennie kell, mert néha úgy érzem, egy terepjáró is luxus, nemhogy kettő. Így végre rászántam magam, és a Vitarát eladom. Mivel érvényes magyarországi papírjai vannak, ezért kézenfekvő, hogy Magyarországon árulom, ehhez ki kellett vinnem Botihoz Pestre.

• Távolság: Agyagfalva-Zugló 655 km
• Idő: 10 óra 13 perc (ebből tiszta menetidő: 8 óra 55 perc)
• Átlagsebesség: 57/68 km/h (csak menetidőt számolva / megálásokkal együtt)
• Legnagyobb sebesség: 114 km/h (M3-ason)
• Átlagfogyasztás: 7,75 l/100km

És most itt van az autó, illetve Botinál lehet megnézni:
Nem vagyok boldog, hogy el kell adnom...

Mint azt már korábban ígértem, megpróbálok egy összehasonlítást írni a két autóról. A Vitarámmal 30.000 km-t autóztam 3 év alatt, a Ferozám fél éve van meg, ezalatt kicsivel több, mint 5000 km-t. Az itt közölt írás valószínűleg a tapasztalatok gazdagodásával még bővülni fog. Külön írom le azokat a különbségeket, amelyek szerintem általánosan jellemzőek a két autóra, illetve azokat, amelyek az általam használt példányok közt vannak.

A Vitara már több hete áll, és úgy adódott, hogy a hétvégén a Feroza le volt téve, így szombaton a régi autómmal mentem ki (egyedül) Varságra.
Tervezek írni egy összehasonlítást a két autóról talán segíthetek azoknak, akik a két autó közül szeretnének választani.

Szeptember vége – Október első fele – Ebben az időszaban rengeteg szaladgálnivaló akadt, és ezalatt majdnem végig a Vitarával jártam, igaz, hogy többnyire csak aszfalton, de az autó nagyon hűségesen tette a dolgát, csak benzint kellett időnként tölteni bele. Az utolsó szerviz óta (június, olajcsere) több mint 5000 km-t tettünk meg.

2 év és 5 hónap Vitarázás után autócsere. A Vitara még megvan, de hamarosan eladósorba kerül. Másnap, szombaton, az első kisebb kirándulás az új autóval és Botival, a Reztetőn át a szencsedi forráshoz. Az első benyomások és néhány fotó itt.

Két évvel ezelőtt Gáborral életünk első offroad versenyét kb. 15 kilométerrel a cél előtt fel kellett adnunk, mert az autó első hajtása elment a Fehér-Nyikón átkelve. Akkor onnan visszafordultunk. Ezen a szombaton visszamentünk erre a helyre, és továbbmentünk Varságra, nagyjából azon az a szakaszon, amelyik még hátra lett volna a 2007-es versenyünkből. Két autóval voltunk, Gábor és Hajnalka a G-vel jöttek, és végre Edó is elkísért engem egy offroad túrára. Van GPS log és album is. Még egy GPS log, kinagyítva a Fehér-Nyikó völgye rész – Gábornak. Jól látszik rajta, hogyha a keskeny hídon át tudtunk volna menni, a Nyikóhoz értünk volna, kikerülve a gyümölcsöst.

10 napos családi kirándulás az Erdélyi Szigethegységben. Edó, Tamás és én a Vitarával mentünk (és az utánfutóval), Péterék a gyerekkel már 1 nappal előttünk felmentek. Pár napot voltak Jánosék is, majd érkeztek Botiék. Kicsit más volt ez a pádisi kirándulás, mint az eddigiek (most voltunk először gyerekekkel), de nagyon jól telt. Offroad csak nagyon kevés volt, az egész kirándulásról egy közös albumot készítettem, 16 fotóval.

Péterrel az oldalamon beneveztünk a verseny Standard kategóriájába. A jó hír, hogy a versenyt sikerült befejezni, az autónak nagyobb baja nem lett, a rossz hír, hogy a verseny utolsó másodperceiben sikerült lecsúsznunk a dobogóról, és végül negyedikek lettünk, 8 indulóból.

• részletesebb beszámolóm
• péntek és szombat GPS logja
• 6 fénykép a sajátjaim közül
• 5 fotóból álló album, amit mailen kaptam a Florin Ghimis és Eusebiu Burcas (Suzuki Samurai) párostól, kategóriabeli „ellenfelünktől”
• videó a vasárnapi triálról, amelyen néhány alkalommal mi is láthatóak vagyunk
• a versennyel kapcsolatos megjegyzéseket ide lehetett írni
• a verseny szervezőjének honlapja, jó néhány adattal és médiával a versenyről

Hosszú idő után az első túra. Felavattuk az új terepgumikat (és az új fotógépet). Nemrég vettem 4 darab Pápai futózott terepgumit felnikkel együtt, köszönet Botinak a beszerzésért, és Eduárdnak a fuvarért. A felnikkel volt egy kis szívás, mert korábban kifordítva voltak feltéve (gondolom, Samuraira), de a Vitarán így beértek, tehát vissza kellett fordítani, megfúrni és beheggeszteni a régi szeleplyukat. De végül jó lett, tettünk belsőt is a kerekekbe. Szilárddal voltunk autózni, előbb kimentünk az oroszhegyi kilátóhoz, ott reggeliztünk, majd innen Szencsedet érintve átautóztunk Varságra. Az út második részében követtük a tavaly július 6.-án bejárt útvonalat (Kalonda-Szencsed-Varság). Egész nap ködös, helyenként esős idő volt, az új gumik nagyon jól szerepeltek. Azokon a vízátfolyásos, mély saras részeken, ahol korábban nehezen tudtunk átmenni, most gond nélkül lehetett áthajtani. Aszfalton max. 60-70-el lehet menni velük, nagyon zajosak és az autónak semmi egyenesfutása nincs. Így ezután cserélgetni fogom a kerekeket.A mai napból ami még fontos: találtunk keserűgombát és málnát :) A fotók elég szomorkásak meg kevesen is vannak, mert szinte végig köd volt. GPS log. Kommenteket nem lehet fűzni a túrához, mert Eduárd visszaélne a lehetőséggel, és leosztályozná az új kis kompakt fotógépemet :)

Előzetes: minden érdeklődőnek elmondom, hogyha valamikoris elindulna Eduárddal túrázni, akkor készüljön fel rá, hogy az útközben megpillantott összes dombtetőre fel kell majd másszon, természetesen autóval.

A túra magasságdiagramja...

Reggel hétkor indultunk Udvarhelyről, amint az már kiderült, Eduárddal, aki villámlátogatást tett itthon. Az útvonal: Szarkakő – majd át Szentmártonba, innen tovább Bágy irányába, Ége mellett reggeliztünk, majd innen át Derzsbe párhuzamosan azzal az úttal, amin Botival voltunk március 22-én. Derzsből a már megszokott Muzsnán keresztül vezető útvonalon értünk haza. A túrán végig rendkivül száraz volt a talaj, a környéken több, mint 1 hete nem volt eső. A túra GPS logja itt. További részletek a fotókon, Eduárd bejegyzése is elkészült. A túrára jellemző a fenti magasság-diagram, remélem valamennyire visszaadja, hogy mennyit haladtunk vízszintes talajon vasárnap. Kommentek.

3 napos családi kirándulás a varsági házhoz, fotógépet itthon felejtettük. A dokumentáció kedvéért, elsősorban magamnak ideírom, hogy még sem gomba nem volt, sem a bodza nem nyílt.

1700 kilométeres on-road „túra” (én nem mentem, Sorbán Lacika volt a soför): Udvarhely – Budapest – Baja – Udvarhely. A túra oka: hamarosan lejáró műszaki vizsga. Küldetés teljesítve, az autó friss műszakival és zöldkártyával rendelkezik. Az autó átlagfogyasztása: 7,2l/100km.

Vízhordó túra Ivó és Madarasi-Hargita irányában (egész pontosan a vizet a Fedeles Kútról hoztuk), Edóval, Füley-Mamával és Tamással.

Amint arról már Boti is említést tett a vendégkönyvben , a hétvége kicsit kalandosra sikerült. Végre sikerült rávennem Edót, hogy a gyerekkel menjünk ki egy kicsit a zöldbe. Múlt hétvégén Muzsnából hazajövet szép helyeket láttam, tehát ez volt az irány. Szombat délután ki is mentünk, sétáltunk, jó idő volt, Tamásnak is tetszett. Azt azért elmondom minden kezdő apának, akinek az offroad is hobbija, hogy azok az útvonalak, amik normál esetben simának számítanak, egy csecsemővel a fedélzeten sokkal izzasztóbbak, a gyerek ugyanis nem tud kapaszkodni, emiatt az ember állandóan óvatoskodni próbál. Nekem is ez lett a vesztem, ugyanis a hazafele úton olyan gödröket próbáltam kerülgetni, amiket egy héttel ezelőtt észre sem vettem. Így kerültem egy útszéli árokba, ahol sikeresen zátonyra futott az autó, és mivel ez már délután 6 körül történt, csörlő nem lévén, nem kezdtem lapátolni, hanem gyalog jöttünk haza mind a hárman (1 órás út), az autó pedig ott éjszakázott, és másnap reggel a Feroza és Gábor húzta ki. Érdekes módon, mikor vasárnap indultam vízért Varságra, Edó és Tamás nem voltak hajlandók csatlakozni, nem értem, miért … 5 fénykép.

Botival indultunk el, Agyagfalva környékét bejárni egy kicsit. A start Udvarhelyen volt, mivel tankolni kellett az autóba. Az országutat Felső-Boldogfalva után hagytuk el, a Nagy-Küküllő hídnál. Innen előbb egy közelben levő dombra kapaszkodtunk fel (608m), majd egy Miklósfalva feletti dombon áthaladva Ábránfalva érintésével felmentünk egy másik dombra (778m), innen szépen látszodtak a szomszédos falvak: Székelydálya és Ége, távolabb Bögöz és Kányád. Az aszfaltozott országúttal párhuzamosan futó erdei úton értünk be Kányádra, ahonnan megint mezei útra tértünk és átmentünk Székelyderzsbe.

Utca Székelymuzsnán

Székelyderzsről mindenképpen érdemes elolvasni a vonatkozó wikipedia bejegyzést is, elsősorban az ott található vártemplom miatt, amely a világörökség része. Székelymuzsna volt az utolsó falu, amelyet meglátogattunk, innen pedig egy nehezen autózható, több, mint fél évszázada elhanyagolt, de valamikor lekövezett erdei úton értünk haza Agyagfalvára. Ez az út nagyon szép erdős-dombos vidéken vezet keresztül, ajánlom mindenkinek. A túra Sajnos indulás után derült ki, hogy bár a fotógépet magammal vittem, az akku otthon maradt a töltőben, a CF kártya pedig az olvasóban... A telefonommal készítettem néhány fotót , a dokumentáció kedvéért.

Február 27 – Március 1 – Hétvége az Erdélyi Szigethegységben. (Bár sokan ezt a környéket tévesen „Nyugati Kárpátoknak” hívják, a hegyvonulat földrajzi neve „Erdélyi Szigethegység”. Forrás: András Eduárd geológus, lásd még itt.)
Péntek este 11-kor találkoztunk Bánffyhunyadon. Budapestről érkezett Boti és Kisandris, Szatmárról Péter, mindhárrman egy bérelt Mitsubishi L200-assal, én pedig a Vitarával. Éjszaka felfele menet az úton előbb csak állatnyomokat láttunk, majd később két igazi farkast is. Életemben először hallgattam farkasüvöltést, fenn amúgy -10 fok volt és kb. 25 centi hó.
Szombat reggel indultunk autózni, előbb Pádis irányába a Péterék házától (Doda Pilii), azonban ahogy mentünk, az úton egyre kevesebb járműnyom és egyre több hó volt, majd egy adott ponton kb. 30 centis érintetlen hó állta útunkat, itt már az L200 sem boldogult (addig úgy mentünk, hogy elől Mitsu és én a nyomában). Még elindultunk több másik irányba is, kis utakon, amik nyáron jól járhatóak, de most többször is előkerült a vontatókötél, egyszer kidőlt fákat is félre kellett vontatnunk. A GPS logon látszik, hogy jó sokat csavarogtunk.
Vasárnap reggel sajnos már indultunk haza, de nem Hunyad irányába, hanem úgy döntöttünk, megpróbálunk átmenni Tordára, ugyanazon az útvonalon, mint 2007 augusztusában. Ha lehet ilyet mondani, a hegygerinceken végigautózás talán most még szebb látványt nyújtott, mint nyáron, ehhez az is hozzájárult, hogy egész úton szépen sütött a nap, a nyári úton pedig majdnem végig esőben autóztunk. Kb. 7 óra alatt értünk át Tordára, ahol elváltunk, és mindenki indult haza. Összesen kb. 670 km-t autóztam a hétvégén, ebből több, mint 250 volt offroad.
További dokumentáció a túráról:

• 16 képből álló fotóalbum leírásokkal
• válogatás a Boti fotóiból (6 fotó)
• szombati GPS log – autózás Doda Pilii környékén
• vasárnapi GPS log (Doda Pilii - Torda) – nem kevés munkával sikerült beszkennelnem és nagyjából kalibrálnom egy kétnyelvü Erdély-térkép szelvényt (Dimap). Erre a térképre van rátéve a vasárnapi log, bár kicsit nagy a térkép (460kB) érdemes ránézni teljes méretben, mert jól el lehet helyezni, hogy merre autóztunk.
• Eduárd figyelt fel rá, hogy az egyik tavalyi túráján ugyanott járt, mint most mi. A bizonyíték.
• Kommentek.

Az autó kijött a szezon eleji szervízből. Remélem, hamarosan ki tudom próbálni.

Exkluzív fotó! Ma reggel találtam a telefonomon, a kép Ploiestien készült, a kőolajfinomítónál, tavaly november 19-én. A fotó. minősége gyatra, de a hangulata jó :)

Szerviz update: az autóban kuplungcsere is történt, egy vadiúj Sachs szett ment bele, az önindító már jó, pillanatnyilag a fékszervíz zajlik. Egy ma reggeli fotó.

Egy régebbi ígéretemnek teszek eleget. Tavaly júliusban voltunk Attilával Oroszhegy irányába túrázni. Az akkori túrán mindketten fotóztunk, én a szokásos digitális gépemmel (EOS 350D), ő pedig az analóg Canon Rebel 2000-ével (európai megfelelője az EOS 300). Hétvégén megkaptam tőle az ott készült analóg képeket szkennelve, ebből állítottam most össze egy 12 darabos albumot. Akinek türelme van, érdemes összehasonlítani a két albumot, megfigyelhető, hogy az analóg technika mennyire részletgazdag és nagydinamikájú képeket produkál. A fotókat szokásommal ellentétben meghagytam eredeti (szkennelt) méretükben is, és digitálisan egyáltalán nem nyúltam hozzájuk leszámítva 1 kicsit túlexponált képet meg a legutolsó géptetős képet. Értelemszerűen a képeknek nincs valós EXIF adata, illetve a szkenner adatait tartalmazzák. Külön böngészőablakban nyílnak: analóg album és digitális album – Oroszhegy, 2008 július 20. Köszönet Atilának a fotókért – ne cseréld le a gépet!

Az autó szervízbe vonult. Hibalista: önindító vacakol, fékolajszint, motorolajszint ellenőrzés, generátorszíj néha sír, valahol elhagytam egy darab kipufogót.

Reggeli kirándulás Szilárddal a Madarasi-Hargitára, gyönyörű, napsütéses időben. Néhány fotót mellékelek, jellemző az időjárásra, hogy a háttérben szépen látszottak a Déli-Kárpátok.

Szilveszteri kirándulás a családdal Varságra. Offroad nem volt, az autóról sincs kép, csak két természetfotó.

Rövid havas túra a Szarkakő környékén két autóval (G + Vitara). A túra legérdekesebb része az utolsó fél óra volt, ugyanis kimentünk a motokrossz pályára :) Sajnos én összesen 2 képet készítettem, ráadásul ugyanazon a helyszínen, ahol az Eduárd képei is készültek. A havas krosszpályán elkövetett dolgainkról nincs dokumentáció...

Ugyanaz a Ploiesti-i út, mint november 19-én. Gyül a kilométer a Vitarában...

„Vízhordó” kirándulás Anyjával a szencsedi úton található forráshoz, az idei első hóban. Ugyanezt a túrát két héttel később (dec. 7, vasárnap) Szilárddal megismételtük, a kiruccanásról semmilyen dokumentáció nem készült.

On-road "túra": Agyagfalva - Ploiesti - Agyagfalva, oda-vissza 440 km (8 óra), reggeli indulás -10 fokban. Átlagfogyasztás: 7.6 l/100km. A túráról nem készültek fényképek, sőt megjegyzéseket sem lehet fűzni hozza :) Újdonság: mégis van 1 darab telefonos fotó.

Az idei év utolsó nagyobb túrája: reggel 7kor a Petrom kútnál elfogyasztott kávé után indultunk el 4-en: János és Anna lánya (Feroza), Szilárd és én (Vitara). Kimentünk a fenyédi Lázra, onnan át Ivóba (nagyjából azon az útvonalon, mint Eduárddal áprilisban), majd innen fel a Madarasi-Hargitára egy -autók számára- nem teljesen szokványos útvonalon: a Magasbükk alatt elhaladva elmentünk a "Borvíz"-ig (a Súgó patak mentén), itt megreggeliztünk. Innen egy elég nehezen járható szakaszon, a Mihály havas oldalában (keresztezve a Nagy-Mihály sípályát) felkapaszkodtunk a Madarasi Menedékházhoz, ahonnan az épített úton jöttünk haza. Ez volt az első olyan túra, amit ortofotó nélkül nem tudtunk volna teljesíteni, ugyanis térképeken az általunk bejárt útvonal nem szerepel. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a hosszú ideje száraz időjárás és a majdnem végig keményre fagyott föld is segített, hogy gyakorlatilag elakadás nélkül (a Vitarát egyszer kellett a Feroza után kötni egy kb. 10 méteres szakaszon) tudtuk teljesíteni a túrát. Egy GPS log a túra izgalmasabb részéről és 16 darab fénykép.

Túra Bözödújfalura (Bözödi tó), 3 autóval: Gábor és Balázs Ferenc a nemrég vásárolt G Mercivel, Jánoska a Ferozával és én meg Szilárd a Vitarával. A következő útvonalat jártuk be: Székelyudvarhely - sükői kilátó - Kobátfalva - Csehétfalva (mégegyszer köszönet Ferike szüleinek a nagyszerű fogadtatásért!) - Firtosmartonos - Bözödújfalu - Körispatak - Etéd - Énlaka - Firtosváralja - Pálfalva - Udvarhely - Agyagfalva, összesen 140 km. Nekem ez a vidék teljesen új volt, soha nem jártam erre. 12 fotó (a fotók készítésének időpontjából 1 órát le kell vonni), 1 GPS log , valamint a túrával kapcsolatos néhány látogatói észrevétel.

Kisebb túra Tamás fiammal és Edóval :) Útvonal: Agyagfalva - Felsőboldogfalva - Homoródszentmárton - dombon keresztül (ua. az útvonal, mint Eduárddal májusban) be Oklándra, innen Homoródszentpálon keresztül haza. GPS és hasonló csodák nem voltak nálam, csak egy fényképezőgép.

Eddigi rövid offroados pályafutásom egyik legszebb és legnehezebb túrája.
Még sötétben, reggel fél hétkor indultunk Szilárddal Udvarhelyről Szentegyháza (Vlăhiţa) irányába. Innen zuhogó esőben, ködben mentünk fel a Madarasi Hargitára, majd úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk leereszkedni Csíkrákos irányába (kb. egy évvel ezelőtt sikertelenül próbálkoztunk a Madarasi Hargitáról átmenni Hargitafürdőre). A térkép szerint csak gyalogos ösvény vezetett végig az 1600 méteren futó gerincen, ami a valóságban nagyon nehezen volt autózható, de sikerült a Rákosi Hargita, a Hógödör és a Madéfalvi Hargita mellett elvezető útvonalon leereszkedni a csíki medencébe (kb. 16 km - két óra), innen a Csíkrákos - Madéfalva - Oltfalu - Szentegyháza - Udvarhely útvonalon jöttünk vissza. Itthon derült ki, hogy a legnehezebb részen nem készült egy fotó sem, de azért a hangulatot visszaadandó itt van néhány. És egy -nekem legalábbis- szép GPS log.
Egy kis extra: légifelvétel utunk azon részéről, amelyen feljöttünk Szentegyházáról a Madarasi Hargitára és végigmentünk az 1600 méter magas gerincen (köszönet Porsche Lacinak az adatfeldolgozásért).
Ugyanezen a napon ért a megtiszteltetés, hogy honlapom díjazott lett. Köszönöm.

Reggel 7:10-kor vettem fel Szilárdot Ivóban, a Szegedi Csárdánál. Felmentünk az ivói úton ki a tetőre (kb. 1400m), majd innen ereszkedtünk le egy erdei úton Libánba, itt a Szilárdék nyaralójánál fogyasztottuk el a reggelit. Sikaszó fele vettük az irányt, majd onnan egy a térképen jelzett utat kerestünk, amelyet vélhetőleg megtaláltunk, azonban a gyakorlatban ez az út majdnem járhatatlannak bizonyult az én autóm számára (viszont mielőtt még visszafordultunk volna, találtunk egy bővizű forrást). Végül Sikaszóból az épített úton vittem vissza Ivóba Szilárdot (kivéve egy pár kilométeres szakaszt a zetelaki gáttól). Képek és GPS log. Ugyanaznap délután még volt egy rövid túra Botival a sükői kilátóhoz, ahonnan Dobó irányában tértünk vissza Agyagfalvára, erről a túráról nem készült dokumentáció.

Sajnos semmi újabb izgalmas túráról nem tudok beszámolni. Az autó rendben van, de borzasztó meleg van, az ember nehezen indul el túrázni. Az egyetlen kiruccanás annyi volt, hogy kimentem Szencsed irányába az úton, hoztam 25 liter vizet és egy csomagtartó követ a patakból :) Erről az izgalmas eseményről képek nem készültek.

Ezúttal Dénes Attila (szociológus) barátommal indultunk útnak. A Reztetőt elhagyva haladtunk Attila szülőfaluja, Oroszhegy irányába, a községbe a Bosnyák patak felől érkeztünk, majd azt a Nyúlád (nárciszmező) irányába hagytuk el, meglátogatva az „Urusos kútat” is. Fenn a legelőn vizenyős volt a terep, többször is beragadtunk az autóval, így végül az eredeti tervtől eltérve nem Varságra érkeztünk be, hanem rövidítve a Zetelaki tóhoz, Szencsed irányából, innen pedig az országúton jöttünk haza – GPS log. Később talán Attila filmre készített képeiből is tudok feltenni néhányat (sz.m. feltettem), az enyémek itt vannak.

A reggeli 8 órás Mol-kúti találkáról Eduárd szokásától eltérően csak 5 percet késett. A főúton mentünk ki Korond irányába, majd a Kalonda-tetőn eltérünk Szencsedre (a szénégetőknél). Szencsedig jó minőségü kövezett út vezet. Onnan Varság irányába haladtunk tovább, bizonyos részeken az út nem túl jó, de járható. Kellemetlen közjáték volt, hogy a Suzuki benzintankját védő lemez leesett, azonban némi kábelkötelegővel maradásra bírtam. Kellemes közjáték volt az úton elfogyasztott, helyszínen készített zöldtea :) Varságra a „Küküllő”-ként ismert részen értünk be, és innen a már ismert úton jöttünk haza egy kis reztetői kitérővel. Eduárd képei itt (gyűjteménye címe – Peugeot emléktúra, arra utal, hogy Eduárd a tavaly ugyanezt az útat végigjárta az azóta már megboldogult 106os Pözsóval ), és én is feltettem az enyéim közül 6 fotót és a GPS logot.

Kicsit megkésve ugyan, de hétvégén kimentünk Varságra bodzát szedni és teavizet hozni. Nehezen találtunk nem elnyílt bodzabokrot, de végül sikerült. A tavalyi dátum (június 2) találóbb erre a tevékenységre. Premierek: Tamásnak ez volt az első útja Udvarhelyen kívül, most ült először a Suzukiban és most „látta” először a varsági házat. Azért az idézőjel, mert ő végig aludt :) Néhány silány, telefonos kép.

Reggel 10-től hivatalosak voltunk Gáborral a Mitsubishi Adventure Day nevű bemutatóra, ahol egy speciálisan kialakított pályán lehetett a japán márka 4x4-es modelljeit tesztelni. Mivel a programban csúszás volt, ezért gondultunk, hogy előtte egyet autózunk a Szarkakő környékén. Autózás közben sajnos annyira elsüllyedtünk egy erdei pocsolyában, hogy segítséget kellett hívjunk. Ezúton is köszönjük Boros Csabának és fiának valamint Ünver Muharemnek a rendkivül gyors és szakszerű segítséget. Amire visszaértünk a Mitsubishi bemutatóra, már javában zajlott az esemény, és mivel szép volt az idő, sokan kilátogattak. Fényképezőgép nem volt nálam.

Egy egészen rövid túra Varságon, Jézus kútjánál teavíz a korsóba, és haza a Zetelaka – Szentkirály – Udvarhely útvonalon. Fotógép nem nálunk, csak a telefonommal készült néhány kép a dokumentáció kedvéért, sőt a GPS-t is csak későn kapcsoltam be. Ugyanazon a helyen találtunk szegfűgombát, ahol Edóval majd egy évvel ezelőtt.

„Falujáró” sorozatunk újabb fejezete. Indulás reggel 7 óra 10 perc, Udvarhely, Eduárddal. Útvonal: Szarkakő – Gyepes innen igazi offroad a Nagy-Homoród völgyébe, Abásfalva (a határban reggeli) majd újabb átkelés után Homoródalmás környékén bejártunk néhány dombot. Egy ilyen domb tetején „megcsodáltunk” egy építés alatt álló antennatornyot (GSM?) és az azzal járó természetrombolást, majd innen egy erdőszéli szekérnyomon elautóztunk Oklándra. A vidék gyönyörű, Oklánd nagyon rendezett, sok felújított épület látható. Innen az országúton jöttünk haza, Recsenyéd – Homoródszentmárton – Felsőboldolgfalva útvonalon. Érdemes megnézni a GPS log-ot, és itt van 12 darab fotó is. Eduárd többnyire romantikus fotói itt.

Az idei év első igazi off-road túrája, helyenként valóban úttalan utakon haladtunk. Reggel 7:10kor volt a start a Mol kúttól, ugyanazokkal a résztvevőkkel, mint egy héttel ezelőtt. Mivel múlt hét óta sokat száradt a talaj, reggel gond nélkül felmentünk a fenyédi Lázhoz, majd innen tovább indultunk Ivó irányába. Ezt az útvonalat már korábban többször megpróbáltam, de vagy Zetelakára vagy Deságba értünk be, most végre (a GPS logon látszik, hogy nem túl egyszerűen) sikerült elkerülni a desági völgyet és megérkezni Ivóba. Az út egy fennsíkon vezet végig, ahol nagyon vizenyős volt a talaj, néhány patakon meg alkalmi vízfolyáson is át kellett menni, de szerencsére sehol nem akadtunk el. Az én albumomba inkább a dokumentumjellegű képek kerültek, ahol próbálom érzékeltetni a talajviszonyokat, a művészibb fotók szokás szerint az Eduárd oldalán.

Fotóalbum

Egy hatalmas éjszakai zápor után délelőtt 10 körül indultunk el Eduárddal, pontos útirányunkat nehéz meghatározni :) Előbb megpróbáltunk felmenni a fenyédi Lázhoz, de az odavezető utak egyike sem volt járható számunkra a sok sár miatt. Innen egy rövid -a Rez irányába tett- kitérő után átmentünk Vágásra. Összehasonlítva a két héttel ezelőtt bejárt homoródmenti falvakkal Béta és Vágás jóval rendezettebbnek tünt, kevés az elhanyagolt (lakatlan) ház. Ami még említésre méltó: Vágás mellett felavattam a legújabb offroad felszerelésemet: a teafőzőt :) Az albumban 8 fotó van, ezenkivül érdemes benézni az Eduárd oldalára is néhány csemegéért. És itt van a GPS log.

Fotóalbum

Bár egy hete esik és mindenfele sár van, végre rávettem magam, hogy kimozduljak. Eduárddal indultunk el, aki még mindig nem teljesen mobilis autóbalesete után, de úgy gondolom cirka 3 hónap fekvés után jót tett neki egy kis friss levegő. Az útvonal: Udvarhely – Szarkakő (mellett) – Homoródremete – Gyepes – Homoródszentmárton – Telekfalva – Sándortelke, majd Felsőboldogfalván keresztül haza. Rengeteg elhagyatott házat láttunk, és néhány szép, felújított portát is. Az időjárás sajnos nem volt velünk, majdnem végig esett. Én csak 6 képet tettem fel, az igazán jó képek a kirándulásról itt vannak. GPS nem volt nálunk, ezen a térképrészleten látszik, hogy merre jártunk, a piros vonal rajta NEM GPS-log, csak nagyjából berajzoltam az útvonalat.

Fotóalbum

Egész nap készültem kimenni egy kicsit autózni, mert szép idő volt, de mire összeszedtem magam, beborult. Eső nem volt (sár igen), és emiatt a fényképek is borongósak, párásak lettek. Helyszín a Reztető, Udvarhely észak-keleti oldalán magasodó domb.

Fotóalbum

Reggelente Agyagfalváról Udvarhely fele jövet sokat nézegettem egy dombtetőt, rég tervezgetem, hogy egyszer felmegyek oda kicsit körülnézni. Miközben Botiék Szlolvákiában kirándulnak, úgy döntöttem itt az ideje egy kis autókázásnak. Ma megpróbáltam felmenni, autóval nem lehet, mert egyrészt túl meredek, másrészt a talaj is nagyon nedves volt (nyomokból itélve a motoros srácok simán felmentek). Így az autót lenn hagytam, és gyalog mentem fel a fotógéppel, hatalmas szélben. Kb. 5 percet voltam fenn, azt hittem a szél le fog fújni :)

Fotóalbum

Utána egy kicsit autóztam a környéken, ez látszik a GPS logon is (a piros track), amire rátettem egy korábbi sükői logot is (narancssárga track), így jobban átlátható a környék. 9 darab fénykép van az albumban, nem offroad jellegűek, inkább a környező falvakat, dombokat lehet látni rajtuk. Az általam fotózott vidék nagyrészére vonatkozik Orbán Balázs Székelyföld leírásának ezen fejezete.

UI. Mint másnap Szilárdtól megtudtam, a helyi siklóernyős klub kedvenc dombjára másztam fel, ahol amúgyis mindig fúj a szél, de most hogy erre járt Emma...

Február 17 – Az autó néhány hétig vissza volt vonulva egy kis felújításra, részletek a szervízkönyvben. Vasárnap volt egy laza kirándulás a varsági házig, offroad nem volt, csak egy korsó teavizet hoztam és nézegettem a (még) téli tájat.

Fotóalbum

(Az általam várva várt Dakar rajt helyett) ma kimentünk Edóval a Madarasi Hargitára, és megállapítottuk, hogy télen sokkal szebb, mint ősszel.

A kismama és a Vitara

Egy nagyon kalandos túra Sükő – Nagygalambfalva útvonalon.
Egy nappal Karácsony előtt egyedül indultam autózni, ami -mint hamarosan kiderült- rossz döntés volt. Elöbb még aszfaltúton (Hodgya mellett) volt egy piruettem, de onnan rövid lapátolás után kijöttem. Ezután problémamentesen felmentem a sükői kilátóhoz, ahol gyönyörű idő volt, és talán ennek hatására hoztam egy rossz döntést: a kb. 20 centi mély hóban, nyárigumikon, nem az ismert úton indultam vissza, hanem tovább mentem Nagygalambfalva irányába. Kb fél óra és 6 km múlva akadtam el, pontosabban nem akadtam el, csak egy olyan meredek ereszkedő következett, amit egyedül nem mertem bevállalni, attól tartva, hogy esetleg beszánkázok. Következett 2 óra reménytelen csörlőzés, majd telefon Gábornak, aki rögtön indult, egy óra múlva találkoztunk a kilátónál (én visszagyalogoltam - időközben volt időm gondolkodni...). Gábor szerint azon a részen mindenképpen be kellett volna ereszkedni, de előbb megpróbáltunk visszamenni, csörlővel, vontatókötéllel, azonban nem haladtunk. Gábor javaslatára végül beereszkedtünk a meredek lejtőn (előbb gyalog lejártuk), és kb. 1 óra múlva már sötétben, kicsit megfagyva, de boldogan értem haza.
Két tanulság: soha ne indulj el egyedül ismeretlen részre, mert több szem mindig sokkal többet lát és kettő: az autó mindig legyen normálisan felkészítve az adott évszakra (téli gumi, meleg ruha, hálózsák, étel-ital, stb). Köszönet a csapattársnak a mentőakcióért! GPS log.

Fényképek

Karácsonyfaszállítás a kabrió Vitarával.

Eduárd vett nemrég magának egy új objektívet, és azt mentünk el kipróbálni, pár fénykép erejéig. Az útvonal: Szarkakő – Cekend majd a cekendi tetőn kóvályogtunk egy kicsit, de a hó miatt innen sem találtuk a továbbvezető utat. Eduárd jelenléte egyben azt is jelentette, hogy ez az első túra, ahol normális képek készültek. Itt vannak a GPS adatok.

Megint egyedül indultam el :) Az október 14.-én meglátogatott sükői kilátó volt a cél, azonban azóta a terepviszonyok jelentősen megváltoztak. Farcádtól Sükőig az utat is hó borította, majd onnan tovább már csak egy nyom volt, azonban egy hófúvásos részen annak is végeszakadt. A hófúváson megpróbáltam átmenni, de mély volt a hó, és nem sikerült. Az út amúgy sem volt látható, így nem tudtam volna elmenni a kilátóig, nem volt kedvem egyedül kockáztatni egy elakadást. A fényképek itt vannak, GPS nem volt nálam (pedig azon követhettem volna a múltkori útvonalat).

Említésre méltó sem lenne a vasárnapi varsági kiruccanásom, ugyanis csak egy korsó friss forrásvízért szaladtam ki, ami azonban mégis érdekessé teszi a dolgot: elkezdték aszfaltozni a Varság fele vezető utat! Egyenlőre kb. 2 km van készen, de a jelek szerint folyt. köv. Fotógép sajnos nem volt nálam, néhány képet a telefonommal készítettem, hazafele tettem egy kis kitérőt a Szencsed fele vezető úton, ahol hóban is ki lehetett próbálni az autót.

Szilárddal reggel kimentünk a Madarasi Hargitára. Az utunk elején volt egy kis csőrlőzés, mert beragadtunk egy pocsolyába, így a reggelinket sajnos majd két órás csúszással tudtuk csak elfogyasztani a menedékháztól nem messze. A célunk az volt, hogy a Madarasi Hargitáról átautózzunk Hargitafürdőre, de sajnos többszöri próbálkozás után sem találtuk meg a helyes utat, így végül Szentegyháza (Vlăhiţa) fele ereszkedtünk le és onnan jöttünk haza. Az út Ivó felől járható, másik oldalon lefele van 1-2 nehezen járható rész, bár most el is volt ázva a múlt heti havazás miatt. Fenn a Hargitán elég siralmas látvány fogadott, mindenfele széldöntötte fák, köztük favágók dolgoznak. Itt a GPS log.

A fényképek időpontja egy órával több, mint a valós, mert a gép óráját elfelejtettem átállítani.

Kedden (9.) este elindultunk ketten Jancsikával (két autóval) Almás irányába. Végül Homoródremetéig értünk, ahol ránksötétedett, és kb 2 órás esti offroad után hazajöttünk. De fogunk még próbálkozni ilyen éjszakai túrával. A bejegyzés végén található albumban egyetlen „kép” van erről az eseményről, ami telefonnal készült, ezért a minőség olyan is.

Vasárnap (14.) gyönyörű idő volt, igazi napsütéses őszi nap, Edóval elmentünk a sükői kilátóhoz (932m), itt készült néhány fotó az új géppel (katt a fenti képre) és van GPS log is. Érdemes tudni, hogy Sükőig keskeny, de jó aszfaltút vezet. A kilátóra nekem Porsche Lacika hívta fel a figyelmemet, ő néhány hete biciklivel járt itt.

Amint azt már beharangoztam, az elmúlt hétvégén részt vettünk életem első offroad versenyén, a Hargita Trophyn. Írtam egy fényképes beszámolót. Készítettem egy összevont GPS logot, amin rajta van mindkét napi útvonalunk és a korábbi edzések is, a haladási irányt megpróbáltam idétlen lila nyilakkal érzékeltetni. Végre elkészült a 43 fotót tartalmazó album is. És ráadásként egy rövid videó rólunk, 11 mega, készítette Imets Jancsika, köszönet érte.

Talán többeknek feltünt, hogy az elmúlt hetekben nagy a csend az én Vitarám körül. Ennek egyetlen oka az, hogy az elmúlt hetekben túlnyomórészt a Gábor versenyautójával autóztunk. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk a szeptember 27-30 közt Varság környékén megrezendő Hargita Trophyn. A verseny előtti hetekben edzéseink alatt készült néhány fotó meg GPS log, majd az album végén van 3 fotó a majdnem kész versenyautóról. Utolsó simitások holnap, aztán csütörtöktől irány Varság!

Képek és GPS log.

Szombaton 17.5 kg vinetta (másnéven padlizsán) sütögetése otthon. Vasárnap délelött Gáborral kimentünk Varságra az ő autójával, ahol egy héttel ezelőtt nagy szélvihar volt. Varságról átmentünk Sikaszóba, itt van 9 fénykép és a GPS log.

„Vízitúra” a Fehér-Nyikó mentén, két autóval (Gábor + Endre, Horváthcsaba + Füles). A Fehér-Nyikó áradt meg 2005 augusztusában, és öntötte el Farkaslakát, Szentléleket és Malomfalvát (majd lennebb Rugonfalvát). Az özönvíz nyomai a folyó medrében még ma is jól látszanak, a hídak azóta sincsenek mind helyreállítva, így a környék csak terepjáróval járható. Nehezítette a dolgunkat, hogy zuhogott az eső. A túra nehézségére jellemző, hogy a következő eszközöket használtuk: vontatókötél, hevederek, csőrlő (béke poraira), lapát (köszi, Lacika!) és balta.
Ha időd van, olvasd el Orbán Balázs idevonatkozó leírását.

21 darab fotó (+1 bónusz).

Pádis és a Tordai hasadék, autós és gyalogtúrák - 1 héten át. Résztvevők: Betti, Boti, Andi, Péter, Edó és én. Amire érdemes figyelni a fotóalbumban: 2005 őszén volt egy hatalmas szélvihar Pádis környékén, ennek nyomai sajnos még most is jól látszanak. A palacsintás túra GPS logja.

A belényesi gyüjtőtó partján.

Az ajtók a jobboldalon nyílnak...

Tanyavidék a világ végén

A tordai sóbánya bejárata

Az elmúlt héten túrák Udvarhely környékén: Szarkakő, Reztető, Fenyéd. Résztvevők: Lacika, Szilárd, Vanyek és én. A GPS vevőt itt is szeretném megköszönni Lacikának, laptopra kötve nagyon jó szolgálatot tett. (Lacika, ott van valahol az autóban, mikor legközelebb látod az autót, szólj, hogy adjam vissza).

Képek és GPS log (24 fotó).

Június 30 - Július 1 Pádis - Doda Pilii, Nyugati Kárpátok. Résztvevők: Boti, Péter és a lányok: Andi, Betti, Edó. 2 kisebb túrát tettünk a környéken, itt volt először teljesen lebontva az autó teteje, persze rögtön utána szemerkélni kezdett az eső. 9 darab fotó. készült, sajnos valamennyi telefonnal, mert a fotógépem otthon maradt.

A második nagyobb túra, Varság, 2007 június 16-17, résztvevők: Edó, Füles és Szilárd. Szombaton rengeteg szegfűgombát találtunk a legelőn, vasárnap Szilárddal túráztunk, és csodáltuk a kilátást. Erre a hétvégére már visszakerült a gallytörő.

6 darab fotó

Első kirándulás a nemrég megvásárolt autóval, Agyagfalva környékén, Jeromos Péterrel. Itt még nem volt visszatéve a galytörő. 3 fotó.