Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Tovább...

Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után együtt továbbindulunk Éviára.

Görögország, 2017

Tovább...

Sokat utaztunk, nagyon sok mindent láttunk, rengeteget fényképeztünk, mindezt leírni lehetetlen, inkább azért próbálkozom, hogyha néhány év múlva majd visszaolvasunk, legalább részleteiben előjöjjenek az emlékek. Több olyan helyen is jártunk, ahol az ember elkezd fényképezni, aztán rájön, hogy ezt fényképen nem lehet visszaadni. Kamerára kapcsol, videózni kezd, de kiderül, hogy reménytelen a dolog, aztán csak leül, és csendben figyel :)
Tovább...

Görögország, Évia - ahogy én láttam

Agyagfalva - Évia 1197 km, 1 megálló: Szaloniki

Röpke két és fél hónappal az idei nyaralásunk után itt egy képes visszatekintő a kéthetes kirándulásra. A helyszín újra Thasszosz volt :) Bár előtte elméletben és térképen bejártuk fél Európát, kényelmi okok miatt a választás ismét az ismerős görög szigetre esett - és nem bántuk meg. Három család mentünk (Dakó, Szőcs, Füley), három autóval. A szállásunk ezúttal a Szöcskéék tavalyi szállása lett (Dimitra Matyula apartman), aminek az a különlegessége, hogy közvetlen a parton található. Sokat kirándultunk, a már korábban megismert helyszínek mellett (Kazaviti, Márvány-part, Panagia, Theologos, Kastro) voltunk új helyeken is (az Ypsario-n elsősorban), kipróbáltunk új partszakaszokat is. A két hét hamar elrepült, és a váltás nagyon éles volt: pénteken még óriási tengerparti sziklák közt mászkáltunk, hétfő reggel már kezdődött itthon az iskola és a napközi.

Thassos galéria

Röpke egy hónap alatt elkészült a második görögországi galéria is.

Véleményem szerint a turisták/nyaralók alapvetően két csoportra oszthatók: a passzívokra és az aktívokra. Passzív nyaralónak gondolom azokat, akik a szállás környezetében töltik szabadságukat: a kemping / szálloda / apartman mellett található tengerparton / medencékben / éttermekben. (Mi is többször voltunk ilyen nyaraláson, főleg, mikor még picik voltak a gyerekek: általában a román vagy bolgár tengerparton.) Ezzel szemben az aktív kirándulók megszállnak valahol, és vagy onnan tesznek csillagtúrákat a környékre, vagy néhány nap után továbbállnak, és egy újabb környéket járnak be. A mi tavalyi montenegrói és az idei thassosi kirándulásunk többnyire aktív volt, de azért beiktattunk néhány pihenő napot :)
2014-ben Thassos tele van/volt passzív nyaralókkal. A tengerpart közvetlen környékét ellepték a többnyire román(iai) és bolgár turisták, akik szemmel láthatólag teljes napjukat a napernyő alatt töltötték. Ezzel nem lenne probléma, elvégre ugyanez történik sok más tengerparton vagy üdülőhelyen is. Ami engem zavar, hogy ezeknek a tömegeknek a hatására ez a csodálatos görög sziget elkezdte elveszíteni eredeti mivoltát, és a tengerpartja kezd hasonlítani egy -számomra- átlagos tengerpartra. Ebben részben hibásak a turisták, akik fittyet hányva a helyi hagyományokra, például szieszta időben is végighajtanak a part menti sétányon bérelt quadjukkal, egymásnak hangosan kiabálva. De hibásak a vendéglátók is, akik a nagyobb haszon reményében alkalmazkodnak ehhez a tömeghez, délben is nyitva tartják az éttermeket, bolgár nyelvű étlapot készítenek, és így tovább.
Nekem, ha elmegyek egy idegen országba kirándulni, fontos hogy egy számomra ismeretlen környezetbe kerüljek. Ettől érdekes az a hely. Ha a saját nyelvemen szolgálnak ki, az olyan, mintha otthon lennék. Nem próbálom az idegen környezetet a magaméra formálni, hanem próbálom minél jobban megismerni azt és ottlétem alatt alkalmazkodni hozza.
A fentiek miatt Thassos sokat változott 2007 óta (akkor voltunk ott először). Akkor egy csendes, szép, mediterrán szigetet ismertünk meg gyönyörű hegyek közt megbúvó falvakkal. 2007-ben bárhova mentünk, tökéletes volt: éttermek, szállás, minden. Ekkora tömeget, mint az idei azonban nem lehet azon a színvonalon kiszolgálni, így kicsit felhígult a kínálat. Hogy kicsit érzékeltessem a 7 évnyi különbséget, íme 1 kép:

Thassos galéria nélkülünk

Ugyanakkor Thassos továbbra is gyönyörű - csak el kell távolodni egy kicsit a felkapott strandszakaszoktól. Ebben óriási segítségünkre volt Ági, aki elmondta, hogy hova érdemes elmenni (és hova nem), így majdnem minden nap tettünk 1-1 kis kirándulást valamelyik látnivalóhoz. Jó oldala is volt a sok passzív turistának: ezek a helyek általában néptelenek voltak, közel sem volt a partokra jellemző zsúfoltság. 12 nap alatt több, mint 600 km-t autóztunk a szigeten, így láttuk például Kastrót, az elhagyott hegyi falut, vacsoráztunk Theologosban, sétáltunk Panagiában és Potamiában, hétfőnként piacoltunk Prinoson, megnéztünk Kazavitit - a skanzent, sőt egy nap hajókázni is voltunk, no meg Ági is meghívott vasárnap reggel egy görög kávéra, amiből egy egészen különleges, félnapos program lett - köszönet érte.
Két galériát készítettem a nyaralásról, a fenti képre kattintva megnézhető Thassos néhány látványossága, az alábbi képre kattintva pedig a személyes galéria nyílik, majd ha végre Szöcske ideadja az ő fotóit is, és össze tudom rakni a képeket.

Thassos galéria rólunk