Egy rövid videó a hétvégéről.

A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt, többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg. Katt, ha olvasnád.

Így történt, hogy 2015 februárjának első hétvégéjén a Péterék házában gyűltünk össze a fenti levél tárgyát képező problémát megoldani. Szerencsére a kérdésre válasz született, íme a képek (a fotókért köszönet Botinak és Andrisnak):

A kirándulás fényképalbuma (fenti fotó: Kiss András)

Boldog új évet minden kedves látogatónak :)
Hétvégén végre megjött a tél, és ebből az alkalomból autóztunk is egy kicsit. Szombaton még csak néhány centis hó volt, Tamással ketten kimentünk a vágási öreg tölgyekhez (Tamás nagyon szereti ott). Aszfaltúton mentünk Bögöz, Béta fele. A tölgyek tövében Tamás kipróbálta a -nekünk- új játszóteret is. Innen földúton átmentünk Sükőre, onnan pedig a szokásos útvonalon jöttünk haza: Farcád, Hodgya, Bikafalva, Agyagfalva.
Másnapra igazi tél lett kb. 20 centis hóval, és Andrásékkal indultunk két autóval Bözödújfalu irányába. Azon az útvonalon mentünk, amelyen 2008 novemberében hazafele jöttünk: Udvarhelyről Farkaslaka után Pálfalva fele tértünk le, innen Firtosváralja és Énlaka volt az irány. Énlakáig frissen letakarított úton mentünk, a hótolót Énlaka kijáratánál értük utol. Ezután friss hóban mentünk tovább, de gond nélkül lehetett haladni, majd Etéd előtt rátértünk a Keresztúr felül érkező "főútra", amely már jól le volt takarítva. Etédről Körispatakra mentünk, majd innen érkeztünk Bözödújfalura. Az utolsó szakaszon volt egy kisebb incidensem (ld. fotógaléria), de szerencsére csak az autón hagyott maradandó nyomot. A tóparti séta, szánkózás után erős havazásban indultunk haza, és kb. 2 óra alatt értünk vissza ugyanazon az úton Agyagfalvára.
Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ezen az útvonalon az Udvarhely - Bözöd távolság kb. 45 km, és száraz időben 1 óra alatt kényelmesen megtehető, az út végig jó minőségű, egyedül a Körispatakról a tóig kivezető út van nagyon elhanyagolva.

A hétvége képekben

Péntek délelőtt 10:30-ra beszéltük meg az indulást az agyagfalvi szobortól. Délelőtt 10:34-kor a tervezett háromból két autó már ott is volt a helyszínen, ekkor azonban történt egy kis malőr. Miközben az autók körül sétálva Lacikára vártunk, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik autó alatt egy kis vízfolt, a másik alatt ennél nem sokkal nagyobb olajfolt jelent meg...
Az olaj az én Ferozámból folyt, még pedig annál az olajnyomásszenzornál, amit nemrég szereltettem be. (Ennyit az utólagos tuningról.) Az András 4Runnerének hűtőjét hamar sikerült megforrasztani, így ők Lacikával kb. 1 órával később már úton is voltak, én azonban csak déli 1 óra után tudtam elindulni.
Tovább!

Az idei első kinnalvós hétvége volt Varságon, és csak Tamással ketten mentünk. Tevékenységeink dióhéjban: tettünk egy sétát a vízeséshez, málnásztunk, beüzemeltük a biovécét :), kiraktunk egy 160 darabos puzzle-t és sütöttünk kolbászt meg keserűgombát. És természetesen hoztunk vizet Jézus-kútjáról.

Kevés kép van, ezért egy kis bordóval próbáltam feldobni a fotóalbumot.

Az elmúlt hétvégén premier volt: fiúgyerekes kirándulást szerveztünk a Péterék házához. Ez azt jelentette, hogy itthon maradtak a feleségek és a csöppségek, viszont ott volt Andris és Andriska, Boti és Barnika, Péter és Ákos, valamint mi ketten Tamással.
Mivel a Feroza 1 hónapja szervízben rostokol egy küszöbre várva, ezúttal a Lancerrel mentünk (szintén premier). Péntek hajnalban indultunk, és dél körülre értünk fel Péterékkel együtt, nem sokkal utánunk érkeztek Andrisék és Botiék is.
A pénteki napra csak egy rövid séta jutott (de egy hirtelen jött zápornak köszönhetően tökéletesen eláztunk), szombaton azonban hosszabb túrára indultunk: autóval átmentünk a pádisi fennsíkra, majd onnan gyalog a Szamosbazár körúton található Aragyásza-barlanghoz. Az előjelek nem voltak túl bíztatóak, előbb a szomszédunk mondta még a háznál, hogy Pádisra "ezekkel az autókkal nem lehet átmenni", majd a gyalogtúra elején találkoztunk egy juhásszal, aki két dologgal bíztatott: "Hm, úgy látom szaladnak a lovak, tehát jön a medve" és "ekkora gyerekekkel lehetetlen bemenni a barlangba". Nos, jelentem nekünk sikerült.

A hétvége fotóalbuma

Az útvonalról találtam egy jó blogbejegyzést , ami majdnem szószerint igaz ránk is, tehát onnan idéznék:

"Végre megláttuk az Aragyásza-barlang bejáratát, ahová csak a patakmederben lépegetve lehetett bejutni. Pár lépést haladtunk előre, aztán elértünk egy létrához, amin le kellett mászni és tovább is a patakmederben haladtunk tovább, természetesen felkapcsolt elemlámpákkal. Imitt-amott a barlang teteje be volt szakadva és beszűrődött egy kis természetes fény is, meg a szemünk is hozzászokott a sötéthez és könnyebben haladtunk előre. Talán a legnehezebb rész az volt, amikor a barlang kijáratához értünk. Egy kicsit nedves, csúszós volt a sziklafal is és a lánc is, amibe kapaszkodni kellett az eléggé meredek kifelé vezető úton. Végre megláttuk a napfényt és a pár lépéssel arrébb csörgedezett a Meleg-Szamos. "

A barlangban a gyerekekkel helyenkén nem volt könnyű, például a fent említett létra néhány foka hiányzott, és itt Tamás kijelentette, hogy ő fél, és inkább menjünk vissza, de aztán meggyőztem, és folytattuk az utat. Miután kiértünk, nemsokára elkezdett zuhogni az eső, így az autókhoz visszavezető utat esőben tettük meg. Általában mindenkinek volt vízhatlan ruhája, én viszont bőrig áztam, a házhoz visszaérve azonban csodálatos napsütés fogadott, és a ruháink gyorsan megszáradtak. Vacsorára hosszúra nyúló grillezés kezdődött, Tamásnak még halat is sütöttünk, aztán a késői lefekvés után vasárnap ebédidőben indultunk haza.

Nemrég a kórház udvarán azt próbálgattam, hogyan kell a babahordozót bekötni az autóba, hogy hazavihessük az újszülöttet. Most meg itt vannak az 5 éves szülinapján készült fényképek.

Volt szülinap otthon a családdal, a Játszóházban a gyerekekkel és az óvodában.

Március elején volt még, hogy Lacika felhívott telefonon: próbáljuk ki a Defendert hóban. Hárman indultunk a próbára: Lacika, Tamás és én. Előbb a szencsedi úton levő forráshoz mentünk ki, majd onnan Oroszhegyre és a kilátóhoz. Az oroszhegyi kilátótól a Pléhkrisztushoz szerettünk volna jutni, de ezt sikerült megakadályoznom :) Egy darabig Lacika vezetett és a Defender szépen kúszott a kb. 20-25 centi keményre fagyott havon, aztán egy idő után helyet cseréltünk (mindezt menetközben - a Defender igazán nyugisan sétál felező egyesben, kényelmes gyalogtempóval követhető). Egy darabig én is mentem a havon, szoktam az autót, majd úgy döntöttem, hogy egy helyen az erdő szélén próbálok továbbhaladni. Vesztemre itt a hó nem volt keményre fagyva, és pár méter után egész emberesen elástam a kb. két tonnás autót. Miközben próbáltam kimozdítani az autót és a közelben esetlegesen fellelhető segítségen (traktoron) gondolkoztam, Lacika számomra érthetetlen nyugalommal ült mellettem. Majd, miután feladtam, kiszálltam, és megvilágosodtam, hogy Lacika miért nem volt ideges: a csörlő! Kb. 10 perc alatt kinn is voltunk a pácból, és egy erdei úton visszatértünk Oroszhegy irányába, majd onnan gond nélkül hazajöttünk.

Fotóalbum

A fényképalbum többi képe a március 15.-i hétvégén készült, ekkor Andriska és Andris látogattak meg minket Budapestről. Egyik nap Varságon voltunk vízért, és egyúttal megmutattam nekik a varsági házat is, mert korábban nem jártak ott. Abban maradtunk, hogy nyáron eljönnek egy hétre, és akkor kimegyünk a házhoz hosszabb időre. Úgy legyen.
Másnap Agyagfalva környékén autóztunk, pontosabban kimentünk egy Felsőboldogfalva mellett található dombtetőre, ahonnan szép volt a kilátás, ellenben kegyetlen hideg szél fújt. Innen egy számomra még ismeretlen útvonalon Derzsbe autóztunk, majd onnan, ugyanazon az útvonalon, mint tavaly októberben Tamással - haza.

Hétvégén Botiék voltak nálunk, és ha már itt voltak, és szép idő volt, három egymás utáni nap is elmentünk egy kicsit autózni. Első nap Udvarhely- Fenyédi-láz - Varság - Ivó - Madarasi-Hargita - Szentegyháza volt az útvonal, hivatalosan "vízért mentünk Varságra" :)
Második nap, vasárnap, csak egy egész rövid kiruccanás volt a nemrég elkészült Agyagfalvi-kilátóhóz, majd hétfőn egy hosszabb túra. Előszőr átmentünk Vágásba, Botiéknak is megmutattam az öreg tölgyfákat, majd felmentünk a Sükői-kilátóhoz. Innen leereszkedtünk a Nyikó-völgyébe egy számomra még járatlan úton. Ezen a szakaszon volt 1-2 nehezebb akadály, de rövid áskálódás és autóemelés közbeiktatásával végül is problémamentesen értünk ki a Nyikó-mentére. (Egy hasonló útvonalon már jártam, mikor Gáborral és Jánoksával mentünk Bözödre, de emlékeim szerint az könnyebb ereszkedés volt Kobátfalva irányába. A GPS log szerint most párszáz méterrel nyugatabbra ereszkedtünk le a sükői Réz tetőről, mint akkor.)

Az elmúlt vasárnap, felbuzdulva a Szarkakőn talált csiperkéken, Tamással indultunk egy rövid gombásztúrára. Bögöz és Derzs határában körülbelül egy órát gyalogoltunk, erdőben, erdőszélen, legelőn, de egy szem gombát sem találtunk :), legalábbis olyat nem, amit én ismertem volna.
Az útvonal egyetlen érdekessége az volt, hogy az újdonsült 1:25000-es térképem szerint Derzsből vezet egy út Muzsna irányába, aminek az a lényege, hogy nem kell a "nagy" úton átmenni Muzsnába, hanem ahhoz képest egy rövidítőn lehet beérni a Muzsna-Agyagfalva útra (a GPS naplót megnézve talán érthető). Nos, ezt az utat én nem találtam meg, pedig Derzs határában kb 3 irányba is elindultam, végül követtem (amennyire lehetett) a térképen berajzolt út irányát, és egy füves-zsombékos területen áthaladva tényleg beértem az agyagfalvi útra. Innen hazáig Tamás vezetett :)

Néhány fotó

A terv eredetileg az volt, hogy Tamással kimegyünk Vágásba, a nemrég indított akváriumba szerettem volna tölgyfaleveleket gyűjteni dekorációként. A helyszínre érve azonban meg kellett állapítsam, hogy túl korán jöttünk, nekem ugyanis lehulló, megsárgult levelekre lenne szükségem, a fák azonban még szépen zöldelltek. Úgy döntöttem, ha már elindultunk, egy kicsit autózzunk még. Sükő irányába haladtunk tovább (már mezei úton), majd eltértünk a kilátó fele. A kilátótól Dobó irányába ereszkedtünk le, azon az úton, mint Andrisékkal májusban.
A célpont mostmár a nemrég elkészült agyagfalvi kilátó volt, amelyet a Székelymagyarost északról határoló Leső-hegy tetejére épített a két falu. A kilátót már Dobó fele ereszkedve jól lehetett látni, és Vágást elhagyva megtaláltam az utat, ami oda vezet fel. (Eduaárdnak: itt kell letérni.) Fenttről a kilátás szép, déli irányba a Nagy-Küküllő völgye, északra pedig Dobó, Vágás és a Réz-hegy látható.
A kilátótól Magyaros-Agyagfalva fele egy meredek úton lehet leereszkedni, aki gyalog (vagy biciklivel) érkezne, az készüljön fel, hogy a közelben elterülő esztenát 7-8 elég mogorva természetű juhászkutya őrzi.
És hogy miért a címben szereplő nyolcas? Ezért :)

A túra fényképalbuma

Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek (és belinkelt leírásaik) többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros) között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható, különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették. Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül forgalmas.)

A kirándulás fényképalbuma

A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45 km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m. Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is: Strategica.
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással. Tovább

Az elmúlt hétvégén itthon voltak Andrisék, és ha már itt voltak, nem hagyhattam ki a lehetőséget, és elmentünk fiúkul egy kicsit autózni. A tavaly az oroszhegyi kilátónál jártunk, most kimentünk a sükőihez, ahol még sem Andrisék, sem Tamás nem járt korábban.
A gyerekek nagyon várták, hogy felmászhassanak a 3 emelet magas kilátóra, Andriska ügyesen fel is ment, de Tamásnak hamar inába szállt a bátorsága :) Végül mindannyian felmentünk, körülnéztünk, majd kicsit sétáltunk a kilátó környékén, és tovább indultunk. Dobó fele ereszkedtünk le, a gyerekek nagyon élvezték az autózást a hepehupás mezei úton, kórusban kiabálták, hogy "gyorsabban" :)
Végül Dobót elkerültük, egy mezei úton toronyirányt mentünk a vágási templomhoz, ahol megnéztük a vágási tölgyeket, majd innen indultunk haza. Jó kis vasárnap délelőtt volt, és micsoda folytatás következett a tévé előtt...

Csendes, otthonülős, tévében autóverseny nézős vasárnapot terveztem, de egy hirtelen ötlettől és Juli telefonjától vezérelve borítottam az eredeti tervet. Már korábban beszélgettünk róla, hogy Tamást jó lenne kivinni a Hargitára egy kis síoktatásra, hátha kedvet kap hozza. Amiért mi nem sízünk, még szeretnénk, ha ő megtanulna. Juli ajánlkozott, hogy szívesen tanítja, és most adott volt a lehetőség, hát megpróbáltuk.
Tamásnak természetesen nagyon tetszett, főleg, hogy lehetett esni és henteregni a hóban :), de a gyerekpályán való ereszkedést is élvezte, és bár kezdett fáradni, a végén alig tudtam elhozni a pályáról, még szeretett volna maradni. Aludt is hazafele az autóban, mint a mormota :)
Délutánra értünk haza, az első futamot felvételről, a másodikat, a galambost, már élőben néztem, így volt teljes a hétvége.

Ezúttal a szombati napot töltöttük Varságon Tamással. A múlt hét óta még lehullott kb. 25 cm hó, úgyhogy volt mit lapátoljak, hogy a házig és a fatartóig eljussunk, no meg a szánkót is ki kellett ásni a nyárikonyhából :)
A házban jól befűtöttünk, megebédeltünk, délután még szánkóztunk egyet, és sötétedéskor indultunk haza. A kinnalvást nem mertem megkockáztatni, talán ha már nem lesznek ennyire hidegek az éjszakák.

Vigyázat! A képek sok havat tartalmaznak!

Kihasználtuk a szép telet, nálunk szerencsére nem annyira barátságtalan az idő, mint az ország többi részén, és a délelőttöt Varságon töltöttük Tamással. Vizet hoztunk, és a ház körül szánkóztunk egy pár órát, na és teáztunk egy jót.

Ahogy azt már nyár elején elterveztük, szeptember közepén összejött a csapat a Péterék házánál. Részünkről csak ketten voltunk Tamással, Edó meg Andrea itthon maradtak.
Csütörtök délután munka illetve óvoda után mentünk fel, késő estére értünk oda, ekkor már ott volt mindenki: Andi, Péter és Ákos, Betti, Boti és Barnika, Edó, Andris és Andriska, rajtunk kivül a többiek egy nappal korábban mentek.
Pénteken elmentünk a Meleg-Szamos forráshoz, és megcsináltunk egy elméletileg 3-4, gyakorlatilag 6 órás túrát, ami mindenkinek nagyon megerőltető volt. Péntekről szombat éjjel Tamás sajnos belázasodott, de semmi más tünete nem volt.

Fotóalbum

Szombat reggelre lejött a láza, délelőtt elmentünk egy gombász-túrára (csak a fiúk). Ebéd után Tamásnak ismét magas láza lett, ezért úgy döntöttem, hogy nem maradunk tovább, mert féltem, hogyha lebetegszik, nem tudom kezelni rendesen. Mint később itthon kiderült, valószínüleg egy enyhe középfülgyulladása volt.
Mikor a tengerről haza kellett jöjjünk 3 héttel ezelőtt, és Tamással kórházba kerültünk, megígértem neki, hogy ezen a nyáron elviszem még egy hétvégét kirándulni. Ez a hétvége lett volna a pádisi, és bár Tamás nagyon jól érezte magát, sajnos végül mégsem úgy sikerült, ahogy elterveztem :(

Szombat reggel meglepően korán (10 körül) indultunk hármasban Varságra két céllal: vízért és gombáért. A két útitársam Tamás és Horváth Úr (Csaba) volt.
Előbb kimentünk a házunkkal szemben található dombra, ahol évek óta szoktam szegfűgombát szedni , de most nem találtunk semmit. Igaz, hogy mivel az idő szorított, elég hamar fel is adtuk, és indultunk a szokásos helyre vízért.
Jézus-kútjától egy Csaba és a térkép által sejtett úton átmentünk Tisztásra, az Éváék házához. Csaba ezen az útvonalon járt korábban (mikor gyalog átjöttek Évával a mi házunkhoz), és szerinte autóval is járható az út, ráadásul a térképen is egy elég bíztató, vastag, fekete vonal volt rajzolva. Végülis 1-2 nehezebb (de rövid) szakaszt leszámítva tényleg gond nélkül át lehetett menni, és ennyi terepezés kellett már nekem is meg az autónak is, bár én a térképrajzoló helyében kicsit jobban meghegyeztem volna a ceruzát :)
Az Éváék házának kertjében végre találtunk gombát is - pontosabban Csaba, mert Tamás és én csak a szemünket meresztettük, de nem vettük észre az árnyas, magas fűben megbúvó májusi pereszkét.
Jó kis kirándulás volt, hiányzott már egy kis kiruccanás, fotók csak korlátozott számban készültek.

A karácsonyi hétvége után, hétfőn délelőtt, Tamással ketten indultunk Varságra, vízért. Útközben felhívtam Eduárdot, hogy nincs-e kedve csatlakozni, és volt. Ennek több követekezménye is lett. Egyrészt a szokásos Jézus-kútja útvonalon kivül még autóztunk egy kicsit, egész a kilátóig. Itt Tamás fiamat egy kicsit megszánkóztattuk, közben Eduárd fotózott. Így végre normális, helyenként majdnem művészi képek készültek egy kirándulásról. UI. Elfelejtettem leírást írni a képekhez, a Tamásoshoz egy rövid megjegyzés: a kesztyűjét otthon felejtettük :)