Boldog új évet minden kedves látogatónak :)
Hétvégén végre megjött a tél, és ebből az alkalomból autóztunk is egy kicsit. Szombaton még csak néhány centis hó volt, Tamással ketten kimentünk a vágási öreg tölgyekhez (Tamás nagyon szereti ott). Aszfaltúton mentünk Bögöz, Béta fele. A tölgyek tövében Tamás kipróbálta a -nekünk- új játszóteret is. Innen földúton átmentünk Sükőre, onnan pedig a szokásos útvonalon jöttünk haza: Farcád, Hodgya, Bikafalva, Agyagfalva.
Másnapra igazi tél lett kb. 20 centis hóval, és Andrásékkal indultunk két autóval Bözödújfalu irányába. Azon az útvonalon mentünk, amelyen 2008 novemberében hazafele jöttünk: Udvarhelyről Farkaslaka után Pálfalva fele tértünk le, innen Firtosváralja és Énlaka volt az irány. Énlakáig frissen letakarított úton mentünk, a hótolót Énlaka kijáratánál értük utol. Ezután friss hóban mentünk tovább, de gond nélkül lehetett haladni, majd Etéd előtt rátértünk a Keresztúr felül érkező "főútra", amely már jól le volt takarítva. Etédről Körispatakra mentünk, majd innen érkeztünk Bözödújfalura. Az utolsó szakaszon volt egy kisebb incidensem (ld. fotógaléria), de szerencsére csak az autón hagyott maradandó nyomot. A tóparti séta, szánkózás után erős havazásban indultunk haza, és kb. 2 óra alatt értünk vissza ugyanazon az úton Agyagfalvára.
Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ezen az útvonalon az Udvarhely - Bözöd távolság kb. 45 km, és száraz időben 1 óra alatt kényelmesen megtehető, az út végig jó minőségű, egyedül a Körispatakról a tóig kivezető út van nagyon elhanyagolva.

A hétvége képekben

Péntek délelőtt 10:30-ra beszéltük meg az indulást az agyagfalvi szobortól. Délelőtt 10:34-kor a tervezett háromból két autó már ott is volt a helyszínen, ekkor azonban történt egy kis malőr. Miközben az autók körül sétálva Lacikára vártunk, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik autó alatt egy kis vízfolt, a másik alatt ennél nem sokkal nagyobb olajfolt jelent meg...
Az olaj az én Ferozámból folyt, még pedig annál az olajnyomásszenzornál, amit nemrég szereltettem be. (Ennyit az utólagos tuningról.) Az András 4Runnerének hűtőjét hamar sikerült megforrasztani, így ők Lacikával kb. 1 órával később már úton is voltak, én azonban csak déli 1 óra után tudtam elindulni.
Tovább!

Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek (és belinkelt leírásaik) többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros) között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható, különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették. Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül forgalmas.)

A kirándulás fényképalbuma

A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45 km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m. Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is: Strategica.
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással. Tovább

Az elmúlt hétvégén annyira szép idő volt, hogy Forma 1 ide, szülinapozás oda, egyszerűen muszáj volt kimenni egy kicsit autózni. Erre vasárnap délelőtt keritettünk sort, Andrásékkal indultunk két autóval. Az útvonalon (Udvarhely - Fenyédi Láz - Ivó) már többször végigmentem egy illetve két autóval is, és 1-2 nagyobb pocsolyát kivéve nem volt semmi probléma.

A kirándulás fotói

Most annyival volt nehezebb a dolog, hogy az útszakasz második részében közös útvonalon mentünk a múlt heti Hargita Offroad Trophyval, így helyenként nagyon mélyek voltak a nyomok, néhol necces volt az átkelés, végül kicsit sárosan, de beértünk Ivóba. Innen én még felmentem a Hargitára vízért, majd Szetegyháza fele jöttem haza. Végig gyönyörű, napsütéses, viszonylag tiszta idő volt, fenn a Madarasi menedékháznál (1600m) például +12 fok volt!

Újabb kétautós túra, Andrásékkal, engem Boti kísért el, mert nálunk töltötték a május elsejét. A célpont egy Sikaszó melletti menedékház volt, amit Google maps-en találtam: "Vila lui Ceausescu" (Ceausescu villája). Itt van.
Olvasd tovább.

Két autóval indultunk el szombat reggel tízkor, Udvarhelyről. Juli és András jött az ő Ferozájukkal, engem pedig Edó kisért el. Udvarhelyről a Szarkakőn keresztül átmentünk Gyepesbe, innen pedig Szentmártonba. Szentmártont Almás irányába hagytuk el, majd néhány dombon keresztülvezető földúton átmentünk Oklándra. Innen úgy szerettem volna a szoroshoz vezető útra érni, hogy elkerülöm Vargyast, de a rövidítés nem sikerült, mert nem találtunk olyan járható utat, ami bevitt voln a völgybe. Így végül kis kitérővel bementünk Vargyasra, és innen már a szokásos úton mentünk a szoroshoz. Mivel a Vargyas eléggé meg volt nőve, és még a hó sem volt teljesen elolvadva, nem tudtuk végigjárni gyalog a szorost, de tettünk egy rövid sétát, láttunk sok szép hóvirágot, és gyönyörű idő volt végig. Néhány fotó az alábbi képre kattintva, és itt a GPS log.