Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a
napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két
perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az
asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom
volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az
volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk
felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után
együtt továbbindulunk Éviára.
Görögország, 2017
Érkezésünk másnapján, pénteken,
akklimatizációs túrát tartottunk, mint a nagyok :) A Zeusz kádja nevű
szurdokvölgyben tettünk négyesben egy kellemes sétát, majd este még
legurultunk az alig pár kilométerre levő tengerpartra fürdeni egyet. Szombat
reggel Tamással 6-kor keltünk, és indultunk ketten a Hegyre. Autóval az 1100
méteren levő Priónia nevű parkolóig lehet felmenni, innen indul a
túraösvény. Az Olympus legmagasabb csúcsa a Mytikas, 2918 méter. A
parkolóból az oda vezető út két részre osztható: az első rész a 2100 méteren
található menedékházig tart, ez körülbelül 2 és fél – 3 órás túra, majd
innen újabb 2 – 2 és fél óra mászás után lehet felérni az Istenek Hegyére.
Majdnem 7 óra volt már, mikor elindultunk a parkolóból. Az út eleje egy
erdős ösvény, ami nem túl megerőltető, de azért határozottan emelkedik. Jó
tempóban haladtunk, a fák között kellemes volt az idő. Körülbelül másfél óra
séta után az ösvény kiér a fák közül és egy meredek, sziklás kaptatóvá
válik. Itt már erősen emelkedett a hőmérséklet is, a vízzel együtt az erőnk
is fogyni kezdett. Volt egy holtpont, mikor úgy éreztük, hogy még a
menedékházig sem érünk fel, de aztán addig biztattuk egymást, míg végül 3
óra megerőltető kaptató után megérdemelten pihentük ki fáradságunkat 2100
méteren, a katafýgio árnyékában. Ekkor már bőven 30 fok felett jártunk, így
megegyeztünk, hogy a mai napra elég volt a mászásból, 1 óra pihenés után
elindultunk lefele, és a csúcstámadást egy következő alkalomra halasztottuk.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, az adott körülmények közt
elértük, vagy picit túlléptük a korlátainkat, Tamás egyre-másra gyűjtötte be
a többi túrázó elismerő szavait. Érdekes módon a lefelé vezető út sem volt
sokkal rövidebb, szinte 3 órát jöttünk le a hegyről – ezek után délután
nagyon jól esett újra a tengerben fürdeni.
A leírás részletességéből kiolvasható, hogy ezen a nyáron nekem az Olympus
volt a legnagyobb élmény :)
Az éviai két hetünk meglehetősen mozgalmas volt, beiktattunk két hosszabb és
több rövidebb kirándulást is (ezek itt vannak térképen). A vasárnapot Athénban töltöttük, egy másik nap
pedig a delphoi jósdát
látogattuk meg. Ezekről és a többi kisebb
kirándulásról még vannak részletek a fotóalbumban.
Ez a típusú kirándulgatós – felfedezős nyaralás sokaknak szokatlan.
Elsősorban tényleg nem a pihenésről szól, inkább az új, eldugott helyek
megismeréséről – persze azért a „kötelező” turistacélpontokat is
felkeressük. Ennyi év után talán kicsit már otthonosabban mozgunk ebben az
országban, mint első alkalommal, és olyan utakon is el merünk indulni,
amelyeken
egy teljesen idegen országban nem mernénk. Próbálunk egy kicsit „ott
élni”, beszélgetni az emberekkel, elvegyülni köztük, nem csak odamenni,
megfürdeni a tengerben és hazajönni.
Végezetül még néhány szám: 16 napot (15 éjszakát) töltöttünk Görögországban,
összesen 3773 km-t autóztunk (ebből kb. ezret kirándulgattunk Évián
és a környéken), 684 fotót készítettünk és heten megettünk legalább 70 gíroszt :)
UI. Az ehhez a bejegyzéshez tartozó album újdonsága, hogy a képek
nagy része GPS információt is tartalmaz, így az egyes képek alatt felbukkanó
földgömb ikonra kattintva egy térkép nyílik, rajta a fénykép készítésének
helyszínével.
UI2. Még van egy Google Photo album is, részben más képekkel.
Egy könnyed autós (és gyalog-) túra részlete