5 éve használt terepjárónk eladó - katt a részletekért

Pádison voltunk a hétvégén Péteréknél és a várakozással ellentétben csuda jó időt kaptunk, 2 nap alatt egyszer sem esett. Hazafele jövet megálltunk a havasrekettyei vízesésnél, majd onnan Kolozsváron keresztül hajnali kettőre értünk haza a (fékhibás) Ferozával.
A fotóalbumban erről a kirándulásról vannak képek, meg előtte még néhány korábbi fotó az elmúlt hónapokból. Apropó elmúlt hónapok: Tamást kicsengették, ősszel kezdi az iskolát, Andrea pedig a kiscsoportot :)

Fotóalbum

Boldog új évet minden kedves látogatónak :)
Hétvégén végre megjött a tél, és ebből az alkalomból autóztunk is egy kicsit. Szombaton még csak néhány centis hó volt, Tamással ketten kimentünk a vágási öreg tölgyekhez (Tamás nagyon szereti ott). Aszfaltúton mentünk Bögöz, Béta fele. A tölgyek tövében Tamás kipróbálta a -nekünk- új játszóteret is. Innen földúton átmentünk Sükőre, onnan pedig a szokásos útvonalon jöttünk haza: Farcád, Hodgya, Bikafalva, Agyagfalva.
Másnapra igazi tél lett kb. 20 centis hóval, és Andrásékkal indultunk két autóval Bözödújfalu irányába. Azon az útvonalon mentünk, amelyen 2008 novemberében hazafele jöttünk: Udvarhelyről Farkaslaka után Pálfalva fele tértünk le, innen Firtosváralja és Énlaka volt az irány. Énlakáig frissen letakarított úton mentünk, a hótolót Énlaka kijáratánál értük utol. Ezután friss hóban mentünk tovább, de gond nélkül lehetett haladni, majd Etéd előtt rátértünk a Keresztúr felül érkező "főútra", amely már jól le volt takarítva. Etédről Körispatakra mentünk, majd innen érkeztünk Bözödújfalura. Az utolsó szakaszon volt egy kisebb incidensem (ld. fotógaléria), de szerencsére csak az autón hagyott maradandó nyomot. A tóparti séta, szánkózás után erős havazásban indultunk haza, és kb. 2 óra alatt értünk vissza ugyanazon az úton Agyagfalvára.
Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ezen az útvonalon az Udvarhely - Bözöd távolság kb. 45 km, és száraz időben 1 óra alatt kényelmesen megtehető, az út végig jó minőségű, egyedül a Körispatakról a tóig kivezető út van nagyon elhanyagolva.

A hétvége képekben

Egy rövid kiruccanás az agyagfalvi kilátóhoz

Klikk a képre - néhány őszi Varság-fotó

Péntek délelőtt 10:30-ra beszéltük meg az indulást az agyagfalvi szobortól. Délelőtt 10:34-kor a tervezett háromból két autó már ott is volt a helyszínen, ekkor azonban történt egy kis malőr. Miközben az autók körül sétálva Lacikára vártunk, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik autó alatt egy kis vízfolt, a másik alatt ennél nem sokkal nagyobb olajfolt jelent meg...
Az olaj az én Ferozámból folyt, még pedig annál az olajnyomásszenzornál, amit nemrég szereltettem be. (Ennyit az utólagos tuningról.) Az András 4Runnerének hűtőjét hamar sikerült megforrasztani, így ők Lacikával kb. 1 órával később már úton is voltak, én azonban csak déli 1 óra után tudtam elindulni.
Tovább!

Az idei első kinnalvós hétvége volt Varságon, és csak Tamással ketten mentünk. Tevékenységeink dióhéjban: tettünk egy sétát a vízeséshez, málnásztunk, beüzemeltük a biovécét :), kiraktunk egy 160 darabos puzzle-t és sütöttünk kolbászt meg keserűgombát. És természetesen hoztunk vizet Jézus-kútjáról.

Kevés kép van, ezért egy kis bordóval próbáltam feldobni a fotóalbumot.

Bár szeretem megelőzni a bajt, nem szoktam ok nélkül szervízbe hordani az autómat. Az elmúlt 2 hónap javát mégis szervízben töltötte a Feroza, pedig semmi olyan baja nem volt, amitől ne használhattam volna. A szervízben állás és alkatrészre várás miatt hagyta ki a pádisi kirándulást is, de a végeredmény megérte.
20 év egy autó életében sok idő, legnagyobb részük ennyi idő alatt elhasználódik, és vagy ócskavas lesz belőle, vagy még húzza pár évig, mielőtt a roncstemetőbe kerülne. És persze vannak a kivételek, a 30+ éves csilivili veteránautók, amelyeket csak ünnepnapokon használnak - na, a Feroza nem ilyen :) Pontos "születési dátumát" nem ismerem, a szervízkönyvében az első bejegyzés 1993 július 26. Én akkor 17 éves voltam, és 11. osztályt végeztem, éppen Bólyban voltam kukoricacímerező táborban :)

Első szervíz valahol Hollandiában: 1993.07.26. - 1265 km

Szóval 20 évet töltött a hetekben a Feroza, és a következő dolgokat kapta szülinapjára:

• Teljes karosszéria rozsdátlanítás, új küszöbök (ezekre vártam 4 hetet, mire ideértek Japánból, vagy honnan, mert utángyártott nem létezik)
• kb. a fél autó újrafényezése: az övvonal alatt, a szürke festés új
• utasoldali ajtóérintkező cseréje, ez eredetileg működött, de már több, mint 1 éve kirohadt
• alvázkezelés
• indításgátló
• fékek átnézése, kitakarítása

A szürke fényezés új

És a hab a szülinapi tortán: beszereltettem egy olajnyomásmérőt :) Az előzmények miatt (ti.: teljes motorfelújítás) nekem örök vesszőparipám az autó motorja, amennyire lehet, próbálom óvni, többek közt ezért is kapta a melegítőt. Az olajnyomásmérővel figyelemmel követhetem, hogy megvan-e a kellő olajszint a motorban, jó-e a nyomása, és közvetve a motorolaj hőfokát is mutatja. Aki azt gondolja, hogy a vízhőfokmérő megmozdulása már közel üzemmeleg motort jelent, az téved: nekem kb. 3-4 km után áll be a vízhőfok a normál (85-90 fok) értékre, és további 4-5 km kell, amíg az olajnyomás is a hidegjárati értékről (4-5 bar) visszajön az üzemi 1,5-2 bar-ra, tehát a motorolaj csak ilyenkor melegszik fel, indulástól számítva csaknem 10 km után.

Még egy műszer.

20 év - 215 ezer km, ebből közel 4 év és 40 ezer km nálam - lassan kezdem megismerni és megszeretni az autót :) Nem tudom, létezik-e még Feroza, amelyben ennyi extra lenne: ülésfűtés, motormelegítő és mostmár olajnyomásmérő. Természetesen ezek a szervízek (és extrák beszerelése) a józan ész határát jelentősen meghaladják, és az autó eladási értékét semmivel, számomra a használati értékét azonban jelentősen növelik. Remélem, hogy még 2-3 évig (ameddig a mostani karosszérialakatolás tart) jól fog szolgálni, utána majd eldöntjük, hogy mi legyen vele.

Szombaton (május 18) estére érkeztek meg vendégeink, egy röpke 18 órás út végén Agyagfalvára (koltói és vásárhelyi megállókkal). Másnap kihasználtuk a gyönyörű időjárást, és kivittük a 3 gyereket az agyagfalvi és a sükői kilátóhoz (nagyjából a szokásos útvonalon).
Másnapra egy hosszabb túrát terveztünk az Almási-barlanghoz, de ezúttal csak a fiúkat vittük, Andreával még nehéz lett volna a sziklák oldalán elhelyezett és a Vargyas felett átivelő pallókon mászkálni. A gyerekeknek nagyon tetszett a kirándulás, a barlangba csak addig akartak bemenni, míg tényleg be nem mentünk, utána már aggódva nézték a kijáratot :) Szerencsénkre a jó idő kitartott a túra alatt, szó szerint addig, amíg visszaértünk az autóhoz, néhány pillanattal később már zuhogott az eső, és nagyjából azóta is esik...

Fényképalbum

Március elején volt még, hogy Lacika felhívott telefonon: próbáljuk ki a Defendert hóban. Hárman indultunk a próbára: Lacika, Tamás és én. Előbb a szencsedi úton levő forráshoz mentünk ki, majd onnan Oroszhegyre és a kilátóhoz. Az oroszhegyi kilátótól a Pléhkrisztushoz szerettünk volna jutni, de ezt sikerült megakadályoznom :) Egy darabig Lacika vezetett és a Defender szépen kúszott a kb. 20-25 centi keményre fagyott havon, aztán egy idő után helyet cseréltünk (mindezt menetközben - a Defender igazán nyugisan sétál felező egyesben, kényelmes gyalogtempóval követhető). Egy darabig én is mentem a havon, szoktam az autót, majd úgy döntöttem, hogy egy helyen az erdő szélén próbálok továbbhaladni. Vesztemre itt a hó nem volt keményre fagyva, és pár méter után egész emberesen elástam a kb. két tonnás autót. Miközben próbáltam kimozdítani az autót és a közelben esetlegesen fellelhető segítségen (traktoron) gondolkoztam, Lacika számomra érthetetlen nyugalommal ült mellettem. Majd, miután feladtam, kiszálltam, és megvilágosodtam, hogy Lacika miért nem volt ideges: a csörlő! Kb. 10 perc alatt kinn is voltunk a pácból, és egy erdei úton visszatértünk Oroszhegy irányába, majd onnan gond nélkül hazajöttünk.

Fotóalbum

A fényképalbum többi képe a március 15.-i hétvégén készült, ekkor Andriska és Andris látogattak meg minket Budapestről. Egyik nap Varságon voltunk vízért, és egyúttal megmutattam nekik a varsági házat is, mert korábban nem jártak ott. Abban maradtunk, hogy nyáron eljönnek egy hétre, és akkor kimegyünk a házhoz hosszabb időre. Úgy legyen.
Másnap Agyagfalva környékén autóztunk, pontosabban kimentünk egy Felsőboldogfalva mellett található dombtetőre, ahonnan szép volt a kilátás, ellenben kegyetlen hideg szél fújt. Innen egy számomra még ismeretlen útvonalon Derzsbe autóztunk, majd onnan, ugyanazon az útvonalon, mint tavaly októberben Tamással - haza.

20 évet töltött a Feroza - megérdemel egy kis lakatosmunkát

Ezúttal a kevés szöveg - sok kép módszert választom:

A kirándulás fényképalbuma

December tizennegyedike van, tehát "papíron" még nem is kellene feltétlenül tél legyen. Ehhez képest az elmúlt napokban reggel és este 1-1 órát hólapátolással töltök, az udvaron kb. 30-40 centi hó van. Ma reggelre pedig -18 fok lett, szóval joggal mondhatjuk, hogy itt a tél. Az alábbi fotóalbum képei még múlt vasárnap (december 9) készültek, amikor Viola Mamával, Tamással és a béemwés szánkóval kimentünk Varságra vízért. Na és persze szánkózni.

Hétvégén Botiék voltak nálunk, és ha már itt voltak, és szép idő volt, három egymás utáni nap is elmentünk egy kicsit autózni. Első nap Udvarhely- Fenyédi-láz - Varság - Ivó - Madarasi-Hargita - Szentegyháza volt az útvonal, hivatalosan "vízért mentünk Varságra" :)
Második nap, vasárnap, csak egy egész rövid kiruccanás volt a nemrég elkészült Agyagfalvi-kilátóhóz, majd hétfőn egy hosszabb túra. Előszőr átmentünk Vágásba, Botiéknak is megmutattam az öreg tölgyfákat, majd felmentünk a Sükői-kilátóhoz. Innen leereszkedtünk a Nyikó-völgyébe egy számomra még járatlan úton. Ezen a szakaszon volt 1-2 nehezebb akadály, de rövid áskálódás és autóemelés közbeiktatásával végül is problémamentesen értünk ki a Nyikó-mentére. (Egy hasonló útvonalon már jártam, mikor Gáborral és Jánoksával mentünk Bözödre, de emlékeim szerint az könnyebb ereszkedés volt Kobátfalva irányába. A GPS log szerint most párszáz méterrel nyugatabbra ereszkedtünk le a sükői Réz tetőről, mint akkor.)

Az elmúlt vasárnap, felbuzdulva a Szarkakőn talált csiperkéken, Tamással indultunk egy rövid gombásztúrára. Bögöz és Derzs határában körülbelül egy órát gyalogoltunk, erdőben, erdőszélen, legelőn, de egy szem gombát sem találtunk :), legalábbis olyat nem, amit én ismertem volna.
Az útvonal egyetlen érdekessége az volt, hogy az újdonsült 1:25000-es térképem szerint Derzsből vezet egy út Muzsna irányába, aminek az a lényege, hogy nem kell a "nagy" úton átmenni Muzsnába, hanem ahhoz képest egy rövidítőn lehet beérni a Muzsna-Agyagfalva útra (a GPS naplót megnézve talán érthető). Nos, ezt az utat én nem találtam meg, pedig Derzs határában kb 3 irányba is elindultam, végül követtem (amennyire lehetett) a térképen berajzolt út irányát, és egy füves-zsombékos területen áthaladva tényleg beértem az agyagfalvi útra. Innen hazáig Tamás vezetett :)

Néhány fotó

Általában azokat az autózásokat szeretem, amelyekről hazaérve először nem a fényképeket kezdem nézegetni, hanem a GPS készülékről letöltött nyomvonalat. Ez azt jelenti, hogy a túra egy számomra új útvonalon haladt, és többnyire azt is, hogy valahonnan elindultunk, és valahova megérkeztünk. Tehát nem kellett visszafordulnunk. Ilyen volt a hétvégi túra is a Vlegyásza-csúcsra (más néven Vigyázó, románul Vlădeasa).
Péntek éjjelre értünk fel a Péterék házához, én egyedül jöttem a Ferozával, Boti, Andris és Péter pedig egy BMW X3-al. Én ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a megszokott Hunyad - Havasrekettye útvonalon megyek fel a házhoz, hanem Torda irányából a Jára és a Hideg-Szamos völgyén keresztül (korábban már kétszer is végigmentem azon az útvonalon, de mindkétszer ellenkező irányból, tehát hazafele).
Szombaton csak dél körül indultunk el autózni, először különösebb cél nélkül. Én korábban egy fórumon olvastam, hogy a Havasrekettyei-vízeséstől egy valamennyire autózható út vezet fel a Vlegyásza-menedékházhoz és/vagy Vlegyásza-csúcsra (a kettő közt a távolság kb. 4km, a szintkülönbség pedig 500 méter). Sem pontos útvonalat nem tudtam, sem abban nem voltam biztos, hogy az autóink elegek ehhez a terephez, de Botiék, mikor meghallották a lehetőséget, azt mondták, hogy mindenképpen próbáljuk meg.
Az első meglepetés a vízesés fele vezető úton ért, ugyanis kb. 2 km-re a vízesés előtt az út az autós forgalom elől egyértelműen le volt zárva, csak gyalog lehetett továbbmenni. Ugyanerről a helyről indult egy másik út, ami -a nálam levő nagyon pontos térkép szerint- később a nekünk megfelelő irányba fordult. Mint később kiderült, ezen az úton tényleg ki lehetett kerülni a forgalom elől lezárt szakaszt. Az út egy nehéz emelkedővel indult, majd egy szép fennsíkra értünk ki, ahonnan az út egy erdőn vitt keresztül a Havasköz-nyereg irányába. Ez az erdős rész volt a szombati túránk legnehezebb része, a napló szerint egy kb. 2 km-s szakaszt 2 óra alatt tettünk meg, mert gyakorlatilag az egész erdő egy sáros-vizes dagonya volt. Miután innen kiértünk már láttuk magunk előtt az 1836 méter magas csúcsot, amire végül a menedékház irányából mentünk fel. Éppen időben, mert érkezésünk után pár perccel lement a nap, és a lefele vezető utat már a fényszórók fényénél tettük meg. A menedékháztól szerettünk volna épített úton hazajönni, azonban a sötétben, Havasrogoznál (ami egy Varsághoz hasonlítható tanya) szépen eltévedtünk, végül a helyiek segítségével találtunk le az aszfaltútra, és este 10 körül értünk vissza a házhoz.
Nekem nagyon tetszett a túra, itt a GPS nyomvonal. Egy következő alkalommal szeretném megpróbálni a Vlegyásza - Biharfüred útvonalat.

A kirándulás fényképalbuma

UI. A hétvége másik meglepetése számomra a Botiék (kölcsön) autója volt. Aki ismer, az tudja, hogy a bajor márka nem a szívem csücske, azonban ez az X3-as minden képzeletemet felülmúlta terepen. Teljesen reménytelen helyzetekből, alkalomadtán csak két (átlósan) tapadó kerékkel is elindult, és egyedül egy mély saras rész tudott kifogni rajta. Ezzel együtt az is kiderült, hogy az autó ettől még nem terepjáró, a szerencsétlen helyekre ráaggatott műanyag burkolóelemek sokszor útban vannak, a fényezése sem igazán erre lett kitalálva, de az intelligens (elektronikusan vezérelt) négykerék-hajtása előtt le a kalappal.

A terv eredetileg az volt, hogy Tamással kimegyünk Vágásba, a nemrég indított akváriumba szerettem volna tölgyfaleveleket gyűjteni dekorációként. A helyszínre érve azonban meg kellett állapítsam, hogy túl korán jöttünk, nekem ugyanis lehulló, megsárgult levelekre lenne szükségem, a fák azonban még szépen zöldelltek. Úgy döntöttem, ha már elindultunk, egy kicsit autózzunk még. Sükő irányába haladtunk tovább (már mezei úton), majd eltértünk a kilátó fele. A kilátótól Dobó irányába ereszkedtünk le, azon az úton, mint Andrisékkal májusban.
A célpont mostmár a nemrég elkészült agyagfalvi kilátó volt, amelyet a Székelymagyarost északról határoló Leső-hegy tetejére épített a két falu. A kilátót már Dobó fele ereszkedve jól lehetett látni, és Vágást elhagyva megtaláltam az utat, ami oda vezet fel. (Eduaárdnak: itt kell letérni.) Fenttről a kilátás szép, déli irányba a Nagy-Küküllő völgye, északra pedig Dobó, Vágás és a Réz-hegy látható.
A kilátótól Magyaros-Agyagfalva fele egy meredek úton lehet leereszkedni, aki gyalog (vagy biciklivel) érkezne, az készüljön fel, hogy a közelben elterülő esztenát 7-8 elég mogorva természetű juhászkutya őrzi.
És hogy miért a címben szereplő nyolcas? Ezért :)

A túra fényképalbuma

Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek (és belinkelt leírásaik) többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros) között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható, különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették. Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül forgalmas.)

A kirándulás fényképalbuma

A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45 km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m. Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is: Strategica.
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással. Tovább

Az elmúlt hétvégén itthon voltak Andrisék, és ha már itt voltak, nem hagyhattam ki a lehetőséget, és elmentünk fiúkul egy kicsit autózni. A tavaly az oroszhegyi kilátónál jártunk, most kimentünk a sükőihez, ahol még sem Andrisék, sem Tamás nem járt korábban.
A gyerekek nagyon várták, hogy felmászhassanak a 3 emelet magas kilátóra, Andriska ügyesen fel is ment, de Tamásnak hamar inába szállt a bátorsága :) Végül mindannyian felmentünk, körülnéztünk, majd kicsit sétáltunk a kilátó környékén, és tovább indultunk. Dobó fele ereszkedtünk le, a gyerekek nagyon élvezték az autózást a hepehupás mezei úton, kórusban kiabálták, hogy "gyorsabban" :)
Végül Dobót elkerültük, egy mezei úton toronyirányt mentünk a vágási templomhoz, ahol megnéztük a vágási tölgyeket, majd innen indultunk haza. Jó kis vasárnap délelőtt volt, és micsoda folytatás következett a tévé előtt...

Nagyon hosszú tervezés után egy nagyon rövid hétvége Doda Pilii-n, a Péterék házánál. Péntek reggelre mentünk fel: Andris, Boti és Péter egy bérelt L200-al, én pedig a Ferozával. Szokás szerint az autókkal most sem jutottunk el sehova a helyenként méteres hóban, de sok szép helyen jártunk.
Az elmúlt években (2009-ben és 2010-ben) a téli pádisi túrát februárra időzítettük, most március elején voltunk, de bőven volt tél, és nem nyíltak még a hóvirágok :)

Vigyázat! A képek még több havat tartalmaznak!

Tovább a videókhoz

Ez a bejegyzés teljesen másról kellene szóljon, azonban sajnos a szombatra tervezett hargitai sízés betegség miatt elmaradt (Tamás belázasodott). Ezért a Ferozával kapcsolatos műszaki újdonságokról írok.
Mint azt már a szervízkönyvbe is beírtam, csütörtökön az autó a Ferber szervizben volt, hogy néhány kényelmi funkcióval lássák el. Mivel az autó a téli szezonban gyakorlatilag első autóvá lépett elő a családon belül (Tamást ezzel hordom óvodába), ezért minden napom azzal kezdődik, hogy az autót 5-10 percig az udvaron melegítem járó motorral. Ez sem a fogyasztásnak, sem a motornak, sem a környezetnek nem tesz jót, ezért erre már rég keresem a megoldást. (Fűtött garázs nincs még a láthatáron se.) Több helyen is olvastam a norvég Defa motorelőmelegítőiről, amely elektromos árammal működik. Gyakorlatilag olyan, mint egy merülőforraló, amely a motor hűtővizét (és ezen keresztül a blokkot és az olajat) melegíti fel. Az ember este bedugja az autót egy időzített konnektorba, amely indulás előtt 2-3 órával bekapcsol, és induláskor a motor kb. 40-50 fokkal melegebb, mint a környezet. A Feroza esetében ez egy 500W teljesítményű melegítő tehát 2 óra alatt 1kW-ot fogyaszt, amelynek ára lényegesen kevesebb, mint a megspórolt benzin, a meleg autóról nem is beszélve.

Forrás: transaurus.hu

Eddig az elmélet. A fent leírt motorelőmelegítőt még december elején rendeltem meg, azonban mivel ezek tipus specifikus termékek, és gondolom, nem sokan vesznek ilyent 2011-ben Ferozához, ezért kb. 10 hetet kellett várni rá, de végül Boti és Péterék közreműködésével múlt héten eljutott hozzám, és rá 2 napra be is került az autóba. A gyakorlatban a rendszer nagyon jól működik, egyetlen feltétel, hogy az ember tudja előre, hogy mikor akar indulni az autóval. Ez esetemben hétköznap adott, így szinte percre pontosan be tudom programozni az időzített kapcsolót. Kb. 2 órányi melegítés után elindulva gyakorlatilag azonnal (1 perc) langyos levegőt kezd fújni az autó ventilátora, tehát a kívánt célt mondhatom, hogy elértem: reggel előmelegített autóval indulhatunk oviba, munkába. Így lett a Ferozámból konnektoros (plug-in) hibrid, mert a hálózatból felvett árammal benzint spórolok meg :)

A fűtés 220V-os csatlakozója az első lökhárítóra került

A fenti rendszert megfejeltem még egy beépített (tehát nem ráteríthető) ülésfűtéssel, amelyet csak a sofőr oldalra szereltettem be, mert az autóban 95%-ban vagy egyedül, vagy Tamással autózom, ő pedig a gyerekülésben ül. A fűtés jól működik, két fokozata van, és túlmelegedés védelem is van benne, így remélem, nem fogja felgyújtani az ülést :)
Fentieken kivűl még volt pár apróbb javítás az autón, és én is szétborítottam a műszerfalat néhány hibás izzó miatt, ami azonban ennél "érdekesebb", hogy a szervizben kiderült, hamarosan cserélni kell jó pár alkatrészt a futóművön. Tehát: folyt. köv.

Hétvégi program.

Ezúttal a szombati napot töltöttük Varságon Tamással. A múlt hét óta még lehullott kb. 25 cm hó, úgyhogy volt mit lapátoljak, hogy a házig és a fatartóig eljussunk, no meg a szánkót is ki kellett ásni a nyárikonyhából :)
A házban jól befűtöttünk, megebédeltünk, délután még szánkóztunk egyet, és sötétedéskor indultunk haza. A kinnalvást nem mertem megkockáztatni, talán ha már nem lesznek ennyire hidegek az éjszakák.

Vigyázat! A képek sok havat tartalmaznak!

Kihasználtuk a szép telet, nálunk szerencsére nem annyira barátságtalan az idő, mint az ország többi részén, és a délelőttöt Varságon töltöttük Tamással. Vizet hoztunk, és a ház körül szánkóztunk egy pár órát, na és teáztunk egy jót.

Én nem emlékszem, mikor láttam utoljára ekkora havat és havazást Varságon, mint tegnap. Mikor az ottaniak megláttak minket, hogy kimentünk a két gyerekkel, csak annyit kérdeztek, hogy mit keresünk ilyenkor ott? Ha a vízhez jutásnak a legkönnyebb módja az, hogy az ember megengedi a csapot, akkor mi a másik végletbe estünk tegnap azzal, hogy kimentünk Jézus kútjához :) De végül szerencsésen megjártuk, Tamásnak nagyon tetszett, Andrea nem ül még a szánkón.
Kb. 50-60 centi hó van, és a 3 óra alatt, amíg kinn voltunk hullott még 10 cm.

A tavaly ősszel a varsági ház komoly fejlesztéseken esett át, egyrészt újra lett fedve, másrészt oda lett vezetve a víz. Mivel a ház rendszeresen visszatérő szereplője ennek a blognak, ezért úgy gondolom, hogy a munkálatok közben készült (többnyire telefonos) képnek is itt a helye. Ugyanehhez az albumhoz "csapok" hozza még néhány további őszi képet, amik a vízhordó túrákon készültek.

A másik dolog, amiről írni szeretnék ebben a bejegyzésben, az maga a blog. Biztos sokan észrevettétek (néhányan kifogásoltátok is), hogy megritkultak a bejegyzések. Ennek legfőbb oka az, hogy sokkal ritkábban járok autózni, mint a korábbi években. A tavalyi "termést" elnézve az is felmerült bennem, hogy akár az autót is eladhatnám, de két okból mégis úgy döntöttem, hogy megtartom: egyrészt Varságra járni télen-nyáron még mindig a legalkalmasabb jármű (néha szűk négyünknek, de erre van az utánfutó), a másik, hogy a 3 és fél éves fiam 1-2 éven belül talán szívesen jön velem kirándulni - egy 2-3 éves gyerektől nem lehet elvárni, hogy órákon keresztül zötykölődjön egy autóban, és mindenzt jókedvében tegye. Aztán ha újabb pár év múlva Andrea is csatlakozna - az csak hab lenne a tortán :)
Ugyanezen okból az utóbbi bejegyzések mind inkább családi programokról szólnak, ezért úgy gondolom, hogy a jövőben értelmetlen lenne külön oldalt vezetni a gyerekekkel kapcsolatos bejegyzéseknek és az offroadnak. Elég lesz ez az egy blog, ahol mindenféle arra érdemes eseményt meg tudok osztani az érdeklődőkkel. Ennek első jele, hogy a blog alcíme "Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak..." lett :) A jövőben pedig, ha időm engedi a régebbi bejegyzéseket is mind áthozom ebbe az egy, közös blogba. Jól elférnek itt a terepjárózós, tengeri nyaralós és a családi fotók is.

Karácsony másodnapján lenulláztam a Ferozát. Pontosabban csak a kilométerszámlálóját :)
Vagy azt is írhatnám, hogy eladó null kilométeres Daihatsu Feroza, de ez nem lenne igaz. A kétszázezer kilométerből 24 ezret ment nálam, és még marad.

Gratula, Feroza!

Ahogy azt már nyár elején elterveztük, szeptember közepén összejött a csapat a Péterék házánál. Részünkről csak ketten voltunk Tamással, Edó meg Andrea itthon maradtak.
Csütörtök délután munka illetve óvoda után mentünk fel, késő estére értünk oda, ekkor már ott volt mindenki: Andi, Péter és Ákos, Betti, Boti és Barnika, Edó, Andris és Andriska, rajtunk kivül a többiek egy nappal korábban mentek.
Pénteken elmentünk a Meleg-Szamos forráshoz, és megcsináltunk egy elméletileg 3-4, gyakorlatilag 6 órás túrát, ami mindenkinek nagyon megerőltető volt. Péntekről szombat éjjel Tamás sajnos belázasodott, de semmi más tünete nem volt.

Fotóalbum

Szombat reggelre lejött a láza, délelőtt elmentünk egy gombász-túrára (csak a fiúk). Ebéd után Tamásnak ismét magas láza lett, ezért úgy döntöttem, hogy nem maradunk tovább, mert féltem, hogyha lebetegszik, nem tudom kezelni rendesen. Mint később itthon kiderült, valószínüleg egy enyhe középfülgyulladása volt.
Mikor a tengerről haza kellett jöjjünk 3 héttel ezelőtt, és Tamással kórházba kerültünk, megígértem neki, hogy ezen a nyáron elviszem még egy hétvégét kirándulni. Ez a hétvége lett volna a pádisi, és bár Tamás nagyon jól érezte magát, sajnos végül mégsem úgy sikerült, ahogy elterveztem :(

Szombat reggel meglepően korán (10 körül) indultunk hármasban Varságra két céllal: vízért és gombáért. A két útitársam Tamás és Horváth Úr (Csaba) volt.
Előbb kimentünk a házunkkal szemben található dombra, ahol évek óta szoktam szegfűgombát szedni , de most nem találtunk semmit. Igaz, hogy mivel az idő szorított, elég hamar fel is adtuk, és indultunk a szokásos helyre vízért.
Jézus-kútjától egy Csaba és a térkép által sejtett úton átmentünk Tisztásra, az Éváék házához. Csaba ezen az útvonalon járt korábban (mikor gyalog átjöttek Évával a mi házunkhoz), és szerinte autóval is járható az út, ráadásul a térképen is egy elég bíztató, vastag, fekete vonal volt rajzolva. Végülis 1-2 nehezebb (de rövid) szakaszt leszámítva tényleg gond nélkül át lehetett menni, és ennyi terepezés kellett már nekem is meg az autónak is, bár én a térképrajzoló helyében kicsit jobban meghegyeztem volna a ceruzát :)
Az Éváék házának kertjében végre találtunk gombát is - pontosabban Csaba, mert Tamás és én csak a szemünket meresztettük, de nem vettük észre az árnyas, magas fűben megbúvó májusi pereszkét.
Jó kis kirándulás volt, hiányzott már egy kis kiruccanás, fotók csak korlátozott számban készültek.

A karácsonyi hétvége után, hétfőn délelőtt, Tamással ketten indultunk Varságra, vízért. Útközben felhívtam Eduárdot, hogy nincs-e kedve csatlakozni, és volt. Ennek több követekezménye is lett. Egyrészt a szokásos Jézus-kútja útvonalon kivül még autóztunk egy kicsit, egész a kilátóig. Itt Tamás fiamat egy kicsit megszánkóztattuk, közben Eduárd fotózott. Így végre normális, helyenként majdnem művészi képek készültek egy kirándulásról. UI. Elfelejtettem leírást írni a képekhez, a Tamásoshoz egy rövid megjegyzés: a kesztyűjét otthon felejtettük :)

Az elmúlt hétvégén annyira szép idő volt, hogy Forma 1 ide, szülinapozás oda, egyszerűen muszáj volt kimenni egy kicsit autózni. Erre vasárnap délelőtt keritettünk sort, Andrásékkal indultunk két autóval. Az útvonalon (Udvarhely - Fenyédi Láz - Ivó) már többször végigmentem egy illetve két autóval is, és 1-2 nagyobb pocsolyát kivéve nem volt semmi probléma.

A kirándulás fotói

Most annyival volt nehezebb a dolog, hogy az útszakasz második részében közös útvonalon mentünk a múlt heti Hargita Offroad Trophyval, így helyenként nagyon mélyek voltak a nyomok, néhol necces volt az átkelés, végül kicsit sárosan, de beértünk Ivóba. Innen én még felmentem a Hargitára vízért, majd Szetegyháza fele jöttem haza. Végig gyönyörű, napsütéses, viszonylag tiszta idő volt, fenn a Madarasi menedékháznál (1600m) például +12 fok volt!

Az idén a magyar nemzeti ünnepek jó részét Pádison ünnepeltük :) Az utolsó bejegyzés óta eltelt 2 hónap alatt gyakorlatilag egyetlen említésre méltó kiruccanás volt: János látogatott meg Agyagfalván (október 8), és ennek örömére egy délutánra elvittem autózni, hogy kicsit megmutassam a környéket. Fotók nem készültek, de egy már teljesen "klasszikus" útvonalon mentünk végig: Reztető, Oroszhegy, Kilátó, majd vissza Oroszhegyre, szilvapálinka-vásárlás és aszfalton haza.
Mivel a szokásos téli pádisi túránkat, ami februárban esedékes, én 2011-ben előreláthatólag ki fogom hagyni, ezért szerveztük most ezt az őszi kirándulást. A menetrend a megszokott volt: csütörtök este-éjjel mentünk fel (ezúttal alig 1 órát vártam Hunyadon), és vasárnap délben indultunk haza. Az időjárás végig gyönyörű volt, nagyon hideg (-7 és 2 fok között), de kristálytiszta égbolt és napsütés. Helyenként volt egy kis hó is.
A bejegyzés nem ért véget. Katt a folytatásért.

Akárcsak a tavaly, az idei augusztus 20-at is a Péterék házánál töltöttük. A különbség az volt, hogy a tavaly 1 hétre mentünk fel, az idén csak egy hosszú hétvégére (aug. 19-22). Én csak egyedül mentem, Botiék és Péterék pedig hármasban a gyerekekkel. A fő különbséget összefoglalhatnám úgy is, hogy ezúttal én egyedül sütöttem-főztem a vacsorákat kinn a tűznél, miközben az apukák fürösztöttek :)

A kirándulás fotóalbuma

Csütörtök reggelre értünk fel, az első napot gyakorlatilag alvással töltöttük, mert az éjszakai utazástól mindenki fáradt volt.
Tovább.

Egy ártatlan vasárnapi vízhordó autózásnak indult. A Zetelaki Gáttól a szokásos úton elindultam a szencsedi úton a forráshoz. Kb. 2 km után hallottam, hogy ereszt az egyik hátsó gumi, megálltam, és láttam, hogy egy éles szikladarab van benne, az úton szedtem össze. Lecseréltem a kereket, kimentem a forráshoz, töltöttem vizet, szedtem gombát, majd kitaláltam, hogy nem jövök vissza azon az úton, amelyiken mentem, hanem körbe megyek Szencsed - Kalonda fele. GPS nem volt nálam, de nagyjából ismertem a környéket, korábban jártam már erre Attilával és Eduárddal is. A gond az volt, hogy a Kalonda előtt kb. 3 km-el volt egy elágazódás, kitáblázva Fenyőkút fele. Gondoltam, arra még úgyse jártam, megnézem, és majd Korond fele hazajövök. Az út azonban elég nehezen volt autózható, sáros, helyenként mocsaras. Pótkerék és telefon nélkül, 4 utcai gumival, az egyik átkelő túl veszélyesnek tűnt, ezért megfordultam, és mégis a már ismerős úton jöttem haza.
A történet hétfőn folytatódott a gumisnál, aki -miután megcsodálta a gumit- közölte, hogy nem lehet javítani. Ekkor rádöbbentem, hogy kell vegyek két új gumit, mert egyet nem lehet cserélni. Elmentem, az Imparnál volt egy szett Yokohama Geolandar-ük, ami méretben stimmelt. Feltettük, majd amint sétáltam az autó körül, és csodáltam, hogy milyen szép, az az érzésem támadt, hogy az új gumik NAGYOBBAK, mint a régiek. Megmértem centissel, és átmérőben 3 centi eltérés volt. Hiába stimmelt a méret (225/70 R15), a régi (valószínüleg futózott) kerekek kisebbek voltak. Egyet aludtam rá, és rájöttem, hogy nincs más választás, a másik kettőt is cserélni kell, mert nem egészséges 4x4-es autón tengelyenként eltérő méretű kerekeket használni.
A gombapaprikás finom volt, bár kicsit drága...

Délután kiszaladtam Varságra, hogy megnézzem, ott hagyott-e nyomot az elmúlt napok időjárása, illetve hogy hozzak egy kis friss forrásvizet is. Nos, látnivaló volt bőven, vizet is találtam eleget... Fotógép sajnos nem volt nálam, csak telefon.

Záporeső Zetelakán

Vasárnap reggel mentünk ki családilag Varságra. Volt egy rövid gombász-túra autóval és gyalog, majd hoztunk forrásvizet Jézus-kútjáról. Ezen a hétvégén fedeztük fel a kocaturizmus legújabb találmányát, az egyszer használatos grillsütőt.

Újabb kétautós túra, Andrásékkal, engem Boti kísért el, mert nálunk töltötték a május elsejét. A célpont egy Sikaszó melletti menedékház volt, amit Google maps-en találtam: "Vila lui Ceausescu" (Ceausescu villája). Itt van.
Olvasd tovább.

Egész hétvégén nagyon szép, tavaszi idő volt. Szombaton előbb az Edó szüleit látogattuk meg Zeteváralján, a nyaralójuknál. Itt volt egy rövid autózás hármasban, Edóval és Gézabácsival. Kilátogattunk a már ismert vadászházhoz a "Szurdok"-ként jelzett úton, majd visszafele tettünk egy kis kitérőt. Én abban reménykedtem, hogy talán -életemben előszőr- találok kucsmagombát, de vagy az időpont vagy a helyszín nem volt megfelelő - vagy mindkettő. Kucsmagomba helyett egy patakparton valóságos papsaláta (hivatalos nevén: salátaboglárka) mezőt találtunk.
Délután Paliékat látogattuk meg a zetelaki Gátnál, erről majd lesz néhány kép a Tamás oldalán.

Katt a képre a fotógalériához

Mint azt már korábban ígértem, megpróbálok egy összehasonlítást írni a két autóról. A Vitarámmal 30.000 km-t autóztam 3 év alatt, a Ferozám fél éve van meg, ezalatt kicsivel több, mint 5000 km-t. Az itt közölt írás valószínűleg a tapasztalatok gazdagodásával még bővülni fog. Külön írom le azokat a különbségeket, amelyek szerintem általánosan jellemzőek a két autóra, illetve azokat, amelyek az általam használt példányok közt vannak.

Szombat reggel kimentünk hármasban Varságra, Ferozával, utánfutóval, tévével, mindennel :) Délután átmentünk Gáborékhoz Ivóba, ahol a "Bárányok hallgatnak" fedőnevű akció második napján vettünk részt (az eseményt nem részletezném, dióhéjban annyit, hogy sokan voltunk, és nem vegetáriánusok).
Vasárnap nagyon szép idő volt, az egész napot kinn töltöttük, Tamás is nagyon élvezte.
Hétfőre kicsit elromlott az idő, délelőtt kijöttek Andrásék, elmentünk egy rövidet autózni, délután már kezdett esni az eső, így benn ültünk a házban. Kedd délelőtt összepakoltunk, és átmentünk Oroszhegybe, ahol szülinapi babazsúrra voltunk hivatalosak, pontosabban Tamás, de mi is elkisértük.
Fotók a kirándulásról.

Két autóval indultunk el szombat reggel tízkor, Udvarhelyről. Juli és András jött az ő Ferozájukkal, engem pedig Edó kisért el. Udvarhelyről a Szarkakőn keresztül átmentünk Gyepesbe, innen pedig Szentmártonba. Szentmártont Almás irányába hagytuk el, majd néhány dombon keresztülvezető földúton átmentünk Oklándra. Innen úgy szerettem volna a szoroshoz vezető útra érni, hogy elkerülöm Vargyast, de a rövidítés nem sikerült, mert nem találtunk olyan járható utat, ami bevitt voln a völgybe. Így végül kis kitérővel bementünk Vargyasra, és innen már a szokásos úton mentünk a szoroshoz. Mivel a Vargyas eléggé meg volt nőve, és még a hó sem volt teljesen elolvadva, nem tudtuk végigjárni gyalog a szorost, de tettünk egy rövid sétát, láttunk sok szép hóvirágot, és gyönyörű idő volt végig. Néhány fotó az alábbi képre kattintva, és itt a GPS log.

Az egy évvel ezelőttihez kisértetiesen hasonlító szituáció alakult ki vasárnap: Edóval és Tamással indultunk egy könnyed túrára a szencsedi forráshoz. Az út gyönyörű volt, rengeteg friss hóval. A forráshoz szerencsésen kiértünk, és amint rátértem a kis bekötőútra, ami a forráshoz visz, és ahol már kb. 20szor átmentem gond nélkül... nos, ott most nem mentem át.

Amint belehajtottam az árokba, a vonóhorog felakadt a kb. 15 centi jégre, és onnan se előre, se hátra. Szerencsére szép idő volt (bár hideg), és nem is túl késő, így Edóék megvártak az autónál, én pedig elmentem segítséget hívni (az autónál nem volt térerő). Kigyalogoltam egy közelben levő dombtetőre, onnan fel tudtam hívni Gábort, aki rekord idő alatt, kb. 35 perc alatt a helyszínre ért a Gével, és 1 perc múlva már indulhattunk is haza. Edó és Tamás egy kicsit éhesen, én pedig egy kicsit okosabban, remélem.

Gábornak ezúton is köszönjük az extra gyors segítságet

Részletek a szervízkönyvben.

Mint már az előző két bejegyzésben is utaltam rá, az elmúlt hétvégét a Péterék házánál töltöttük. Az egy évvel ezelőtti kirándulást ismételtük meg, szintén négyen voltunk (Boti, János, Péter és én), két autóval: egy bérelt 2002-es Mitsubishi L200-al és a Ferozámmal. Összességében a hétvége jól telt, az időjárás jó volt (majdnem végig havazott), sajnos két kisebb baleset beárnyékolta (vagy fűszerezte?) a hangulatot.

Csütörtök éjjel találkoztunk Bánffyhunyad mellett, Botiék végül éjfélkor érkeztek meg, és kb. éjjel kettőre értünk fel a házhoz.
Péntek reggel havazásra ébredtünk, és "természetesen" az első tervünk az volt, hogy menjünk át a pádisi fennsíkra. Ezúttal sokkal tovább jutottunk, mint tavaly, végül pár száz méterre a menedékháztól akadtunk el, de ott annyira, hogy a Feroza helyzete teljesen kilátástalannak tűnt (behavazott, hófúvásos mező, az autó beásta magát annyira, hogy gyakorlatilag teljesen felfeküdt a fél méteres hóra). Nemsokkal ezelőtt volt az első baleset.

Az autó a hunyadi parkolóban, csütörtök este 10-kor.

A történelem néha ismétli önmagát. A tavaly téli (február 28-március 1) pádisi kirándulás ugyanígy kezdődőtt: Hunyadon kellett találkozzak Botiékkel. AKkor 4 órát vártam rájuk (részben az én hibámból, mert a Vitara rossz lámpája miatt korábban indultam otthonról). Most megint itt vagyok Hunyadon, mert bár úgy egyeztünk Botiékkal, hogy kb. du. 3 körül el tudnak indulni, tehát este 8-ra itt lehetnek, sajnos közbejött nekik valami, és késnek. Per pillanat nem tudom, merre járnak, de már várom, hogy fenn legyünk. Amíg várok, az egyik blokk tövében parkolva találtam egy kis internetet (köszönet érte az ismeretlennek), így élőben tudok posztolni, hogy üssem valamivel az időt :)

Az idei évben igazi offroad túra még nem volt (talán majd most hétvégén, Pádis környékén). Volt néhány kisebb autózás, Varságra, a Hargitára, Sükőbe a kilátóhoz, és vízhordás a szokásos helyekről. Szokom az autót, ismerkedünk :) Egyenlőre úgy néz ki, minden rendben van vele, az olajfogyasztás megállt, és más probléma sem jelentkezett.

Útban a sükői kilátó fele egy hideg hétfői napon

Az elmúlt hetek autózásaiból egy rövid album további részletekkel. Apropó album: a 2 éve használt formátum után egy új albummal próbálkozom, ha beválik, maradok ennél.

Sajnos az autóval (pontosabban a motorjával) több gond van, mint azt vásárláskor remélni mertem, így az elmúlt hónapokat a Feroza szervízben töltötte, részletek a szervízkönyvben. Az autó most bejáratós, így igazán kemény terepen még nem lehet kipróbálni. A szilvesztert nálunk töltötték Péterék, és az óév utolsó valamint az újév első napján Péterrel elindultunk Agyagfalváról kicsit bejárni a környéket, illetve a szebeni tévéadótorny vételét kipróbálni. Az idő leginkább ősziesnek mondható, a hó gyakorlatilag mind el volt olvadva, esett az eső, és mindenhol óriási volt a sár. Szerencsére indulás előtt feltettük a terepgumikat.
Csütörtökön Székelyderzs irányába indultunk, rátaláltunk a Bögöz - Derzs közt levő útra, amit az orosz térképen már rég láttam, de még nem jártam rajta. Derzsből a szokásos Muzsnán átvezető útvonalon tértünk haza.
Pénteken a sükői kilátó volt a cél, szintén szétázott talajon mentünk fel, a terepgumik nagyon jó szolgálatot tettek. Mikor indultunk volna vissza a kilátótól, észrevettük, hogy jobb-hátsó defektünk van, a kereket felpumpáltuk, és úgy jöttünk haza, egy eddig nem ismert, Vágás fele vezető, könnyen autózható úton.

A kép még korábban készült, Karácsony másodnapján Eduárddal kimentünk vízért a szencsedi forráshoz.

Nem ez volt életem legizgalmasabb autózása, de jó volt végre kimozdulni egy kicsit, és mind a két nap mentünk olyan útvonalon, amit még nem ismertem.
További részletek és 9 fotó, valaming egy GPS log.

Miután a Feroza pénteken kijött az első nagyobb szervízből, szombaton Szilárddal kimentünk a Madarasi-Hargitára vízért. Fenn kb. 3-4 centis hó volt, így ki tudtuk próbálni a 4x4-et is. Az autó hajtáslánca rendben van, a motor sajnos fogyasztja az olajat.

2 év és 5 hónap Vitarázás után autócsere. A Vitara még megvan, de hamarosan eladósorba kerül. Másnap, szombaton, az első kisebb kirándulás az új autóval és Botival, a Reztetőn át a szencsedi forráshoz. Az első benyomások és néhány fotó itt.