Szombat reggel meglepően korán (10 körül) indultunk hármasban Varságra két céllal: vízért és gombáért. A két útitársam Tamás és Horváth Úr (Csaba) volt.
Előbb kimentünk a házunkkal szemben található dombra, ahol évek óta szoktam szegfűgombát szedni , de most nem találtunk semmit. Igaz, hogy mivel az idő szorított, elég hamar fel is adtuk, és indultunk a szokásos helyre vízért.
Jézus-kútjától egy Csaba és a térkép által sejtett úton átmentünk Tisztásra, az Éváék házához. Csaba ezen az útvonalon járt korábban (mikor gyalog átjöttek Évával a mi házunkhoz), és szerinte autóval is járható az út, ráadásul a térképen is egy elég bíztató, vastag, fekete vonal volt rajzolva. Végülis 1-2 nehezebb (de rövid) szakaszt leszámítva tényleg gond nélkül át lehetett menni, és ennyi terepezés kellett már nekem is meg az autónak is, bár én a térképrajzoló helyében kicsit jobban meghegyeztem volna a ceruzát :)
Az Éváék házának kertjében végre találtunk gombát is - pontosabban Csaba, mert Tamás és én csak a szemünket meresztettük, de nem vettük észre az árnyas, magas fűben megbúvó májusi pereszkét.
Jó kis kirándulás volt, hiányzott már egy kis kiruccanás, fotók csak korlátozott számban készültek.

„Vízitúra” a Fehér-Nyikó mentén, két autóval (Gábor + Endre, Horváthcsaba + Füles). A Fehér-Nyikó áradt meg 2005 augusztusában, és öntötte el Farkaslakát, Szentléleket és Malomfalvát (majd lennebb Rugonfalvát). Az özönvíz nyomai a folyó medrében még ma is jól látszanak, a hídak azóta sincsenek mind helyreállítva, így a környék csak terepjáróval járható. Nehezítette a dolgunkat, hogy zuhogott az eső. A túra nehézségére jellemző, hogy a következő eszközöket használtuk: vontatókötél, hevederek, csőrlő (béke poraira), lapát (köszi, Lacika!) és balta.
Ha időd van, olvasd el Orbán Balázs idevonatkozó leírását.

21 darab fotó (+1 bónusz).