A tavalyi nyaralásunkról nem született meg a beszámoló, ezt pótolom most, emlékezetből és a fényképek segítségével.
A 2 hetes görög út egyik legérdekesebb része a logisztika volt: egy hetet hármasban töltöttünk Korfun, mert ezen a héten Tamás osztálykiránduláson volt Görögország másik részén, majd hétvégén találkoztunk és a második hetet együtt töltöttük Évián. A találkozás napján Tamásék hajókiránduláson voltak Skiathos-on, mi a kikötőben vártunk rá, ahova visszaérkeztek, majd amint kikötöttek, mentünk át az onnan nem messze levő másik kikötőbe, ahonnan kompoztunk Éviára.
De vissza az első héthez: Korfu nekünk egy fehér folt volt a térképen, ezért mindenképpen szerettük volna megnézni. Az itthonról indulás, szokásunktól eltérően egy szerdai nap volt, Szerbián keresztül autóztunk és este hét körül értünk a Veria városban foglalt tranzitszállásunkra. Innen másnap reggel folytattuk az utunkat Ioannina irányába, ez egy nagyon szép útszakasz, rengeteg alagúttal és viadukttal a hegyek között - 2021-ben erre jöttünk haza Kefalóniáról. Igumenícából, Görögország egyik legnagyobb kikötőjéből kompoztunk Korfura, ahol már az első pillanattól kezdve szembeötlött, hogy miért nevezik a legzöldebb szigetnek. A korábban bejárt szigetek közül egyedül Észak-Évia hasonlítható Korfu zöldjéhez: rengeteg örökzöld erdő, olajfaliget van a szigeten, és alig-alig vannak kopár részek, talán egyedül csak a dél-nyugati partok mentén található homokdűnés részeken.
Szállásunk egy part menti kis faluban volt, nem közvetlen a parton, de a ház nagyon tetszett. Érdekessége, hogy bár volt benne légkondi, a legnagyobb melegben sem kellett használni, mert a ház úgy volt építve és árnyékolva, hogy a földszinti lakásban mindig kellemesen hűvös volt. Emlékeztetett a 2013-as montenegrói szállásunkra.
A Korfun tett kisebb-nagyobb kirándulásainkról a képek alatt írtam.
Következő hét csütörtökén autóztunk keresztül Görögországon nyugat-kelet irányban, a már említett találkozópontra Tamással, majd aznap késő este értünk Éviára, ahol következő péntekig maradtunk. Éviáról és a 2021-es nagy tűzvészről is írtam a képek alá (fölé).
Hazafele Bulgárián keresztül jöttünk, de szokásunktól eltérően Szófiától ezúttal nem Vidin (Calafat) irányába, hanem Rusze (Giurgiu) fele, 3390 km-nél állt meg a számláló.

Korfui és éviai képek

Utóíratnak még leírnám, leginkább magamnak emlékeztetőül, hogy az Igumenicából induló kompra a jegyet érdemes előre megvenni (legalább 3 órával az indulás előtt), mert úgy lényegesen olcsóbb, mint a helyszínen induláskor.

Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől. Tovább

Június 15.-én, azaz egy szombat reggel kellett volna induljunk otthonról, de végül csak délben csuktuk be egy hónapra az agyagfalvi ház kapuját. A reggeli induláshoz egy Katerini-i (Görögország) tranzitszállás volt lefoglalva, ráadásul két éjszakára, azonban a fél napos csúszás borította az útitervet. Így végül úgy indultunk el, hogy fogalmunk sem volt, aznap meddig érünk, hol fogunk aludni és mi lesz a további menetrend. Újdonság volt az útvonalon a Zsíl-völgye, korábban soha nem jártunk erre. Sajnos a szép látványt (és az egyébként jó minőségű utat) beárnyékolta egy hatalmas jégeső, majd a szerb határhoz közeledve vetődött fel a gondolat, hogy tegyünk egy kitérőt Székelykevére, ahol 2013-ban, montenegrói utunk alkalmával is megszálltunk – igaz, akkor előre foglaltunk. Szerencsénk volt, kaptunk szállást, és internetet is (ez Szerbiában az elképesztő roaming díjak miatt különösen fontos), így meg tudtuk tervezni a másnapi utat. Katt, ha olvasnád.

A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt, többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg. Katt, ha olvasnád.

Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Tovább...

Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után együtt továbbindulunk Éviára.

Görögország, 2017

Tovább...

Sokat utaztunk, nagyon sok mindent láttunk, rengeteget fényképeztünk, mindezt leírni lehetetlen, inkább azért próbálkozom, hogyha néhány év múlva majd visszaolvasunk, legalább részleteiben előjöjjenek az emlékek. Több olyan helyen is jártunk, ahol az ember elkezd fényképezni, aztán rájön, hogy ezt fényképen nem lehet visszaadni. Kamerára kapcsol, videózni kezd, de kiderül, hogy reménytelen a dolog, aztán csak leül, és csendben figyel :)
Tovább...

Görögország, Évia - ahogy én láttam

Agyagfalva - Évia 1197 km, 1 megálló: Szaloniki