Az elmúlt hetekben lecseréltem az otthoni szerveremet, ami kisebb változtatásokkal 12 éve szolgál. Ennek következményeként a blogot is át kellett költöztetnem az új gépre és egyúttal kicsit változtattam is a kinézetén, mert az elmúlt 8-10 évben szinte egyáltalán nem nyúltam hozza, ezért például egy telefon álló képernyőjén szinte használhatatlan volt. Sokkal jobb most sem lett, de legalább nézhető, illetve a menüpontok is használhatóak. Ugyanakkor ezeknek a változtatásoknak "köszönhetően" előjött néhány hiba is, ami főleg a régebbi bejegyzéseknél szembetűnő, de próbálom javítgatni őket, hogy minden olvasható és nézhető maradjon.
Az új szervert egy tavaly év végi kirándulás fotóival avatom fel, amikor is hármasban töltöttünk 2 napot Triesztben (és még 2 napot utaztunk). Ez egy igazán hirtelen jött ötlet volt és így mondhatjuk, hogy Szaloniki után újra sikerült 2500 kilométert autózni egy jó kávéért :)

Trieszti album

Ennyi variálás, ötletelés talán még egyik kirándulásunk előtt sem volt, mint az idén. Az alapfelállás az volt, hogy a Tamás abszolváló vizsgája miatt (ami csak július 21.-én végződött az iratkozással) az idei célpont nem Görögország lesz. Görögországban a két legzsúfoltabb és legmelegebb hónap a július és az augusztus, ezen belül pedig július második fele és az augusztus 15 körüli hetek. Én szerettem volna egy körutat tenni északi irányba, de az hamar világos lett, hogy egy skandináv túra 2 hét alatt nem megoldható - hacsak nem azzal töltjük minden napunkat, hogy egész nap autózunk. Ezután következett a Balti-államok ötlet, amelynek célja és fordulópontja Észtország lett volna. Július közepén azzal kellett szembesüljek, hogy az általunk preferált időponthoz képest (július vége és augusztus eleje) túl későn kezdtem szállást keresni. Néhány napig nézegettem Dániát is, mint lehetséges célpontot, azonban a szállások miatt ezt az ötletet is elvetettem és elővettem egy régebbi tervet. Tovább...

Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra. Tovább...

Azt nem mondhatom, hogy hosszas tervezés előzte meg ezt az olaszországi kirándulásunkat. Néhány nappal a tavaszi vakáció előtt tudatosult bennem, hogy a gyerekek nem egy, hanem két hét vakációt kapnak Húsvétkor, így ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy a vakációban lehetne egy kirándulást tenni valahova. Ettől függetlenül, szintén ezekben a napokban szembejött velem a hír valahol az interneten, hogy az idén az imolai Forma 1-es hétvégét két év zártkapu után az idén nézőkkel tartják meg...
Gyorsan vettem két állójegyet a versenyhétvégére (90 Eur / darab), keresgéltem szállást az airbnb-n, majd a versenyhét szerdáján elindultunk itthonról. Szerda este megaludtunk Budapesten, majd csütörtök reggel indultunk tovább, Velencéig autópályán, majd onnan a tengerparti úton mentünk Lido di Pompose üdülőtelepülésig, ahol a szállásunk volt.
Péntek reggel már mentünk is ki Tamással a pályára, ahol elég változékony időjárás fogadott (és ez tartott is egész hétvégén), de mindenre fel voltunk készülve :) Amíg mi a pályán voltunk, Edó és Andrea a szállásunk környékén sétáltak-rollereztek majd szombat délelőtt tettünk egy közös kirándulást a közeli Ravenna városba.
Hétfőn még maradtunk, meglátogattuk San Marino-t, majd kedd reggel indultunk haza ugyanazon az útvonalon, amelyen mentünk. Összesen 3780 km-t autóztunk - és nagyon jó volt végre kimozdulni itthonról. Mostmár lehet tervezgetni a nyaralást :)

26 kép, 3 videó és még szöveg

Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől. Tovább

Egy rövid videó a hétvégéről.

Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Tovább...

Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után együtt továbbindulunk Éviára.

Görögország, 2017

Tovább...

Sokat utaztunk, nagyon sok mindent láttunk, rengeteget fényképeztünk, mindezt leírni lehetetlen, inkább azért próbálkozom, hogyha néhány év múlva majd visszaolvasunk, legalább részleteiben előjöjjenek az emlékek. Több olyan helyen is jártunk, ahol az ember elkezd fényképezni, aztán rájön, hogy ezt fényképen nem lehet visszaadni. Kamerára kapcsol, videózni kezd, de kiderül, hogy reménytelen a dolog, aztán csak leül, és csendben figyel :)
Tovább...

Görögország, Évia - ahogy én láttam

Agyagfalva - Évia 1197 km, 1 megálló: Szaloniki

Album

Röpke két és fél hónappal az idei nyaralásunk után itt egy képes visszatekintő a kéthetes kirándulásra. A helyszín újra Thasszosz volt :) Bár előtte elméletben és térképen bejártuk fél Európát, kényelmi okok miatt a választás ismét az ismerős görög szigetre esett - és nem bántuk meg. Három család mentünk (Dakó, Szőcs, Füley), három autóval. A szállásunk ezúttal a Szöcskéék tavalyi szállása lett (Dimitra Matyula apartman), aminek az a különlegessége, hogy közvetlen a parton található. Sokat kirándultunk, a már korábban megismert helyszínek mellett (Kazaviti, Márvány-part, Panagia, Theologos, Kastro) voltunk új helyeken is (az Ypsario-n elsősorban), kipróbáltunk új partszakaszokat is. A két hét hamar elrepült, és a váltás nagyon éles volt: pénteken még óriási tengerparti sziklák közt mászkáltunk, hétfő reggel már kezdődött itthon az iskola és a napközi.

Thassos galéria

"Nagy" Andris és "Kicsi" Andris töltötték nálunk az elmúlt hetet. Mivel a gyerekek egész héten kézműves táborban voltak, kirándulásra csak a szombat maradt. Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyi embert "küldtem" már el a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz, rádöbbentem, hogy nem hogy a gyerekeink nem jártak még ott, de én sem - már lassan 30 éve!
Alább a képek a szombati kirándulásról.

A szombat képekben

A tavalyi után újabb május elsejét töltöttünk Botiéknál. A program nagyon hasonlított a tavalyira: pénteken Nagy Futam a Duna parton családostól, szombat-vasárnap pedig Hungaroring és autóversenyek minden mennyiségben a fiúknak: Auto GP, ETCC, WTCC. A hétvégére a koronát Michelisz Norbi rajt-cél győzelme tette fel.

A hétvége képekben, sok autóval

Így történt, hogy 2015 februárjának első hétvégéjén a Péterék házában gyűltünk össze a fenti levél tárgyát képező problémát megoldani. Szerencsére a kérdésre válasz született, íme a képek (a fotókért köszönet Botinak és Andrisnak):

A kirándulás fényképalbuma (fenti fotó: Kiss András)

Fotógaléria