Ennyi variálás, ötletelés talán még egyik kirándulásunk előtt sem volt, mint az idén. Az alapfelállás az volt, hogy a Tamás abszolváló vizsgája miatt (ami csak július 21.-én végződött az iratkozással) az idei célpont nem Görögország lesz. Görögországban a két legzsúfoltabb és legmelegebb hónap a július és az augusztus, ezen belül pedig július második fele és az augusztus 15 körüli hetek. Én szerettem volna egy körutat tenni északi irányba, de az hamar világos lett, hogy egy skandináv túra 2 hét alatt nem megoldható - hacsak nem azzal töltjük minden napunkat, hogy egész nap autózunk. Ezután következett a Balti-államok ötlet, amelynek célja és fordulópontja Észtország lett volna. Július közepén azzal kellett szembesüljek, hogy az általunk preferált időponthoz képest (július vége és augusztus eleje) túl későn kezdtem szállást keresni. Néhány napig nézegettem Dániát is, mint lehetséges célpontot, azonban a szállások miatt ezt az ötletet is elvetettem és elővettem egy régebbi tervet.
Szerettem volna a gyerekekkel egy Európa-körutat tenni akkor, amikor már a gyerekek elég nagyok ahhoz, hogy befogadják, amit látnak és észrevegyék a különbségeket az országok, emberek között. Persze Európa-körutat két hét alatt lehetetlen tenni, de megpróbáltam kiragadni olyan helyeket, ahol még korábban egyáltalán nem jártunk és ezeket kombinálni pár olyannal, ahova nagyon visszavágytunk.
A végső terv a következő lett: szombat reggeli indulás itthonról, esti érkezés Krakkóba. Vasárnap egész nap Krakkó, majd hétfőn reggel átmegyünk Németországba, és Drezdában szállunk meg (Prága is szóba jött, de nem volt elérhető szállás). A keddi napot Drezdában töltjük, szerdán korán reggel indulunk a kirándulás "fő" központjába, a francia-belga határon található Jeumont nevű településre, ahol hat éjszakát töltünk. Innen kinéztem néhány célpontot, amit el lehet érni 1-2 órás autózással, valamint Párizst, ami vonattal 2 órára van. Az itt töltött 6 éjszaka után megyünk Spa-ba, a belga Forma 1-es pályára, onnan még ugyanaznap Luxemburgba, és este Elzászban szállunk meg, Rothau településen. Szerdán meglátogatjuk Colmart és környékét, majd csütörtök reggel hazaindulunk, Baden bei Wien-ben megalszunk kettőt és szombat estére hazaérünk.
A tervezgetés során legalább 4 vagy 5 szállást úgy buktam el, hogy előttem lefoglalták (délelőtt még megvolt, este már nem), így végül rájöttem, hogy szokásunkkal ellentétben tényleg egy konkrét terv kell és ahhoz lefoglalni előre a szállásokat, másképp augusztus elején egyszerűen nem fogunk találni szabad helyet. Ezért a fent leírt tervhez lefoglaltam az összes helyet (Airbnb-n és Bookingon), és végül minden a terv szerint történt, egyedül a franciaországi 6 napban maradt mozgásterünk, hogy kitaláljuk melyik nap hova megyünk.
Összesen 8 országban jártunk és nagyjából 15 várost vagy látványosságot látogattunk meg, megpróbálom röviden leírni a minket ért benyomásokat időrendi sorrendben, lehetőleg röviden, és fotót is csak maximum kettőt teszek az albumba minden helyről, hogy ne egy végeláthatatlan gyűjtemény keletkezzen.
Első megállónk Krakkó volt (útvonal: Nagyvárad - Kassa), ahova már szombaton kora este megérkeztünk. Krakkó egy nagyon kellemes hely, egyszerűen tudtunk közlekedni villamossal, amire lehet venni automatából 24 órás jegyet. A villamosok tiszták, nagyon pontosan közlekednek, a Google jól tervez rá útvonalat, így Krakkóban az autóval egy métert sem mentünk. Szombat este a belvárosban sétáltunk, ahol ugyan sokan voltak, de tisztaság volt és általában véve minden nagyon rendezettnek tűnt. Vasárnap délelőtt felmentünk a Wawelre, ahol tettünk egy kiadós sétát, felmásztunk a toronyba, majd innen kimentünk a Schindler-gyárhoz (villamossal nagyjából negyed óra, majd 10 perc séta) ami egy szépen berendezett múzeum, Krakkó mindennapjait mutatja be a német megszállás alatt. Összességében Krakkó nagyon tetszett, szép, rendezett, turistabarát város rengeteg látnivalóval, aminek mi most csak egy kis részét láttuk.
Drezdában is hasonlóképpen jártunk el, szintén tömegközlekedést használtunk. Megjegyzem, itt már érdekesebb a napijegy, mert a vásárlás pillanatától kezdve csak másnap hajnali 4 óráig érvényes (azaz adott esetben csak pár órára). Drezda is egy emberi léptékű város, az óvárosban számos épületet nagyon szépen helyreállítottak vagy újraépítettek, ugyanakkor (pont azért, mert a háború után gyakorlatilag újra kellett építeni a várost) helyenként kicsit kontrasztos a kép, egymás mellett vannak régi és modern épületek. Drezda az Elba köré épült, és az Elba szerves része a városnak, de nem abban az értelemben, hogy a part minden négyzetmétere be van építve, sőt, éppen ellenkezőleg: a várost átszelő folyó partján parkok, piknikező helyek, bicikliutak vannak, sok helyen még a növényzet is érintetlen. Érkezésünk estéjén tettünk egy rövid sétát a városban, majd másnap végigjártuk a "kötelező" látnivalókat a belvárosban. Ezenkívül Tamással megnéztük a Közlekedési Múzeumot, ami meglepetésre szintén az óvárosi részen van. Sajnos Drezdában találkoztunk az esős idővel is, amihez még volt "szerencsénk" az elkövetkező napokban különböző helyszíneken. Ezek az esők szerencsére nem voltak tartósak, általában 10-15 perc után elálltak, de volt olyan nap, amikor 2-3 alkalommal is rákezdett. Drezda is tetszett, elsősorban azért szerettem volna, ha meglátogatjuk, mert kívül esik minden "szokásos" útvonalon, tehát valószínűleg ha most nem állunk itt meg, akkor soha nem látogatjuk meg.
Drezdából szerdán viszonylag korán indultunk tovább, mert aznapra több, mint 800 km várt ránk. Jéna - Köln - Liege volt az irány, kicsit féltem a német autópályán a dugóktól, de szerencsére megúsztuk. Este 7-re "ígértem" Jeumont-i szállásadónknak az érkezésünket, ehhez képest 10 perccel korábban érkeztünk :) A Jeumont-i szállásunk volt az egész nyaralásunk legjobbja: egy fiatal házaspár (feleség francia, férj szicíliai) felújítottak egy régi épületet és az udvarán, 2 különálló épületben kialakítottak 4 apartmant, ezek egyikében voltunk. A lakás nagyon szépen és igényesen volt berendezve, patyolattiszta volt és minden, amire szükségünk volt, rendelkezésre állt. Hab a tortán, hogy a vendéglátóink is nagyon kedvesek voltak, bármilyen kérdésünk volt, azonnal segítettek. Általában nem szoktam megosztani a konkrét szállásainkat, de ez összességében is az egyik legjobb találatunk volt az Airbnb-n, ezért itt a link, hátha valaki hasznát veszi. Önmagában Jeumont egy nem túl izgalmas hely, számunkra az tette érdekessé, hogy innen elérhető távolságra voltak azok a városok / helyek, amiket szerettünk volna megnézni.
Érkezésünk másnapján sétáltunk egy kicsit a szomszédos Maubeuge-ben (Franciaország), majd átmentünk Mons-ba (Belgium), ami egy jó választásnak bizonyult: szép és rendezett kisváros, nem volt zsúfoltság sem. Mons-ban rájöttem, hogy nincsen nálam semmilyen irat, ráadásul országhatáron is átjöttünk, ezért előbb visszamentünk a szállásra, majd este még Charleroi-ba egy sétára. Charleroi csak annyiban hasonlított Mons-ra, hogy szintén nem volt zsúfoltság és szintén Belgiumban van, ezenkívül azonban annak az ellentettje volt: barátságtalan illetve esetenként kétes emberekkel találkoztunk, turistákat szinte egyáltalán nem láttunk. Talán rossz helyen tettük a sétát, de maga a város sem tűnt túl szépnek, így még sötétedés előtt visszaültünk az autóba és hazamentünk.
Pénteken elmentünk Dinant-ba, ahol mi már jártunk Edóval ezelőtt sok évvel (2006), és nagyon tetszett, ezért szerettük volna megmutatni a gyerekeknek is. Dinant-ban találtam egy kombinált látogatói belépőt, amivel meg lehet látogatni a fellegvárat (ahonnan csodálatos a kilátás a városra és a Meuse folyó völgyére), a várban kialakított múzeumot, majd libegővel lehet leereszkedni a városba, ott séta és egy egyórás hajókázás a Meuse-ön, majd libegővel vissza a várba. Ez az egész csomag négyünknek 70 euróba került, a parkolásra a várnál nem kell külön fizetni. Nekünk nagyon tetszett az egész, ha a hajón nem kaptunk volna egy alapos záport, akkor még szebb lett volna, de szerencsére a fedélzeten volt fedett rész is :) Dinant-ból Namur fele jöttünk haza, ott csak egy bő órát töltöttünk. Dinant nagyon tetszett, akár egy teljes napra is jó program.
Szombat volt a várva-várt nap, a párizsi látogatás napja. Vonattal mentünk Maubeuge-ből (a vonatállomás a szállásunktól 10 km-re volt), reggel 8-kor indult a vonatunk, a jegyeket már előre megvettem itthonról (retúr jegy négyünknek 160 euró). 2 óra vonatozás után értünk a Gare du Nord-ra, ott egy automatából vettünk 4 napijegyet a metróra (más tömegközlekedésre is jó, de mi csak metróztunk). Ezután egy nagyjából előre megtervezett útvonal következett, aminek egy részét gyalogoltuk, közte pedig sokat metróztunk. Csak sorolom: Montmartre, reggeli kávé, Arc de Triomphe (eső), séta a Champs-Élysées-n, Eiffel-torony, Louvre (csak kívülről, óriási tömeg), Notre-Dame és séta a szigeten, Place de la Concorde, közben ebéd egy étteremben, majd este 7-re vissza a pályaudvarra. Itt a végén volt egy kis izgalom, mert a legutolsó metróátszállásnál kiderült, hogy a pályaudvar fele menő vonal leállt, így 3 megállót gyalogoltunk, mondjuk úgy, hogy, khm, Párizs nem legelitebb és legbiztonságosabb kerületében, de végül gond nélkül elértük a vonatot és este 10-kor már a szállásunkon voltunk. Párizst nem biztos, hogy augusztusban kell meglátogatni, és biztos nem 1 napot kell ott tölteni. Mi úgy éreztük, hogy ebből az egy napból kihoztuk a maximumot, és bár fáradtan (kb. 20 km volt a gyaloglás) de elégedetten értünk haza.
Vasárnap eléggé ki volt dőlve a társaság, végül mégis ez lett az egyik legemlékezetesebb nap, legalábbis nekem. Mivel mégiscsak Franciaországban voltunk, nagyon szerettem volna, ha megnézünk egy francia várost, mert Párizson kívül csak Belgiumban voltunk minden nap. Párizsból a vonaton hazafele keresgéltem, és így akadtam Amiens-re, amiről bevallom, korábban egyáltalán nem hallottam. Amiens egy 130 ezres város Párizstól 120 km-re, északra. Gyönyörű katedrálisa van, átszeli a Somme folyó és ami még felkeltette a figyelmem, hogy itt élt és halt meg Jules Verne író, gyerekkorom nagy kedvence. Érkezésünk után az ő házában kezdtük a látogatást, nekem ez az egyik legnagyobb élményem volt, belülről látni, hogy hogyan élt az 1800-as évek végén a francia középosztály, és ehhez kapcsolódott a házban berendezett kiállítás többi eleme, mint például a Verne saját hajójának a kormányhídja (így hívják?) megépítve és berendezve a padlástérben, vagy a könyvmegjelenések, színdarabok korabeli reklámplakátjai. Nagyjából másfél-két óra alatt bejárható az emlékház, ha valaki erre jár, mindenképpen érdemes meglátogatni. Ezután a városban sétáltunk, majd hazaindulás előtt kimentünk a temetőbe és meglátogattuk Verne sírját. Ez egy jó nap volt, talán Dinant-al és a későbbi Spa-val együtt a három legjobb.
Hétfőn volt az a nap, amikor szintén egy bakancslistás tétel következett: az óceánpart. Belgiumban, De Haan településnél mentünk ki a partra, sétáltunk, fotóztunk, majd az innen pár kilométerre levő Brugge-be mentünk. Brugge-ben (és a tengerparton) már jártunk Edóval 2006-ban, akkor nagyon tetszett és nagyon kívánkoztunk vissza. Ehhez képest most kicsit csalódásként ért, hogy bár a város ugyanolyan szép, mint volt, de a nagy tömeg miatt elvesztette varázsát, vagy legalábbis nem az volt a hangulata, mint ahogy mi korábban láttuk. Mindenhol óriási tömeg volt, sorok, kiabálás... Másnap olvastam, hogy Dubrovnik után Brugge a második legzsúfoltabb város Európában, és ez már az ott lakókat is kezdi zavarni. Mit mondjak, nem csodálom.
Kedden reggel hagytuk el a Jeumont-i lakást és indultunk Elzász fele egy kerülőúton. Délelőtt 11-re Spa-Francochamps-ban, a belga Forma-1-es pályán volt időpontunk. Itt egy idegenvezető vitt végig minket Tamással a pálya létesítményei között, másfél óra volt a program, és hát igencsak nagy élmény volt élőben látni azokat a helyeket, kanyarokat, amiket már sok éve ismerünk a tévéből. Csak egyetlen mondat még erről a programról: bár az idegenvezető mindent bemutatott, ami érdekes lehet, de maga a bemutató kicsit száraz volt, csak a tényekre szorítkozott, éles kontrasztban az olaszországi Monza-i látogatással, ahol az olasz idegenvezető hölgy teljes odaadással beszélt a pályáról, felemlegetve számos eseményt a múltból, ahol az olaszok győztek vagy nagy eredményeket értek el. Az egy sokkal személyesebb, emberközelibb élmény volt és sokkal többet adott a magunkfajta megszállottaknak, mint a Spa-i látogatás, és ezzel nem a két létesítményt hasonlítom össze, csak magát a bemutatót.
A versenypályáról, ami amúgy kb. két órányira volt Jeumont-tól, újabb két óra alatt értünk Luxemburgba. Ennek egy randi volt az apropója, ugyanis egy luxemburgi kempingben nyaralt Tóthbarni és párja, így ha már adódott a lehetőség, és nekünk is útba esett, megálltunk egy találkozóra a városban. Estére pedig már az elzászi Rothauban voltunk (újabb 3 óra autóval), ahova percre pontosan érkeztünk a beígért 9 órára. Érdekesség még, hogy Luxemburgon azért is szerettem volna átmenni, mert itt sokkal olcsóbb az üzemanyag, mint a környező országokban. A városból kifele jövet elvétettem az első kutat de gondoltam, semmi baj, majd a következőnél tankolok. A következő kút (20 km-rel odébb) már Franciaországban volt... Szerdán felkerestünk egy elzászi kis falut, Riquewehr-t, majd Colmarban sétáltunk egy nagyot. Sajnos részben itt is rontott az élményen a nagy tömeg, de ettől még mindkét helyszín nagyon szép volt. Csütörtök reggel hazaindultunk, 1 napra még megálltunk Zsuzsánál Badenben, majd szombat este hazaértünk Agyagfalvára.
Végül, számok: 5709 km-t autóztunk összesen (további 430-at vonatoztunk), az autó fogyasztása a tetőboksz és a sok autópálya miatt kb. 8.5 liter / 100 km lett. Az autó egyetlen köhintés nélkül teljesítette a távot. Franciaországban kerültük a fizetős autópályákat, Luxemburgban emlékeim szerint nem mentünk autópályán, Németországban és Belgiumban ingyenes az autópálya használata, illetve részben Lengyelországban is. Matricát kellett vegyünk Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában valamint Lengyelországban volt 1 kapu, ahol kellett fizetni. Érdekességképpen a legdrágább szállásunk Drezdában volt, majdnem kétszer annyiba került egy éjszaka, mint a francia szállások.

25 képbe belezsúfolva a két hét

Egyetlen gondolat még: már többször tapasztaltuk, hogy a legmaradandóbb élmények, hangulatok nem a legfelkapottabb helyeken érik az embert. Párizs, Firenze, Athén, Milánó szép és fontos helyek, ahova el kell menni, de ha Franciaországra gondolok, nekem Amiens jut eszembe, Olaszországról Ravenna vagy Arezzo és így tovább.