3 éve voltunk utoljára külföldön nyaralni (Bulgária), nem tagadom, már nagyon mehetnékem volt. Montenegróra még jó néhány évvel ezelőtt egy újságcikk hívta fel a figyelmem, és azután még sokat olvastam erről a kis, de nagyon változatos természeti adottságokkal rendelkező országról. Montenegró területe és lakossága nagyjából Székelyfölddel egyezik (650 000 lakos), azonban az országban megtalálható számos 2300 m feletti hegycsúcs, és kb. 290 km hosszú tengerpart is. Nem annyira népszerű célpont, mint Horvátország, ez az előzetes "tanulmányok" során is kiderült számomra, ugyanis sokkal kevesebb úti beszámolót találtam a neten, mint a látogatottabb országokról. A tengerparti célpontokról lehet találni néhány leírást magyar nyelven, azonban a hegyekről - engem elsősorban a Durmitor Nemzeti Park érdekelt - nagyon kevés infót találtam, néhány angol és szerb (éljen a Google Translate) oldalra is ellátogattam, amíg sikerült kielégítő mennyiségű térképhez, útleíráshoz jutnom. Ilyen szempontból izgalmasabb volt, mint egy hagyományos kirándulás előkészítése, kis túlzással azt is mondhatnám, hogyha az ember Montenegró hegyeibe megy, akkor egy kicsit felfedezővé válik. Persze ez túlzás, mert a helyszínre érve kiderül, hogy a hegyi útvonalak nagyon jól dokumentáltak és nagyon szépen ki vannak jelölve.
Ilyen előzmények után, június 28.-án este vágtunk neki utazásunk első szakaszának. Az autót telepakoltuk, a tetőboxot is, és Viola Mamával kiegészülve, öten az utasteret is maximálisan kitöltöttük :) Másnap Szerbiában szálltunk meg, majd vasárnap dél körül értünk nyaralásunk első célpontjához (Žabljak), ahol 3 napot töltöttünk. A 3 nap részleteit a képaláírásokban mesélem el (vigyázat: sok fotó és sok szöveg!), általánosságban pedig szeretném leírni, hogy a közhiedelemmel ellentétben mind Szerbiában, de különösen Montenegróban nagyon jó a közlekedés. Szerbiában jó minőségű, széles, helyenként 3 sávos utak vannak, viszonylag erős forgalommal és sok sebességkorlátozással. Montenegróban az utak kisebb forgalomra vannak tervezve (értsd: keskenyebbek), rengeteg alagút, viadukt és hegyi szerpentin van, de éppen ezért az ember sokkal figyelmesebben vezet. Rengeteg az 50-es, 60-as korlátozás (az általánosan megengedett sebesség 80 km/h), a forgalom nagyon kicsi, teherautót, nagyobb kamiont szinte nem is láttunk. A sofőrök kicsit lazábban értelmezik a közlekedési szabályokat, de mégsem láttunk egyetlen balesetet sem, és -figyelem- egyetlen gödröt sem az úton, pedig összesen kb. 850 km-t autóztunk ebben a kis országban. A hegyvidék nagyon tiszta, sok helyen érintetlen a természet, de a turistaösvények mentén sem látni eldobott szemetet, igaz a látogató is kevés - szerencsére.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban

Egy videó az egyik Durmitor-i autóutunkról:

A Durmitorban töltött 3 nap után lementünk egy hétre a tengerre - ennek részleteit egy következő bejegyzésben írom le.

Kommentek

vanyek, 2013 Jul 15 15:02
Nagyon jó. Várjuk a folytatást!

Ferenc, 2013 Jul 15 18:31
Nagyon tetszik. Csodálatos helyeken jártatok.