Néhány gondolat a tavalyi hungaroringi hétvégénkről.
A különlegesség az volt, hogy pályafutásunk alatt először Tamással sátorban aludtunk a pálya melletti Zengő kempingben. Ez mindenképpen előnyt jelentett, mert megspóroltunk napi 2 órát a pályára való kijutással> a kempingből átsétálni néhány perc volt csak.
A csütörtöki boxutca látogatás kellemes meglepetés volt. Korábbi években azt olvastam, hogy nagy volt a zsúfoltság és a tömeg, de most valahogy jobban sikerült a szervezés (vagy kevesebb embert engedtek be, vagy jobban eloszlottak az emberek). Jó érzés volt végigsétálni a célegyenesen és a boxutcán és bár a pillanatnyilag felkapott csapatok garázsai előtt nagyobb tömeg gyűlt össze, de a boxutca vége fele kisebb volt a forgalom. Kényelmesen leparkolhattam a Williams garázsa előtt és nézhettem, amint az utolsó simításokat végzik a két autón. Volt nálam egy Alex Albon sisak grafika, amit Tamástól kaptam Karácsonyra, és amit szerettem volna aláíratni. Bár Alexet személyesen nem láttam, időnként egy csapattag kijött és összeszedett néhány relikviát a rajongóktól majd elvitte aláírni Sainzhoz vagy Albonhoz. Sajnos én nem voltam a szerencsések között, viszont láthattam James Vowles csapatfőnököt és ifj. Carlos Sainz-ot amint kijöttek a garázsból és biciklivel pályabejárásra indultak. Ugyanígy közvetlen közelről láthattam más pilótákat, mint Hadjar, Ocon, Leclerc vagy Bottas.
Sajnos a két óra alatt, amit a tűző napon vártam az aláírásra, nem figyeltem magamra túlságosan, ami kicsit rányomta a bélyegét a másnapomra, ugyanis nem éreztem a legjobban magam. Ennek ellenére a legjobb versenynap mégis a péntek volt, mert akkor még könnyen lehetett mozogni a pálya körül. Szintén pénteken jött ki velünk Andrea is a pályára, neki is tetszett a hangulat és a sok McLaren szurkoló – jól érezte magát.
Szombaton és vasárnap gyakorlatilag teltház volt a pályán ami néhány kellemetlenséggel járt, mint például mindenhol 10-15 perces sorok alakultak ki, de összességében jó volt a szervezés és rendben lement ez a két nap is.
Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy alig néhány év leforgása alatt, a pályára kilátogató közönség alaposan megváltozott. Az átlagéletkor legalább 10-15 évvel lecsökkent és megjelent rengeteg olyan új szurkoló (ahogy Günther Steiner mondta: a Netflix generáció), akiknek a hétvége nem elsősorban a motorsportról szól, hanem a körülötte levő felhajtásról, egy jó szelfi készítéséről vagy hogy megvásárolhassa a legújabb csapatpólót még akkor is, ha azért fél órát kell sorban állnia. Ez nem feltétlenül baj, mert azzal, hogy a Forma 1-nek sikerült ennyi új embert bevonzania, minden bizonnyal népszerűbb lett a sport.
Az egyetlen negatívum a hétvégén a kedvenc csapatom kicsit halványabb szereplése volt, de ezt ellensúlyozta az a sok kézfogás, mosoly és kedves szó, amit a többi Williams szurkolótól kaptam. Hétfőtől a sisak grafika visszakerült a falamra és bár aláíratni nem sikerült, de a két órás várakozás egyértelmű nyomokat hagyott rajta. Így ezután bármikor ránézek, ez a hétvége fog eszembe jutni róla :)

Album