Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek
(és belinkelt leírásaik)
többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem
őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt
környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes
térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a
Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros)
között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez
Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren
található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható,
különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről
olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették.
Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni
egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok
miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész
Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet
rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az
útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a
felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le
van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen
rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül
forgalmas.)
A kirándulás fényképalbuma
A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben
a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely
gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a
Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a
Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45
km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m.
Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is:
Strategica.
A kirándulás fényképalbuma
Bár a kirándulást nagyon alaposan előkészítettem, egy "apróság" elkerülte a
figyelmemet, ugyanis Ranca és Novaci között hegyi autóversenyt (VTM) rendeztek, emiatt sajnos 2 órát kellett várakoznunk,
mert az utat természetesen lezárták. Így legalább nyugodtan piknikezhettünk
:)
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással.
Bár a Strategica hagyományos keleti végpontja Valea Macesului falunál van, az onnan felvezető út az utolsó információk, fórumbejegyzések
szerint a mély árkok miatt nehezen autózható, különösen esőben. Mivel nekünk
igencsak esőre állt a barométer, ezért úgy döntöttünk, hogy a Ciungetu-ból
induló, a Rudareasa-patak völgyén vezető, jó minőségű erdei úton megyünk
fel. Így a Plaiul Poienilor menedékháznál értünk fel a Strategica-ra, innen
pedig az "igazi" útvonalat követve haladtunk nyugati irányba. Az út első
szakaszában szép időnk volt, helyenként napsütéssel, helyenként felhőkkel. A
nap második felére azonban erősen beborult, és az utolsó szakaszt erősödő
esőben tettük meg, emiatt természetesen ezen a szakaszon már nem voltak
olyan jók a látási viszonyok sem. A Transalpinához érve megállapítottuk,
hogy ilyen esőben nem tudunk sátorozni, ezért András javaslatára a Vidra-tó
partján, aszfalton átautóztunk Voineasa-ra, és ott szálltunk meg egy általuk
ismert panzióban.
Másnap reggel visszamentünk a Vidra-tó mellett Obarsia Lotrului-on keresztül
a Transalpinára, és gyönyörű, napsütéses időben (de nagy forgalomban)
végigautóztuk a Transalpinát. Röviden erről a részről: a táj gyönyörű, talán
még szebb, mint a Transzfogarason, azonban az aszfaltnak köszönhetően az
út két oldala tele "turistákkal", vadkempingezőkkel, megjelentek a
bóvliárusok, helyenként kupacban áll a szemét, dübörög a manele, és számomra az i-re a pontot
Ranca "üdülőtelep" tette fel. Itt, mellőzve mindenféle urbanisztikai tervet,
egymás hegyén-hátán állnak az új építésű panziók és villák, némelyikük
befejezve, többségük építés alatt, köztük tonnányi sitthegyek,
szemétdombok...
Miután elengedték a forgalmat, elmentünk barlangnézőbe. A kiszemelt barlang állítólag az ország leglátogatottabb barlangja,
és ezt odaérve mi is tapasztaltuk. A focipályányi parkoló tömve volt
autókkal, a barlang bejáratánál pedig olyan tömeg, hogy gyakorlatilag
lehetetlen volt bemenni (egész óránként engednek be 100 embert, mi a
következő nyitáskor nem jutottunk volna be). Továbbmentünk, az innen pár
kilométerre található Polovragi-barlangba, ami különben is utunkba esett,
mert az Oltet-szoros bejáratánál található. Mivel Tamásnak még itthon
megígértem, végigjártuk a szépen kivilágított, kiépített barlangot, majd
visszaültünk az autóba, és terv szerint, az Oltet-patak mentén többnyire jó minőségű erdei
úton felmentünk a tetőre
(Curmatura Oltetului, 1614m), ahonnan megint csodálatos a kilátás a
havasokra, majd innen egy kicsit nehezebben autózható, köves úton
ereszkedtünk le a Polovragi-tó partjára. Innen a Latorica (magyar fordítás: A.
Eduárd) mentén egy
valamikor leaszfaltozott, de mára erősen tönkrement úton értünk vissza
Ciungetura, ahonnan már aszfalton jöttünk haza.
Néhány számadat: összesen 700 km-t autóztunk (ebből kb. 450 km volt az
oda-visszaút, 100 km autózás a "kényszerszállásra", és 150 km a tervezett
túra). Ciungetu-ról összesen 6473 métert mentünk fel (és értelemszerűen ugyanannyit
le), szombaton folyamatosan 22 km-t autóztunk 1750 méter felett
(Strategica), Tamás és én kb. 200 képet készítettünk, de ebből sikerült
kiválogassak harmincat :)
GPS adatok:
Összefoglalva: nagyszerű kirándulás volt, a Latorica-hegység (A.E.) nincs közel, de
érdemes ellátogatni, kis odafigyeléssel az általunk bejárt útvonal száraz
időben bármilyen autóval teljesíthető. A szombati eső nem hiányzott, de a
sátorozást helyettesítő szállás Tamásnak nagyon tetszett, azóta is emlegeti a
"nyolcas szobát" :)
A kirándulás fényképalbuma