Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra. Tovább...

Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől. Tovább

2020-ban a járvány miatt nem voltunk Görögországban (és máshol sem). Miután idén május 14.-én a görögök megnyitották a határokat, egy hétvégére Anyjával ketten lementünk Szalonikibe (történelme és látnivalók). Csütörtökön hajnalban indultunk, de a tervezett este 7 órához képest 3 órával később, már jócskán sötétben érkeztünk Airbnb-s szállásunkra. A 3 órás késést a Promachonas-i határon töltöttük. Bár minden papírunk rendben volt: személyi, oltási igazolások, Passenger Locator Form, valószínüleg az elöttünk sorakozó autók utasainak legtöbbjének nem, így a sor nagyon lassan haladt.
A pénteki és a szombati napot sétával töltöttük, voltunk a Fehér-toronynál, a várban, a Szent Demeter-bazilikánál, a Bizánci Múzeumban, az Arisztotelész téren és a város híres sugárútjain. Vasárnap délelőtt elautóztunk a Halkidiki-félszigetre, ahol megnéztük a tengerpartot, majd egy esti séta után hétfőn reggel autóba ültünk és hazajöttünk, szerencsére ezúttal minden probléma nélkül léptük át a határokat.
Jó volt újra Görögországban lenni, már nagyon hiányzott.

A képek

Június 15.-én, azaz egy szombat reggel kellett volna induljunk otthonról, de végül csak délben csuktuk be egy hónapra az agyagfalvi ház kapuját. A reggeli induláshoz egy Katerini-i (Görögország) tranzitszállás volt lefoglalva, ráadásul két éjszakára, azonban a fél napos csúszás borította az útitervet. Így végül úgy indultunk el, hogy fogalmunk sem volt, aznap meddig érünk, hol fogunk aludni és mi lesz a további menetrend. Újdonság volt az útvonalon a Zsíl-völgye, korábban soha nem jártunk erre. Sajnos a szép látványt (és az egyébként jó minőségű utat) beárnyékolta egy hatalmas jégeső, majd a szerb határhoz közeledve vetődött fel a gondolat, hogy tegyünk egy kitérőt Székelykevére, ahol 2013-ban, montenegrói utunk alkalmával is megszálltunk – igaz, akkor előre foglaltunk. Szerencsénk volt, kaptunk szállást, és internetet is (ez Szerbiában az elképesztő roaming díjak miatt különösen fontos), így meg tudtuk tervezni a másnapi utat. Katt, ha olvasnád.

A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt, többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg. Katt, ha olvasnád.

Ez csak egy figyelmeztetés magamnak, hogy még adós vagyok az öt napos nyári peloponnészoszi körútunk leírásával (a leírás megvan, a fotókat kell kiválogatni és megszerkeszteni).

Idén április negyedikén levelet írtam görög szállásadónknak, akinél '16-ban és '17-ben laktunk. Leírtam, hogy úgy döntöttünk, újra Éviára mennénk, de ezúttal három teljes hétre, és hogy ebből két hétre a Szőcs család is jönne velünk. Magamban két hetet adtam a válaszidőre, azonban ez túlzott optimizmusnak bizonyult, mert egész áprilisban nem történt semmi. Ezután újraküldtem a levelet, majd próbálkoztam SMS-ben is, eredménytelenül. Kétségbeesésemben telefonon is felhívtam Kiriosz Goudast, akiről tudni kell, hogy elsősorban görögül beszél, de erősen bíztam benne, hogy az "email" szó van annyira internacionális, hogyha azt sokszor ismétlem, hatásos lesz. Minden bizonnyal az is volt, mert "Ok"-val válaszolt a telefonban, ezért május nyolcadikán már a harmadik alkalommal küldtem el a levelet, amiben jeleztem, hogy június 24.-én, vasárnap érkeznénk, melyik lakrészt szeretnénk, satöbbi. Választ természetesen azóta sem kaptam, de ettől mi még 6 héttel később, szombaton reggel elindultunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül Görögországba. Korábban sosem voltunk ezen az útvonalon (bár az első fele megegyezett a 2013-as montenegróival). Az út nekem és a családnak is tetszett, az autópályán mindenhol jól lehetett haladni, és kora estére tranzit szálláshelyünkre, Szkopjébe értünk. Másnap, már az Éviára tartó kompon megszólalt a telefonom, hallottam, hogy ifj. Goudas (szállásadónk fia) hív, aki amúgy jól beszél angolul és természetesen hangon közölte, hogy akkor a megbeszéltek szerint ma délután várnak a szálláson ☺
Tovább...

Negyvenkét fokot írt az autó hőmérője, kilencszáz kilométeren túl volt a napi számláló, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy útmenti étteremben. Két perccel később a pincér letett egy kancsó jéghideg vizet és négy poharat az asztalunkra: ebben a pillanatban tudtuk, hogy megérkeztünk Görögországba.
Ötödjére érkeztünk meg, sorozatban negyedik éve, és az első olyan alkalom volt, mikor nem is nézegettünk más lehetséges célpontokat. A terv az volt, hogy néhány napot eltöltünk az Olympus környékén, esetleg megpróbálunk felmászni a 2900 méteres hegyre, majd hétvégén a Szőcs család érkezése után együtt továbbindulunk Éviára.

Görögország, 2017

Tovább...

Sokat utaztunk, nagyon sok mindent láttunk, rengeteget fényképeztünk, mindezt leírni lehetetlen, inkább azért próbálkozom, hogyha néhány év múlva majd visszaolvasunk, legalább részleteiben előjöjjenek az emlékek. Több olyan helyen is jártunk, ahol az ember elkezd fényképezni, aztán rájön, hogy ezt fényképen nem lehet visszaadni. Kamerára kapcsol, videózni kezd, de kiderül, hogy reménytelen a dolog, aztán csak leül, és csendben figyel :)
Tovább...

Görögország, Évia - ahogy én láttam

Agyagfalva - Évia 1197 km, 1 megálló: Szaloniki

Röpke két és fél hónappal az idei nyaralásunk után itt egy képes visszatekintő a kéthetes kirándulásra. A helyszín újra Thasszosz volt :) Bár előtte elméletben és térképen bejártuk fél Európát, kényelmi okok miatt a választás ismét az ismerős görög szigetre esett - és nem bántuk meg. Három család mentünk (Dakó, Szőcs, Füley), három autóval. A szállásunk ezúttal a Szöcskéék tavalyi szállása lett (Dimitra Matyula apartman), aminek az a különlegessége, hogy közvetlen a parton található. Sokat kirándultunk, a már korábban megismert helyszínek mellett (Kazaviti, Márvány-part, Panagia, Theologos, Kastro) voltunk új helyeken is (az Ypsario-n elsősorban), kipróbáltunk új partszakaszokat is. A két hét hamar elrepült, és a váltás nagyon éles volt: pénteken még óriási tengerparti sziklák közt mászkáltunk, hétfő reggel már kezdődött itthon az iskola és a napközi.

Thassos galéria

Röpke egy hónap alatt elkészült a második görögországi galéria is.

Véleményem szerint a turisták/nyaralók alapvetően két csoportra oszthatók: a passzívokra és az aktívokra. Passzív nyaralónak gondolom azokat, akik a szállás környezetében töltik szabadságukat: a kemping / szálloda / apartman mellett található tengerparton / medencékben / éttermekben. (Mi is többször voltunk ilyen nyaraláson, főleg, mikor még picik voltak a gyerekek: általában a román vagy bolgár tengerparton.) Ezzel szemben az aktív kirándulók megszállnak valahol, és vagy onnan tesznek csillagtúrákat a környékre, vagy néhány nap után továbbállnak, és egy újabb környéket járnak be. A mi tavalyi montenegrói és az idei thassosi kirándulásunk többnyire aktív volt, de azért beiktattunk néhány pihenő napot :)
2014-ben Thassos tele van/volt passzív nyaralókkal. A tengerpart közvetlen környékét ellepték a többnyire román(iai) és bolgár turisták, akik szemmel láthatólag teljes napjukat a napernyő alatt töltötték. Ezzel nem lenne probléma, elvégre ugyanez történik sok más tengerparton vagy üdülőhelyen is. Ami engem zavar, hogy ezeknek a tömegeknek a hatására ez a csodálatos görög sziget elkezdte elveszíteni eredeti mivoltát, és a tengerpartja kezd hasonlítani egy -számomra- átlagos tengerpartra. Ebben részben hibásak a turisták, akik fittyet hányva a helyi hagyományokra, például szieszta időben is végighajtanak a part menti sétányon bérelt quadjukkal, egymásnak hangosan kiabálva. De hibásak a vendéglátók is, akik a nagyobb haszon reményében alkalmazkodnak ehhez a tömeghez, délben is nyitva tartják az éttermeket, bolgár nyelvű étlapot készítenek, és így tovább.
Nekem, ha elmegyek egy idegen országba kirándulni, fontos hogy egy számomra ismeretlen környezetbe kerüljek. Ettől érdekes az a hely. Ha a saját nyelvemen szolgálnak ki, az olyan, mintha otthon lennék. Nem próbálom az idegen környezetet a magaméra formálni, hanem próbálom minél jobban megismerni azt és ottlétem alatt alkalmazkodni hozza.
A fentiek miatt Thassos sokat változott 2007 óta (akkor voltunk ott először). Akkor egy csendes, szép, mediterrán szigetet ismertünk meg gyönyörű hegyek közt megbúvó falvakkal. 2007-ben bárhova mentünk, tökéletes volt: éttermek, szállás, minden. Ekkora tömeget, mint az idei azonban nem lehet azon a színvonalon kiszolgálni, így kicsit felhígult a kínálat. Hogy kicsit érzékeltessem a 7 évnyi különbséget, íme 1 kép:

Thassos galéria nélkülünk

Ugyanakkor Thassos továbbra is gyönyörű - csak el kell távolodni egy kicsit a felkapott strandszakaszoktól. Ebben óriási segítségünkre volt Ági, aki elmondta, hogy hova érdemes elmenni (és hova nem), így majdnem minden nap tettünk 1-1 kis kirándulást valamelyik látnivalóhoz. Jó oldala is volt a sok passzív turistának: ezek a helyek általában néptelenek voltak, közel sem volt a partokra jellemző zsúfoltság. 12 nap alatt több, mint 600 km-t autóztunk a szigeten, így láttuk például Kastrót, az elhagyott hegyi falut, vacsoráztunk Theologosban, sétáltunk Panagiában és Potamiában, hétfőnként piacoltunk Prinoson, megnéztünk Kazavitit - a skanzent, sőt egy nap hajókázni is voltunk, no meg Ági is meghívott vasárnap reggel egy görög kávéra, amiből egy egészen különleges, félnapos program lett - köszönet érte.
Két galériát készítettem a nyaralásról, a fenti képre kattintva megnézhető Thassos néhány látványossága, az alábbi képre kattintva pedig a személyes galéria nyílik, majd ha végre Szöcske ideadja az ő fotóit is, és össze tudom rakni a képeket.

Thassos galéria rólunk

Galéria Thassosról

Szintén egy emlékezetből írt bejegyzés, 4 és fél évvel a kirándulás után, tehát nem biztos, hogy minden részlet pontos.
Az elmúlt hétvégén nem a Suzuki volt a főszereplő, hanem a Mitsubishi. Egy spontán ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy szülinapja alkalmából elmegyünk Edóval egy meglepetés hétvégi kirándulásra. Elővettem a térképet, és a körzős módszert használva, figyeltem fel egy szigetre Görögország északi részén. (A körzős módszer lényege, hogy a körzőt a térkép léptékének megfelelően kinyitom egy bizonyos távolságra -természetesen ez légvonalban értendő-, a tűt leszúrom a kiindulási helyre, és a körön belül keresek lehetséges célpontokat. Jelen esetben ez a távolság egynapi autózás, azaz kb. 1000 km volt.)
Két napnyi internet böngészés után már rengeteget olvastam a szigetről, Thassosról, találtam útleírásokat, rövid gondolkodás után életemben előszór szállást foglaltam interneten, "nem kell GPS!" felkiáltással kinyomtattam egy útitervet a viamichelinről - ez utóbbi fatális hibának bizonyult később.
Tovább...