Akárcsak a tavaly, az idei augusztus 20-at is a Péterék házánál töltöttük. A különbség az volt, hogy a tavaly 1 hétre mentünk fel, az idén csak egy hosszú hétvégére (aug. 19-22). Én csak egyedül mentem, Botiék és Péterék pedig hármasban a gyerekekkel. A fő különbséget összefoglalhatnám úgy is, hogy ezúttal én egyedül sütöttem-főztem a vacsorákat kinn a tűznél, miközben az apukák fürösztöttek :)

A kirándulás fotóalbuma

Csütörtök reggelre értünk fel, az első napot gyakorlatilag alvással töltöttük, mert az éjszakai utazástól mindenki fáradt volt.
Pénteken Botival és Péterrel elmentünk egy rövid autózásra nem messze a háztól. Péternek volt egy terve, hogy keressünk egy másik, a Prislop átjáróra vezető utat, de a kis erdei utakon olyan mély vízmosások voltak, hogy nem tudtunk körbemenni a főútra. Mivel nem akadtunk el sehol, korán visszaértünk a házhoz, és így legalább volt idő megfőzni a marhalábszárpörköltet.

A hétvége GPS logja.

Szombaton 5 személyes lett a Feroza és a gyerekekkel indultunk el autózni, eleinte cél nélkül. Boti és Péter már többször mesélték, hogy sok évvel ezelőtt egyszer átmentek biciklivel a Pádis-fennsíkról Biharfüredre (Stana de Vale). Mint mondták, útközben fel kellett mászni egy magas hegyre, ahova nagyon rossz minőségű, óriási kövekkel borított út vezetett, és ahol a bicajokat leginkább a hátukon vitték. Gondoltam, meg kellene nézni ezt a hágót autóval is, és mivel az apukák nem ellenkeztek (a gyerekek se, ők végig aludtak), nekivágtunk. Az út a Pádis fennsíkról indul (ahol a sok út találkozik), és a Szamos-bazár hátsó bejáratánál vezet. Egy rövid erdős rész után egy legelőre értünk, ahol megetettük a gyerekeket. Innen már csak egy nekirugaszkodás az 1600 méter magasan elterülő fennsík, az autó gond nélkül felért a köves emelkedőn. Mivel szép, tiszta volt az idő, nagyszerű kilátás tárult elénk, kb. 1 órát töltöttünk el fenn. Nem sok kedvünk volt megfordulni, mert ameddig elláttunk a Biharfüred fele vezető út jó minőségű, és Péterék is úgy emlékeztek, hogy a biciklis túra legnehezebb része a felfele vezető út volt, de a gyerekek miatt mégsem nentünk tovább, hanem visszafordultunk. Így is azt mondhatom, hogy az eddigi pádisi túráim közül az egyik legszebb volt ez, és alig várom a következő alkalmat, amikor tudunk majd menni tovább, Biharfüredre.