Egy ártatlan vasárnapi vízhordó autózásnak indult. A Zetelaki Gáttól a szokásos úton elindultam a szencsedi úton a forráshoz. Kb. 2 km után hallottam, hogy ereszt az egyik hátsó gumi, megálltam, és láttam, hogy egy éles szikladarab van benne, az úton szedtem össze. Lecseréltem a kereket, kimentem a forráshoz, töltöttem vizet, szedtem gombát, majd kitaláltam, hogy nem jövök vissza azon az úton, amelyiken mentem, hanem körbe megyek Szencsed - Kalonda fele. GPS nem volt nálam, de nagyjából ismertem a környéket, korábban jártam már erre Attilával és Eduárddal is. A gond az volt, hogy a Kalonda előtt kb. 3 km-el volt egy elágazódás, kitáblázva Fenyőkút fele. Gondoltam, arra még úgyse jártam, megnézem, és majd Korond fele hazajövök. Az út azonban elég nehezen volt autózható, sáros, helyenként mocsaras. Pótkerék és telefon nélkül, 4 utcai gumival, az egyik átkelő túl veszélyesnek tűnt, ezért megfordultam, és mégis a már ismerős úton jöttem haza.
A történet hétfőn folytatódott a gumisnál, aki -miután megcsodálta a gumit- közölte, hogy nem lehet javítani. Ekkor rádöbbentem, hogy kell vegyek két új gumit, mert egyet nem lehet cserélni. Elmentem, az Imparnál volt egy szett Yokohama Geolandar-ük, ami méretben stimmelt. Feltettük, majd amint sétáltam az autó körül, és csodáltam, hogy milyen szép, az az érzésem támadt, hogy az új gumik NAGYOBBAK, mint a régiek. Megmértem centissel, és átmérőben 3 centi eltérés volt. Hiába stimmelt a méret (225/70 R15), a régi (valószínüleg futózott) kerekek kisebbek voltak. Egyet aludtam rá, és rájöttem, hogy nincs más választás, a másik kettőt is cserélni kell, mert nem egészséges 4x4-es autón tengelyenként eltérő méretű kerekeket használni.
A gombapaprikás finom volt, bár kicsit drága...