Bevezető, mi az az Off-road Trophy?

A versenyen két kategóriában indulhatnak autók: Extrem és Open. Az előbbiben speciálisan felkészített autók vehetnek részt, az útvonal általában nehéz vagy nagyon nehéz terepen vezet. Az Openben bármilyen 4x4-es (akár széria) autó is indulhat, az útvonal többnyire közepesen nehéz terepen van kialakítva. Mindkét kategóriában két autóból álló csapatok indulnak, a stopper az első autó startjánál indul és a második autó befutójánál áll meg. Ebből logikusan következik, hogy nincs értelme a csapat két autójának különszakadni, hiába tud az egyik gyorsabban menni, mindenképpen a második idejét kapja ő is. Az útvonal: a rajt előtt pár perccel kapsz egy roadbookot, amiben részletesen le van írva az aznapi útvonal, a másodpilóta dolga, hogy ezen itiner alapján navigáljon. Az útvonal mentén meghatározatlan számú (de legalább 1) kontrollpont (KP) van, amit meg kell találni, és be kell jegyezni a roadbookba (pecsételni, satírozni, stb), ezzel igazolod, hogy a pályát valóban teljesítetted. A nap végi rangsor úgy alakul ki, hogy az aznapi rajt és cél között teljesített időhöz hozzáadódik a meg nem talált kontrollpontokért járó büntetőpont. Konkrét példa: adott egy szakasz, amin van 4 KP, és minden meg nem talált KP 90 perc büntetést jelent. Ha egy csapat a szakaszt 340 perc alatt teljesítette, és elmúlasztott egy KP-t, akkor az aznapi teljesítménye 7 óra és 10 perc. Ha egy másik páros ugyanazt a szakaszt 7 óra alatt teljesítette, begyűjtve mind a 4 KP-t, akkor a rangsorban az előbbiek elé kerülnek 10 perccel.

Csütörtök - péntek

A Hargita Trophy szeptember 27-én kezdődött Székelyudvarhely központjában, íratkozás, autókra rajtszám, szponzorok reklámai, stb, majd innen este 8-kor konvojban kivonultunk a varsági Csorgókő panzióhoz, ami az egész verseny központja volt. Vacsorára disznósült volt, ehhez csapolt csíki sört fogyasztottunk :)

Rajtra várva

Péntek reggel már nagyon vártuk a rajtot, sorsolás alapján dőlt el, hogy az Openben nevezett 28 csapatból mi a 23.-ként rajtolhatunk. A 10-es rajtszám volt a miénk, csapattársaink a Godra testvérek voltak (Zsolt és Árpád) egy Suzuki Samurai-al. Szerencsétlenségünkre volt egy kis szervezési baki, ugyanis a 21. páros rajtjánál kiderült, hogy nincs elég Open Roadbook! Kb. két órát csúszott a startunk emiatt, de végül a kezemben volt a fénymásolt itiner, és indulhattunk! Az első napi szakasz 62 km volt, Varság – Sikaszó – Ivó útvonalon. A nap első felében jól haladtunk, a reggel pontosan kalibrált méterszámlálónknak köszönhetően kijöttek az itinerben megadott távolságok, és az autóval sem volt gond. Varság és Sikaszó között volt egy kis akadály (fakitermelés), de néhány perc alatt sikerült kikerülnünk, és Sikaszóig sehol nem akadtunk el. Bár egy korábbi edzés alkalmával jártunk már ezen a környéken, a roadbookban szereplő útvonal csak kb 2 km-en vezetett az általunk már korábban bejárt részen. Sikaszóból az út egy mocsaras legelőn vezetett át Ivó irányába, itt szerintem az itiner egy helyen téves volt, és kb. 20 percet elvesztegettünk, de végül megtaláltuk a továbbvezető utat. Ivó előtt a terep elég nehézzé vált, meredek, erdős részen vezetett, de jól haladtunk, amíg az autó bírta. Körülbelül a 40. versenykilométernél a hátsó lengéscsillapítónk kiszakadt (ugyanaz, amelyik egy korábbi edzés alkalmával is), sőt nem sokkal később az első hajtásunk is sérült, bekapcsolt négykerékhajtásnál az autó elejéről erős fémes hangok hallatszodtak, a kardántengely súrolta a karoszériát. Ilyen körülmények közt úgy döntöttünk, hogy a csapat szétválik, a Samurai előre ment, mi pedig megpróbáltunk beérni a lesántult autóval. Ez végül sikerült, és szerencsénkre, amikor az autónk elromlott, már megtaláltuk az aznapi 3 KP-t, és fél órával a Samurai után mi is beértünk. Este sikerült az autót megjavítani annyira, hogy szombaton rajthoz állhattunk. A pénteki napot a csapatunk a 12. helyen zárta, 28 indulóból.

Szombat

Szombaton egy hosszabb, 92 km-es szakasz várt ránk, Varság – Oroszhegy – Farkaslaka – Nyikó mente – Varság útvonalon, az időjárás a péntekihez hasonlóan továbbra is gyönyörű volt. Bár az autó nem volt hibátlan, mert főleg ereszkedésnél- a karoszériát továbbra is érte néha a kardántengely, ezért vagy üresben vagy 4x2-ben kellett ereszkedni, a nap mégis kifejezetten jól indult, mindkét autó jól haladt, az itiner jó volt, a tempó is, több párost magunk mögött hagytunk. Az egyetlen gond az volt, hogy több, mint 3 órányi autózás után úgy érkeztünk Oroszhegyre, hogy egyetlen KP-t sem találtunk. Oroszhegyen volt egy 10 perces megálló, szilváslepény, pálinka, és megkönnyebülten tudtuk meg, hogy az eddigi részen valóban nem volt egyetlen KP sem. Oroszhegyről egy is kerülő után a bányához értünk, ahol népes nézősereg gyűlt össze, fotósok és kamerák vártak.

A Godra páros a bányában

A bányában volt egy emelkedő, ahol az autók nagy részét csőrlőzni kellett, de Gábor kitűnően oldotta meg a feladatot, és nagy óváció közepette gond nélkül teljesítettük a közönségvonzó szakaszt. Innen továbbhaladva a Nyikó völgye fele vezetett az út, beérve az erdőbe, egy nehéz, köves részen, sajnos a csapattársunk autójának eltörött a hátsó laprugója, és az autó mozgásképtelenné vált. Gáborral úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egyedül is teljesíteni az aznapi távot, lévén, hogy már csak 25 km volt hátra. Nemsokkal ezután megtaláltuk az aznapi első KP-t, majd újabb néhány kilométer után sajnos a mi autónkkal is műszaki gondok adóttak. A Nyikó medréből kijövet arra lettünk figyelmesek, hogy az autó nagyon nehezen halad. Rövid idő múlva kiderült, hogy sajnos nincsen első hajtásunk! Alig több, mint 15 km volt hátra az aznapi 92-ből, és nem tudtuk folytatni a versenyt! A Nyikóból egy román lány versenyzőpáros húzott ki a G Mercijükkel, aztán az épített úton visszamentünk Varságra, de menet közben már megbeszéltük, hogy valószínűleg nem fogjuk tudni teljesíteni a vasárnapi triált.

Vasárnap

Vasárnap reggel derült ki, hogy az egyik első féltengely tönkrement, ezért nincs első hajtásunk. Bár az autót kivittük az Udvarhely melletti triálra, ami csak párszáz méteres volt, végül úgy döntöttünk, hogy nem állunk rajthoz, főleg, hogy a csapattársaink Samurai-a továbbra sem volt járóképes. Itt szeretném megköszönni Kovács Dénes (Déni) főszervezőnek a biztatást, ő mind a három versenynapon arra bíztatott, hogy nem szabad feladni a versenyt. A triálon készítettünk pár jó képet, és bár általában a hangulat jó volt, mi keserű szájízzel jöttünk el, mert az autóból sokkal jobb érzés nézni egy ilyen versenyt, mint kivülről. De szerintem még fogunk próbálkozni...