Előzmények

Kb. 3 héttel a verseny előtt találtam rá az interneten a kolozsvári versenykiírásra. Mivel a helyszín tetszett, és láttam, hogy a Standard kategóriának is lesz verseny, gondoltam, megkérdem Pétert, nincs-e kedve eljönni erre a hétvégére. (A Standardban széria autók indulhatnak, mindenféle felkészítés -csörlő, bukócső, stb- nélkül.) Péter gyakorlatilag egyből igent mondott, így elkezdődött a készülődés a versenyre. Mint arról már írtam a blogban, megérkezett a négy pápai fenyőmintás gumi Magyarországról, valamint Pásztor Tibike műhelyében elkészült egy küszöbvédő csövezés is, ami az alvázhoz van hegesztve, így ennél fogva az autót is jól lehet emelni.

Időközben kiderült, hogy Gábor is jön a versenyre, szintén a Standard kategóriába, a Busszal (hosszú G) és Kelemen Peti lesz a másodpilóta. Így végül Udvarhelyről 5 csapat indult, rajtunk kívül még Ünver az Extrémben, Vári Ferencék és Nagy-Galaczi Andrásék az Openben.
A mi kategóriánkban 7 nevező volt, és a második nap csatlakozott még egy páros az Openből, mert tönkrement a csörlőjük, és ott nem tudták folytatni a versenyt. Openben 46, Extrémben 22 páros nevezett. A verseny a Faget kemping környékén zajlott, a kemping volt a szálláshelyünk és a verseny központja is.

Csütörtök - péntek

Csütörtök estére érkeztünk Péterrel a kempingbe, már elég sok autó volt ott, és még folyamatosan érkeztek. Átestünk a beiratkozás és a műszaki vizsga procedúráján, lecseréltük az AT-s gumikat a fenyőmintásra, bepakoltuk az autóba a legszükségesebb dolgokat, és vártuk a másnap reggeli rajtot. Pénteken (és szombaton is) előbb az Extrém és Openes autókat indították, azután minket. A rajt előtt nem sokkal megtudtuk, hogy nekünk is „rendes” roadbook alapján kell mennünk, mint a „nagyoknak”. Ez annyiból volt gond, hogy ehhez szükség lett volna egy méterszámlálóra, nekünk azonban ilyenünk nem volt, a versenykiírás feltételei között iránytű szerepelt, méterszámláló nem. Áldom az eszemet, hogy pár nappal korábban feltettem a PDA-ra egy új Oziexplorert, amiben már van méterszámláló funkció, persze csak akkor működik pontosan, ha van normális GPS jel, sűrű erdőben csak korlátozottan használható. Aki látta már az Oziexplorer méterszámlálóját, az tudja, hogy azt nullázni elég bonyolult, kb. 4 gombnyomás, ezt terepen, menet közben elég nehézkes kivitelezni. A napi roadbookban kb. 110 pozíció volt, azaz Péternek ennyiszer kellett resetálnia a számlálót (néhány pontnál csak hozzáadtuk az előző távhoz a következőt, hogy hamarabb menjen). Mindezt csak azért írtam le, mert a fenti procedúra miatt, majdnem minden pontban le kellett lassítanunk, amíg megtörtént az Ozi nullázása. Remélem, hogy a következő verseny előtt elolvasom ezt a beszámolót, és veszek egy méterszámlálót az autóba :) Vesztünkre a pénteki rajt után nemsokkal egy saras erdei kaptatón kellett felmenni, ahol nekünk majdnem tengelyig ért a sár. Addigra már megelőztük az előttünk induló Piatra Neamt-i Suzuki Samurait (ők a második pontnál rossz irányba fordultak), így a sártengerhez mi érkeztünk elsőnek, és természetesen beragadtunk. Gábor kb. 4 perc múlva ért oda, és nagyon hamar kihúzott, így mehettünk is tovább. Az erdő után az Obszervatórium felett található fennsíkon vitt az itiner, egy helyen kicsit hibás volt, ezért ott mindenki rendesen eltévedt. Mikor végre rátaláltunk a helyes útra, újabb elakadás volt, kiderült, hogy a mi útvonalunk egy helyen közös volt az Open kategóriáéval, és ők beragadtak egy mély saras részen, emiatt ott rengeteg autó fel volt gyűlve. Mi egy fél órát álltunk ott, szerencsére volt ott versenybíró, és az eltöltött időt levonták az aznapi menetidőnkből. Miután innen is eljöttünk, nagyszerűen ment tovább a nap, pontos volt a roadbook és a hátralevő szakaszon még egyszer tévedtünk el, de ott a mi, illetve a méterszámlálónk hibájából, mert egy hosszú erdei szakaszon nem akartak kijönni a megadott távok. Mikor beértünk a célba, nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy csupán két autó ért be előttünk, Gáborék a G mercivel, és egy marosvásárhelyi páros egy Pajeróval (mi meg voltunk győződve, hogy utolsók vagyunk). Az is kiderült, hogy aznap 3 kontrollpont volt, mi megtaláltuk mind a hármat. Péterrel örömünkben leültünk sörözni, és a teraszról figyeltük, ahogy szép lassan érkeznek a többi autók. Első nap ez volt a kategória eredménye (kicsit ferdén volt ragasztva a lap, bocs):

A képre kattintva az olvashatóbb lesz

Szombat

A szombati nap egyetlen malőrje számunkra ismét az első kilométereken történt. Egy teljesen ártatlan helyen nem az autó elé néztem, emiatt egy kis agyagos huplin felhasalt az autó, szerencsére néhány perc múlva arra jött a már említett Suzuki Samurai, és percek alatt kihúztak minket. Innen már gond nélkül mentünk tovább, az itiner hibátlan volt, és a napi táv felétől a Piatra Neamt-i fiúkkal mentünk együtt, egy picit nagyobb tempóban, mint első nap. A nap (és az egész verseny) legizgalmasabb része a nap vége fele volt, amikor is a Pólus Center mögött két hatalmas sártócsán kellett áthajtani. A Samusok részünkről itt megkapták a Fair Play díjat, ugyanis ők kb. két perccel hamarabb értek oda, és miután átmentek, megvártak (!), hogyha mi nem tudnánk átmenni, akkor kihúzzanak. Megjegyzem, ha nem lettek volna ott, nem mentem volna neki a pocsolyának, inkább rááldozva 10-15 percet megpróbáltam volna megkerülni. Ők azonban azt mondták, hogy nagy gázzal menjünk bele, és ha mégse érnénk át, kicsörlőznek. A víz akkora volt, hogy a küszöb felett az ajtónál befolyt, de hála a pápai gumiknak sikeresen átmentünk, segítség nélkül. A Samus fiúk fotóztak :), azt ígérték, hogy e-mailben átküldik a képeket, várjuk. És még egyszer köszönet nekik, respekt. Szombaton a hatodik időt autóztuk, megvolt az összes kontrollpont, és összetettben maradtunk a harmadik helyen, 10 pont előnnyel a negyedik helyezett győri fiúk előtt. Még a szombati nap krónikájához tartozik, hogy a vizes átkelés után az önindító többet nem működött, szombat-vasárnap vontatással indítottuk az autót.

Vasárnap

A vasárnap a triálról szólt, ami a Cora áruház melletti parkolóban kialakított pályán zajlott. Itt is a „nagyok” mentek előbb, nekik egy sziklarakáson, néhány autóroncson, egy vizesárkon, egy halom autógumin és végül néhány farönkön kellett átküzdjék magukat. A triál nekünk kicsit vontatottnak tűnt, délután négykor kerültünk sorra, miután átalakították a pályát nekünk: maradt egy halom gumiabroncs, egy vizes-saras rész és egy kisebb domb, amit meg kellett mászni. Előbb Gáborék mentek végig, ők 1 perc alatt teljesítették, majd a vásárhelyi páros a Pajeróval, de ők elütöttek egy karót, ezzel Gábor megnyerte a versenyt (GRATULA!). A triál tízes szorzójú volt, ami azt jelenti, hogyha valaki 1 perc alatt teljesíti, az 10 büntetőpontot jelent, és 10 büntetőpont járt szalagátszakításért vagy oszlopelütésért is. Mi azt beszéltük meg Péterrel, hogy óvatosan megyünk végig, lévén 10 pont előnyünk, az volt a lényeg, hogy ne hibázzunk. Időben nem kaphattunk ki, mert az azt jelentette volna, hogy 1 perccel megyünk rosszabbat, mint a győri srácok a G mercivel. A pálya első fele rendben is volt, de sajnos a vizes rész előtt elfelejtettem ablaktörlőt kapcsolni, a sáros lé beterítette a szélvédőt, és mire kiértünk a sárból semmit nem láttam, elütöttem egy oszlopot. Az időnk végül 1 perc 4 másodperc lett. Következett a fehér G merci. Ők mindjárt a start után elütöttek egy oszlopot, ám a versenybíró úgy ítélte meg, hogy nem jár érte büntetés, mert az oszlop nem dőlt el teljesen (egy másik karó megtámasztotta...). Ekkor már tudtuk, hogy oda a harmadik hely, emiatt egy kicsit bánkódtunk is a végére, de a fő célkitűzést sikerült teljesíteni: végigmentünk a versenyen, az autónak nem lett semmi baja (az önindító hazaérkezés után életre kelt – kiszáradt? ). Ezen felül sikerült megelőzni 4 párost, előttünk csak sokkal jobb autók voltak (2 G, 1 Pajero). Persze azért jól esett volna a dobogó, főleg, hogy ennyire közel volt, és az utolsó pillanatban úszott el (végül 1,6 ponttal kaptunk ki). Legközelebb sokkal jobban kell figyelni.

A képre kattintva az olvashatóbb lesz

Utószó

Néhány szót szeretnék még írni a versenyről, nem a mi versenyünkről, hanem általában. A szervezés nagyon jó volt, a szállás, a kaja kifogástalan, a roadbookok rendkívül pontosak. Néhány versenyző panaszkodott, hogy túl nehezek a pályák. Egyrészt igazuk lehetett, mert a verseny előtt és alatt 3 napig szinte folyamatosan esett az eső, emiatt a pályák teljesen eláztak, biztos nehezebbek lettek, mint amilyenek voltak a felíráskor. Másrészt azt is meg kell nézni, hogy milyen autók voltak ott. A széria autó ritkaságszámba ment, rengeteg volt a szétvágott, épített, proto autó, amelyeket sokak szerint nem is lenne szabad engedni, csak valami külön kategóriában. Az tény, hogy mikor két évvel ezelőtt indultunk Openben a Gábor Vitarájával, akkor sokkal több volt a „normális” autó, és az akkori Open pálya alig volt nehezebb, mint a mostani Standard (viszont ez rövidebb volt). Akkor nagy különbség volt az Open és az Extrém kategória között, mostanra ez a különbség csökkent. Emiatt én úgy gondolom, hogy az ilyen túrázós, „puha” offroadosnak, amilyen én vagyok, nincs sok keresnivalója ezeken a versenyeken, Standard kategóriát csak ritkán írnak ki (Kolozsvár, Vásárhely, Udvarhely), hivatalosan nem is létezik. A másik dolog, ami miatt nem tudok azonosulni ezekkel a versenyekkel, hogy ezek között a srácok között bizony sok olyan van, akinek egy dolog a fontos: minél hamarabb átjutni egy helyen, az eszközökben nem válogatnak. Nem mindenki használja a favédő hevedert, az autóból repülnek az üres palackok, sokan keresztül hajtanak a sűrű növényzeten, és ahol több tíz ilyen autó átmegy, ott el lehet képzelni, mi marad utánuk (tisztelet a kivételnek). A verseny után visszamentünk a kempingbe, hogy átcseréljük az autón a gumikat, és ott is siralmas látvány fogadott, gyakorlatilag a zöldövezet megszűnt létezni az MT-s gumik után. És ezt nehéz feldolgozni a magam fajta természetjárónak, aki ha kimegy autózni, összegyűjti a mások szemetét, és hazahozza. Azt gondolom, ha ebben a mederben folynak tovább a versenyek, hamarosan el fogják lehetetleníteni őket, és nem lesz jövője a sportnak. Remélem, azok is felismerik ennek veszélyét, akik kezében a döntés van.