Az elmúlt hetekben lecseréltem az otthoni szerveremet, ami kisebb változtatásokkal 12 éve szolgál. Ennek következményeként a blogot is át kellett költöztetnem az új gépre és egyúttal kicsit változtattam is a kinézetén, mert az elmúlt 8-10 évben szinte egyáltalán nem nyúltam hozza, ezért például egy telefon álló képernyőjén szinte használhatatlan volt. Sokkal jobb most sem lett, de legalább nézhető, illetve a menüpontok is használhatóak. Ugyanakkor ezeknek a változtatásoknak "köszönhetően" előjött néhány hiba is, ami főleg a régebbi bejegyzéseknél szembetűnő, de próbálom javítgatni őket, hogy minden olvasható és nézhető maradjon.
Az új szervert egy tavaly év végi kirándulás fotóival avatom fel, amikor is hármasban töltöttünk 2 napot Triesztben (és még 2 napot utaztunk). Ez egy igazán hirtelen jött ötlet volt és így mondhatjuk, hogy Szaloniki után újra sikerült 2500 kilométert autózni egy jó kávéért :)

Trieszti album

Ennyi variálás, ötletelés talán még egyik kirándulásunk előtt sem volt, mint az idén. Az alapfelállás az volt, hogy a Tamás abszolváló vizsgája miatt (ami csak július 21.-én végződött az iratkozással) az idei célpont nem Görögország lesz. Görögországban a két legzsúfoltabb és legmelegebb hónap a július és az augusztus, ezen belül pedig július második fele és az augusztus 15 körüli hetek. Én szerettem volna egy körutat tenni északi irányba, de az hamar világos lett, hogy egy skandináv túra 2 hét alatt nem megoldható - hacsak nem azzal töltjük minden napunkat, hogy egész nap autózunk. Ezután következett a Balti-államok ötlet, amelynek célja és fordulópontja Észtország lett volna. Július közepén azzal kellett szembesüljek, hogy az általunk preferált időponthoz képest (július vége és augusztus eleje) túl későn kezdtem szállást keresni. Néhány napig nézegettem Dániát is, mint lehetséges célpontot, azonban a szállások miatt ezt az ötletet is elvetettem és elővettem egy régebbi tervet. Tovább...

Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra. Tovább...

Azt nem mondhatom, hogy hosszas tervezés előzte meg ezt az olaszországi kirándulásunkat. Néhány nappal a tavaszi vakáció előtt tudatosult bennem, hogy a gyerekek nem egy, hanem két hét vakációt kapnak Húsvétkor, így ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy a vakációban lehetne egy kirándulást tenni valahova. Ettől függetlenül, szintén ezekben a napokban szembejött velem a hír valahol az interneten, hogy az idén az imolai Forma 1-es hétvégét két év zártkapu után az idén nézőkkel tartják meg...
Gyorsan vettem két állójegyet a versenyhétvégére (90 Eur / darab), keresgéltem szállást az airbnb-n, majd a versenyhét szerdáján elindultunk itthonról. Szerda este megaludtunk Budapesten, majd csütörtök reggel indultunk tovább, Velencéig autópályán, majd onnan a tengerparti úton mentünk Lido di Pompose üdülőtelepülésig, ahol a szállásunk volt.
Péntek reggel már mentünk is ki Tamással a pályára, ahol elég változékony időjárás fogadott (és ez tartott is egész hétvégén), de mindenre fel voltunk készülve :) Amíg mi a pályán voltunk, Edó és Andrea a szállásunk környékén sétáltak-rollereztek majd szombat délelőtt tettünk egy közös kirándulást a közeli Ravenna városba.
Hétfőn még maradtunk, meglátogattuk San Marino-t, majd kedd reggel indultunk haza ugyanazon az útvonalon, amelyen mentünk. Összesen 3780 km-t autóztunk - és nagyon jó volt végre kimozdulni itthonról. Mostmár lehet tervezgetni a nyaralást :)

26 kép, 3 videó és még szöveg

Ez nem egy blogbejegyzés, pontosabban az, de semmi köze a blog eredeti témájához. Egy nagyon trükkös telepítésen vagyok túl, és ezért leírom magamnak a lépéseket, ha meg kell majd ismételjem, legyenek támpontjaim.

1. A CM4-en a J2 Jumpert zárni "Fit jumper to disable eMMC boot"
2. CM4-et a USB Slave porton (micro USB) összekötni egy host-tal, amin lehetőleg Linux van. Itt kell futtatni az rpiboot-ot, majd ezután az EMMC megjelenik, mint egy külső drive, amire a hagyományos módon fel lehet tenni az image-et. Raspberry Pi OS Lite bullseye-t tettem, 64 bitest.
3. Jumper ki, majd első boot után a szokásos dolgok: jelszó, időzóna, hostname, apt update, upgrade
4. sudo apt install mc joe git raspberrypi-kernel-headers patchutils libproc-processtable-perl libfontconfig-dev telnet libjpeg-dev libcap-dev gettext libdvbcsa-dev
5. git clone https://github.com/tbsdtv/media_build.git
6. git clone --depth=1 https://github.com/tbsdtv/linux_media.git -b latest ./media
7. cd media_build && make dir DIR=../media && make allyesconfig
8. ahhoz hogy le tudjam fordítani, néhány modult ki kellett venni a v4l/.config file-ból:
9. sed -i -r "s/(^CONFIG.*_RC.*=)./\1n/g" .config
10. sed -i -r "s/(^CONFIG.*_IR.*=)./\1n/g" .config
11. sed -i "s/CONFIG_DVB_MN88436=m/CONFIG_DVB_MN88436=n/g" .config
12. majd nagy levegő és mehet a make -j4 (fentiek után hiba nélkül lefutott) és sudo make install
13. A probléma az, hogy a CM4 alap esetben valamiért nem ismeri fel a PCIE-es TBS DVB kártyákat (lspci -ra nem listáz semmit), miközben egyéb PCIE kártyák, pl. egy hálókártya azonnal működik.
14. sudo cp /boot/bcm2711-rpi-cm4.dtb /boot/bcm2711-rpi-cm4.dtb.bak
15. dtc -I dtb -O dts /boot/bcm2711-rpi-cm4.dtb -o ~/test.dts
16. joe ~/test.dts
17. ide: pcie0 { brcm,enable-l1ss; be kell szúrni a következő sort:
18. max-link-speed = <1>;
19. dtc -I dts -O dtb ~/test.dts -o ~/test.dtb
20. sudo mv ~/test.dtb /boot/bcm2711-rpi-cm4.dtb
21. reboot és kellene működjön, ls -l /dev/dvb
22. az RTC óra: be kell kapcsolni az I2C-t, és /boot/config.txt -ba:
23. dtparam=i2c_vc=on
24. dtoverlay=i2c-rtc,pcf85063a,i2c_csi_dsi

Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől. Tovább

2020-ban a járvány miatt nem voltunk Görögországban (és máshol sem). Miután idén május 14.-én a görögök megnyitották a határokat, egy hétvégére Anyjával ketten lementünk Szalonikibe (történelme és látnivalók). Csütörtökön hajnalban indultunk, de a tervezett este 7 órához képest 3 órával később, már jócskán sötétben érkeztünk Airbnb-s szállásunkra. A 3 órás késést a Promachonas-i határon töltöttük. Bár minden papírunk rendben volt: személyi, oltási igazolások, Passenger Locator Form, valószínüleg az elöttünk sorakozó autók utasainak legtöbbjének nem, így a sor nagyon lassan haladt.
A pénteki és a szombati napot sétával töltöttük, voltunk a Fehér-toronynál, a várban, a Szent Demeter-bazilikánál, a Bizánci Múzeumban, az Arisztotelész téren és a város híres sugárútjain. Vasárnap délelőtt elautóztunk a Halkidiki-félszigetre, ahol megnéztük a tengerpartot, majd egy esti séta után hétfőn reggel autóba ültünk és hazajöttünk, szerencsére ezúttal minden probléma nélkül léptük át a határokat.
Jó volt újra Görögországban lenni, már nagyon hiányzott.

A képek

Június 15.-én, azaz egy szombat reggel kellett volna induljunk otthonról, de végül csak délben csuktuk be egy hónapra az agyagfalvi ház kapuját. A reggeli induláshoz egy Katerini-i (Görögország) tranzitszállás volt lefoglalva, ráadásul két éjszakára, azonban a fél napos csúszás borította az útitervet. Így végül úgy indultunk el, hogy fogalmunk sem volt, aznap meddig érünk, hol fogunk aludni és mi lesz a további menetrend. Újdonság volt az útvonalon a Zsíl-völgye, korábban soha nem jártunk erre. Sajnos a szép látványt (és az egyébként jó minőségű utat) beárnyékolta egy hatalmas jégeső, majd a szerb határhoz közeledve vetődött fel a gondolat, hogy tegyünk egy kitérőt Székelykevére, ahol 2013-ban, montenegrói utunk alkalmával is megszálltunk – igaz, akkor előre foglaltunk. Szerencsénk volt, kaptunk szállást, és internetet is (ez Szerbiában az elképesztő roaming díjak miatt különösen fontos), így meg tudtuk tervezni a másnapi utat. Katt, ha olvasnád.

Egy rövid videó a hétvégéről.

A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt, többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg. Katt, ha olvasnád.