Az idei első kinnalvós hétvége volt Varságon, és csak Tamással ketten mentünk. Tevékenységeink dióhéjban: tettünk egy sétát a vízeséshez, málnásztunk, beüzemeltük a biovécét :), kiraktunk egy 160 darabos puzzle-t és sütöttünk kolbászt meg keserűgombát. És természetesen hoztunk vizet Jézus-kútjáról.
Kevés kép van, ezért egy kis bordóval próbáltam feldobni a fotóalbumot.
Bár szeretem megelőzni a bajt, nem szoktam ok nélkül szervízbe hordani az
autómat. Az elmúlt 2 hónap javát mégis szervízben töltötte a Feroza, pedig
semmi olyan baja nem volt, amitől ne használhattam volna. A szervízben állás
és alkatrészre várás miatt hagyta ki a pádisi
kirándulást is, de a végeredmény megérte.
20 év egy autó életében sok idő, legnagyobb részük ennyi idő alatt
elhasználódik, és vagy ócskavas lesz belőle, vagy még húzza pár évig,
mielőtt a roncstemetőbe kerülne. És persze vannak a kivételek, a 30+ éves
csilivili veteránautók, amelyeket csak ünnepnapokon használnak - na, a Feroza nem
ilyen
:) Pontos "születési dátumát" nem ismerem, a szervízkönyvében az első
bejegyzés 1993 július 26. Én akkor 17 éves voltam, és 11. osztályt végeztem,
éppen Bólyban voltam kukoricacímerező táborban :)
Első szervíz valahol Hollandiában: 1993.07.26. - 1265 km
Szóval 20 évet töltött a hetekben a Feroza, és a következő dolgokat kapta szülinapjára:
A szürke fényezés új
És a hab a szülinapi tortán: beszereltettem egy olajnyomásmérőt :) Az előzmények miatt (ti.: teljes motorfelújítás) nekem örök vesszőparipám az autó motorja, amennyire lehet, próbálom óvni, többek közt ezért is kapta a melegítőt. Az olajnyomásmérővel figyelemmel követhetem, hogy megvan-e a kellő olajszint a motorban, jó-e a nyomása, és közvetve a motorolaj hőfokát is mutatja. Aki azt gondolja, hogy a vízhőfokmérő megmozdulása már közel üzemmeleg motort jelent, az téved: nekem kb. 3-4 km után áll be a vízhőfok a normál (85-90 fok) értékre, és további 4-5 km kell, amíg az olajnyomás is a hidegjárati értékről (4-5 bar) visszajön az üzemi 1,5-2 bar-ra, tehát a motorolaj csak ilyenkor melegszik fel, indulástól számítva csaknem 10 km után.
Még egy műszer.
20 év - 215 ezer km, ebből közel 4 év és 40 ezer km nálam - lassan kezdem megismerni és megszeretni az autót :) Nem tudom, létezik-e még Feroza, amelyben ennyi extra lenne: ülésfűtés, motormelegítő és mostmár olajnyomásmérő. Természetesen ezek a szervízek (és extrák beszerelése) a józan ész határát jelentősen meghaladják, és az autó eladási értékét semmivel, számomra a használati értékét azonban jelentősen növelik. Remélem, hogy még 2-3 évig (ameddig a mostani karosszérialakatolás tart) jól fog szolgálni, utána majd eldöntjük, hogy mi legyen vele.
Néhány szám, adat, költség a montenegrói útról.
Összesen 2626 kilométert autóztunk, ebből az Udvarhely - Petrovac
(montenegrói tengerpart) kb. 2200 km, a többi a kisebb kirándulásokból
(Lovćen, Sedlo, Sveti Stefan,Budva, stb) jött össze. Az átlagfogyasztásunk 5
fővel, csurig pakolt autóval, tetőcsomagtartóval, non-stop légkondival,
nyugis tempóban 8,4-re jött ki. Számolni kell azzal, hogy Szerbiában, de
különösen Montenegróban rengeteg a szintkülönbség, szinte állandóan hegyre
fel vagy völgybe le autózunk.
Benzinárak: Romániában 1,3 Eur, Szerbiában 1,33 Eur, Montenegróban 1,38 Eur,
mindenütt "normális" kútaknál tankoltunk (Lukoil, OMV, NIS) és mindenhol
elfogadták a hitelkártyát. Az üzemanyagköltségünk az egész útra szűk 300 Eur
lett.
Egyéb útiköltségek: Szerbiában autóztunk 50 km-t autópályán, ennek díja
kb. másfél euró, mi dínárban fizettünk. Podgoricáról érdemes a rövidebb, új
utat használni a tengerpart felé, ezen van egy fizetős, 4,8 km-es alagút,
használati díja 2,5 Eur irányonként. A 30 km-nyi román autópályáért
(Déva-Szászváros) nem kell külön fizetni, viszont Déva irányából éjjel
rátalálni nem egyszerű.
Szállásköltségek: Székelykeve 15 Eur/fő/éjszaka vacsorával, gyerekeknek
ingyenes. Žabljak, Durmitor, autós kemping 2 szobás apartmanja: 40
Eur/éjszaka. Petrovac na moru, 2 szobás apartman: 65 Eur/éjszaka + 1
Eur/fő/éjszaka.
Magyar útlevéllel utaztunk, és bár mindkét határ hagyományos
(útlevélpecsételős, esetenként csomagátnézős), ebből sehol nem volt
problémánk, a montenegrói határőr még fel is hívta a kollegája figyelmét,
hogy nicsak, Romániából jöttek, és magyar útlevelük van.
És még egy fontos számadat, Edó megszámolta: a petrovaci sünnek 45 tüskéje
maradt a talpamban...
Žabljak-ból mindössze 180
km-t autóztunk a tengerig, számunkra szokatlanul forgalmatlan, helyenként szerpentines,
de mindenütt jó minőségű úton. Podgorica környékén kicsit erősebb a
forgalom, de gyakorlatilag az egész országban 50-60-70 és 80 km/h-s
korlátozások vannak, sok helyen rendőrök, így száguldozni lehetetlen.
Mivel azonban a távolságok nagyon kicsik, pár óra kényelmes
autózással eljuthatunk
az ország északi részéből a tengerpartra.
Míg a hegyvidéken nagyon kevés a vendég (pl. a 3 órás túrán mindössze egy
lengyel csoporttal találkoztam), a tengerpart sokkal látogatottabb.
Nem annyira zsúfolt, mint a horvát/bolgár/román (és bizonyára görög)
tengerpart, de itt azért már szép számban látni külföldi autókat,
elsősorban természetesen az ex-Jugoszlávia területéről, de sok orosz, ukrán, lengyel, cseh és
elvétve magyar, román, sőt német és holland utazót is láttunk.
A tengerpart sok helyen apró kavicsos, homokos, emiatt rengeteg
kisgyerekes család van a vízparton.
A legjobb dolog a montenegrói tengerparton, hogy rengeteg látnivaló akad a
környéken, a teljesség igénye nélkül: Kotori-öböl, Budva, Sveti Stefan,
Lovćen, Skadari-tó, Cetinje - ezek mind legalább 1 napos programok, mi most csak egy részét tudtuk
felkeresni.
Külön kihangsúlyoznám a szállásadóink, és általában az emberek kedvességét,
vendégszeretetét, mert ez is nagyban hozzájárul egy sikeres nyaraláshoz, és
ahhoz, hogy pozitív élményekkel feltelve jöjjünk haza. A sok helyen (sajnos
nálunk is) tapasztalható széthúzáson, ellentéteken a montenegróiak
felülemelkedtek, és közösen tesznek azért, hogy az odalátogató turisták jól
érezzék magukat, az esetleges helyi problémákkal ne találkozzanak. Hiszem, hogy
a helyi természeti adottságokon kívül ez fontos összetevője annak, hogy egy régió, ország
turizmusa sikeres legyen. Crna Gora, vagy ahogy mi ismerjük, Montenegró
ilyen ország.
Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban
3 éve voltunk utoljára külföldön nyaralni (Bulgária), nem tagadom, már
nagyon mehetnékem volt. Montenegróra még jó néhány évvel ezelőtt egy
újságcikk hívta fel a figyelmem, és azután még sokat olvastam erről a kis,
de nagyon változatos természeti adottságokkal rendelkező országról.
Montenegró területe és lakossága nagyjából Székelyfölddel egyezik (650 000
lakos), azonban az országban megtalálható számos 2300 m feletti hegycsúcs,
és kb. 290 km hosszú tengerpart is. Nem annyira népszerű célpont, mint
Horvátország, ez az előzetes "tanulmányok" során is kiderült számomra,
ugyanis sokkal kevesebb úti beszámolót találtam a neten, mint a
látogatottabb országokról. A tengerparti célpontokról lehet találni néhány
leírást magyar nyelven, azonban a hegyekről - engem elsősorban a Durmitor
Nemzeti Park érdekelt - nagyon kevés infót találtam, néhány angol és szerb
(éljen a Google Translate) oldalra is ellátogattam, amíg sikerült kielégítő
mennyiségű térképhez, útleíráshoz jutnom. Ilyen szempontból izgalmasabb
volt, mint egy hagyományos kirándulás előkészítése, kis túlzással azt is
mondhatnám, hogyha az ember Montenegró hegyeibe megy, akkor egy kicsit
felfedezővé válik. Persze ez túlzás, mert a helyszínre érve kiderül, hogy a
hegyi útvonalak nagyon jól dokumentáltak és nagyon szépen ki vannak jelölve.
Ilyen előzmények után, június 28.-án este vágtunk neki utazásunk első
szakaszának. Az autót telepakoltuk, a tetőboxot is, és Viola Mamával
kiegészülve, öten
az utasteret is maximálisan kitöltöttük :)
Másnap Szerbiában szálltunk meg, majd vasárnap dél körül értünk
nyaralásunk első célpontjához (Žabljak), ahol 3 napot töltöttünk.
A 3 nap részleteit a képaláírásokban mesélem el (vigyázat: sok fotó és sok
szöveg!), általánosságban pedig szeretném leírni, hogy a közhiedelemmel
ellentétben mind Szerbiában, de különösen Montenegróban nagyon jó a
közlekedés. Szerbiában jó minőségű, széles, helyenként 3 sávos utak vannak,
viszonylag erős forgalommal és sok sebességkorlátozással. Montenegróban az
utak kisebb forgalomra vannak tervezve (értsd: keskenyebbek), rengeteg
alagút, viadukt és hegyi szerpentin van, de éppen ezért az ember sokkal
figyelmesebben vezet. Rengeteg az 50-es, 60-as korlátozás (az általánosan megengedett
sebesség 80 km/h), a forgalom nagyon kicsi, teherautót, nagyobb kamiont
szinte nem is láttunk. A sofőrök kicsit lazábban értelmezik a közlekedési
szabályokat, de mégsem láttunk egyetlen balesetet sem, és -figyelem-
egyetlen gödröt sem az úton, pedig összesen kb. 850 km-t autóztunk ebben a
kis országban. A hegyvidék nagyon tiszta, sok helyen érintetlen a természet,
de a turistaösvények mentén sem látni eldobott szemetet, igaz a látogató is
kevés - szerencsére.
Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban
Egy videó az egyik Durmitor-i autóutunkról:
A Durmitorban töltött 3 nap után lementünk egy hétre a tengerre - ennek részleteit egy következő bejegyzésben írom le.