Egy ártatlan vasárnapi vízhordó autózásnak indult. A Zetelaki Gáttól a
szokásos úton elindultam a szencsedi úton a forráshoz. Kb. 2 km után
hallottam, hogy ereszt az egyik hátsó gumi, megálltam, és láttam, hogy egy
éles szikladarab van benne, az úton szedtem össze. Lecseréltem a kereket,
kimentem a forráshoz, töltöttem vizet, szedtem gombát, majd kitaláltam, hogy
nem jövök vissza azon az úton, amelyiken mentem, hanem körbe megyek Szencsed
- Kalonda fele. GPS nem volt nálam, de nagyjából ismertem a környéket,
korábban jártam már erre Attilával és Eduárddal
is. A gond az volt, hogy a Kalonda előtt kb. 3 km-el volt egy elágazódás,
kitáblázva Fenyőkút fele. Gondoltam, arra még úgyse jártam, megnézem, és
majd Korond fele hazajövök. Az út azonban elég nehezen volt autózható,
sáros, helyenként mocsaras. Pótkerék és telefon nélkül, 4 utcai gumival,
az egyik átkelő túl veszélyesnek tűnt, ezért megfordultam, és mégis a már
ismerős úton jöttem haza.
A történet hétfőn folytatódott a gumisnál, aki -miután megcsodálta a gumit-
közölte, hogy nem lehet javítani. Ekkor rádöbbentem, hogy kell vegyek két
új gumit, mert egyet nem lehet cserélni. Elmentem, az Imparnál volt egy
szett Yokohama Geolandar-ük, ami méretben stimmelt. Feltettük, majd amint
sétáltam az autó körül, és csodáltam, hogy milyen szép, az az érzésem
támadt, hogy az új gumik NAGYOBBAK, mint a régiek. Megmértem centissel, és
átmérőben 3 centi eltérés volt. Hiába stimmelt a méret (225/70 R15), a
régi (valószínüleg futózott) kerekek kisebbek voltak. Egyet aludtam rá, és
rájöttem, hogy nincs más választás, a másik kettőt is cserélni kell, mert
nem egészséges 4x4-es autón tengelyenként eltérő méretű kerekeket
használni.
A gombapaprikás finom volt, bár kicsit drága...
