Néhány szám, adat, költség a montenegrói útról.
Összesen 2626 kilométert autóztunk, ebből az Udvarhely - Petrovac (montenegrói tengerpart) kb. 2200 km, a többi a kisebb kirándulásokból (Lovćen, Sedlo, Sveti Stefan,Budva, stb) jött össze. Az átlagfogyasztásunk 5 fővel, csurig pakolt autóval, tetőcsomagtartóval, non-stop légkondival, nyugis tempóban 8,4-re jött ki. Számolni kell azzal, hogy Szerbiában, de különösen Montenegróban rengeteg a szintkülönbség, szinte állandóan hegyre fel vagy völgybe le autózunk.
Benzinárak: Romániában 1,3 Eur, Szerbiában 1,33 Eur, Montenegróban 1,38 Eur, mindenütt "normális" kútaknál tankoltunk (Lukoil, OMV, NIS) és mindenhol elfogadták a hitelkártyát. Az üzemanyagköltségünk az egész útra szűk 300 Eur lett.

Egyéb útiköltségek: Szerbiában autóztunk 50 km-t autópályán, ennek díja kb. másfél euró, mi dínárban fizettünk. Podgoricáról érdemes a rövidebb, új utat használni a tengerpart felé, ezen van egy fizetős, 4,8 km-es alagút, használati díja 2,5 Eur irányonként. A 30 km-nyi román autópályáért (Déva-Szászváros) nem kell külön fizetni, viszont Déva irányából éjjel rátalálni nem egyszerű.
Szállásköltségek: Székelykeve 15 Eur/fő/éjszaka vacsorával, gyerekeknek ingyenes. Žabljak, Durmitor, autós kemping 2 szobás apartmanja: 40 Eur/éjszaka. Petrovac na moru, 2 szobás apartman: 65 Eur/éjszaka + 1 Eur/fő/éjszaka.
Magyar útlevéllel utaztunk, és bár mindkét határ hagyományos (útlevélpecsételős, esetenként csomagátnézős), ebből sehol nem volt problémánk, a montenegrói határőr még fel is hívta a kollegája figyelmét, hogy nicsak, Romániából jöttek, és magyar útlevelük van.
És még egy fontos számadat, Edó megszámolta: a petrovaci sünnek 45 tüskéje maradt a talpamban...

Žabljak-ból mindössze 180 km-t autóztunk a tengerig, számunkra szokatlanul forgalmatlan, helyenként szerpentines, de mindenütt jó minőségű úton. Podgorica környékén kicsit erősebb a forgalom, de gyakorlatilag az egész országban 50-60-70 és 80 km/h-s korlátozások vannak, sok helyen rendőrök, így száguldozni lehetetlen. Mivel azonban a távolságok nagyon kicsik, pár óra kényelmes autózással eljuthatunk az ország északi részéből a tengerpartra.
Míg a hegyvidéken nagyon kevés a vendég (pl. a 3 órás túrán mindössze egy lengyel csoporttal találkoztam), a tengerpart sokkal látogatottabb. Nem annyira zsúfolt, mint a horvát/bolgár/román (és bizonyára görög) tengerpart, de itt azért már szép számban látni külföldi autókat, elsősorban természetesen az ex-Jugoszlávia területéről, de sok orosz, ukrán, lengyel, cseh és elvétve magyar, román, sőt német és holland utazót is láttunk. A tengerpart sok helyen apró kavicsos, homokos, emiatt rengeteg kisgyerekes család van a vízparton.
A legjobb dolog a montenegrói tengerparton, hogy rengeteg látnivaló akad a környéken, a teljesség igénye nélkül: Kotori-öböl, Budva, Sveti Stefan, Lovćen, Skadari-tó, Cetinje - ezek mind legalább 1 napos programok, mi most csak egy részét tudtuk felkeresni.

Külön kihangsúlyoznám a szállásadóink, és általában az emberek kedvességét, vendégszeretetét, mert ez is nagyban hozzájárul egy sikeres nyaraláshoz, és ahhoz, hogy pozitív élményekkel feltelve jöjjünk haza. A sok helyen (sajnos nálunk is) tapasztalható széthúzáson, ellentéteken a montenegróiak felülemelkedtek, és közösen tesznek azért, hogy az odalátogató turisták jól érezzék magukat, az esetleges helyi problémákkal ne találkozzanak. Hiszem, hogy a helyi természeti adottságokon kívül ez fontos összetevője annak, hogy egy régió, ország turizmusa sikeres legyen. Crna Gora, vagy ahogy mi ismerjük, Montenegró ilyen ország.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban

3 éve voltunk utoljára külföldön nyaralni (Bulgária), nem tagadom, már nagyon mehetnékem volt. Montenegróra még jó néhány évvel ezelőtt egy újságcikk hívta fel a figyelmem, és azután még sokat olvastam erről a kis, de nagyon változatos természeti adottságokkal rendelkező országról. Montenegró területe és lakossága nagyjából Székelyfölddel egyezik (650 000 lakos), azonban az országban megtalálható számos 2300 m feletti hegycsúcs, és kb. 290 km hosszú tengerpart is. Nem annyira népszerű célpont, mint Horvátország, ez az előzetes "tanulmányok" során is kiderült számomra, ugyanis sokkal kevesebb úti beszámolót találtam a neten, mint a látogatottabb országokról. A tengerparti célpontokról lehet találni néhány leírást magyar nyelven, azonban a hegyekről - engem elsősorban a Durmitor Nemzeti Park érdekelt - nagyon kevés infót találtam, néhány angol és szerb (éljen a Google Translate) oldalra is ellátogattam, amíg sikerült kielégítő mennyiségű térképhez, útleíráshoz jutnom. Ilyen szempontból izgalmasabb volt, mint egy hagyományos kirándulás előkészítése, kis túlzással azt is mondhatnám, hogyha az ember Montenegró hegyeibe megy, akkor egy kicsit felfedezővé válik. Persze ez túlzás, mert a helyszínre érve kiderül, hogy a hegyi útvonalak nagyon jól dokumentáltak és nagyon szépen ki vannak jelölve.
Ilyen előzmények után, június 28.-án este vágtunk neki utazásunk első szakaszának. Az autót telepakoltuk, a tetőboxot is, és Viola Mamával kiegészülve, öten az utasteret is maximálisan kitöltöttük :) Másnap Szerbiában szálltunk meg, majd vasárnap dél körül értünk nyaralásunk első célpontjához (Žabljak), ahol 3 napot töltöttünk. A 3 nap részleteit a képaláírásokban mesélem el (vigyázat: sok fotó és sok szöveg!), általánosságban pedig szeretném leírni, hogy a közhiedelemmel ellentétben mind Szerbiában, de különösen Montenegróban nagyon jó a közlekedés. Szerbiában jó minőségű, széles, helyenként 3 sávos utak vannak, viszonylag erős forgalommal és sok sebességkorlátozással. Montenegróban az utak kisebb forgalomra vannak tervezve (értsd: keskenyebbek), rengeteg alagút, viadukt és hegyi szerpentin van, de éppen ezért az ember sokkal figyelmesebben vezet. Rengeteg az 50-es, 60-as korlátozás (az általánosan megengedett sebesség 80 km/h), a forgalom nagyon kicsi, teherautót, nagyobb kamiont szinte nem is láttunk. A sofőrök kicsit lazábban értelmezik a közlekedési szabályokat, de mégsem láttunk egyetlen balesetet sem, és -figyelem- egyetlen gödröt sem az úton, pedig összesen kb. 850 km-t autóztunk ebben a kis országban. A hegyvidék nagyon tiszta, sok helyen érintetlen a természet, de a turistaösvények mentén sem látni eldobott szemetet, igaz a látogató is kevés - szerencsére.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban

Egy videó az egyik Durmitor-i autóutunkról:

A Durmitorban töltött 3 nap után lementünk egy hétre a tengerre - ennek részleteit egy következő bejegyzésben írom le.

Útiterv Google Maps-en

Szálláslehetőségek:

• Székelykeve
• Žabljak, Durmitor, néhány túraútvonal, és egy könnyebb túra leírása itt
• Petrovac Na Moru

Mindenféle olvasnivaló, és egy hevenyészett, előzetes naptár .