Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Az agyam egy eldugott sarkában már rég terveztem egy kirándulást egyetemi
éveim helyszíneire: Temesvárra és Szegedre. Nem, Szegeden nem jártam
egyetemre (csak majdnem), de az öt év alatt jó pár hétvégét töltöttem ott
barátoknál. Mindkét várost nagyon szeretem hatalmas parkjai, terei miatt -
jelszó: csak semmi zsúfoltság. Szóval már rég terveztem egy kirándulást ide, de
valamiért mindig halasztódott. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve,
kerülve mindenféle egyeztetést, kedden lefoglaltam egy kollégiumi szobát
péntek és szombat éjjelre a szegedi Szent Imre Szakkolégiumba. Ha valaki hasonló alacsony
költségvetésű kiránduláson gondolkodik, a kollégiumi szállás szerintem a
legjobb megoldás ár/érték arányban. Azt nem mondom, hogy visszahozta a
temesvári bentlakásokban eltöltött évek hangulatát, mert azokhoz a
körülményekhez képest egy tetszőleges magyarországi bentlakás
nagyságrendekkel komfortosabb.
Péntek hajnalban indultunk itthonról, Aradon keresztül délben érkeztünk meg
a kollégiumba. Az aznapra tervezett fürdést szombatra halasztottuk, és egy
rövid pihenés után az enyhén borús időben nyakunkba vettük a várost. Jó
érzés volt felkeresni a régi helyszíneket: a Dugonics teret, a Dóm teret, a
Kárász utcát, a még mindig csodálatos Széchenyi teret, a Tisza-partot és a
többi kis utcácskát. Szegeden sok minden változott, de a város hangulata nem.
Helyenként megszépült, más helyeken kicsit el lett hanyagolva, de még mindig
az a szellős Tisza-parti város maradt, amire emlékeztem.
A hétvége képekben és képaláírásokban
Szombaton korán (nyitásra) kinn voltunk a mórahalmi Szt. Erzsébet
gyógyfürdőn, ami a gyerekeknek felért a Paradicsommal. Hosszú-hosszú
órákat töltöttek a különféle (összesen majdnem 20) medencében, nagy nehezen
tudtuk rávenni őket, hogy délután öt óra körül vissza induljunk Szegedre,
ahova hamarosan érkeztek Botiék is Budapestről. A fürdő után még
megálltunk a Mórahalmi Rétesháznál, ahol megnéztük a gyönyörűen
berendezett tájházat - Botiék természetesen előbb értek a kollégiumhoz, mint
mi :) Este újabb szegedi séta következett, majd vasárnap délelőtt közösen
indultunk Temesvárra.
Temesvár többet változott az elmúlt 15 évben, mint Szeged, és többnyire
előnyére. Helyenként ugyan picit zsúfoltabb lett, de a történelmi központ
felújítása, a rendezett parkok, a kiépített bicikliutak mind-mind azt
mutatják, hogy Temesvár még mindig Románia egyik legnyugatibb városa, és nem
csak földrajzilag.
Mivel hosszú út várt még ránk hazáig, du. 6 órakor elindultunk, és fáradtan,
de mind a négyen élményekkel tele értünk haza 3 hosszú nap után.