A sors fintora - vagyis inkább gúnyos vigyora -, hogy alig két nappal azután, hogy az ezelőtti bejegyzésben beígértem a Peloponnészosz-körút leírását, ellopták a laptopomat, melyen az a leírás nagyjából készen volt. Sehol nincs róla mentésem, így most kedvem se sok hozza, hogy elölről kezdjem. Előbb felteszem az idei olasz út képeit, melyről nemrég értünk haza, aztán újra nekifogok annak az öt napnak a beszámolójához.
Mivel az idei őszi vakáció ideje is egyezett a Botiékéval, már korábban eldöntöttük, hogy a tavalyi toszkán út mintájára az idén is eltöltünk egy hetet közösen. A szállást én kerestem és foglaltam az airbnb-n, a helyszín a Comói-tó partján fekvő olasz kisváros, Lenno lett, de a határ közelsége miatt adott volt egy (két-három) svájci kirándulás is. Amekkora szerencsénk volt a tavalyi toszkán ősszel, az idén azt kamatostul megfizettük: az elmúlt évek egyik legnagyobb vihara pusztított Olaszországban ott-tartózkodásunk hete alatt. Szerencsére mi ebből csak annyit érzékeltünk, hogy mindegyre esett az eső, főleg az első két napon, amikor csak egy pár rövid sétára és kávézni mentünk ki a házból.
Kedden aztán végre komozdultunk, és miután Comóban pótoltuk autónk hiányzó oldalüvegét (melynek hiánya szoros összefüggésben áll az első bekezdésben említett laptophiánnyal...), meglátogattuk Luganót, szerdán pedig Monzát és Milánót. Csütörtökön újra Svájc volt a célpont, pénteken pedig a Comói-tó partját néztük meg közelebbről - ha már ott laktunk.
Bár az időjárás nem igazán kedvezett, azért sikerült sok szépet látni, ezekből egy album sok képaláírással az alábbi képre kattintva böngészhető.

Egy kis színház, egy pár fénykép...

...és egy videó.