Amint arról már Boti is említést tett a vendégkönyvben , a hétvége kicsit kalandosra sikerült. Végre sikerült rávennem Edót, hogy a gyerekkel menjünk ki egy kicsit a zöldbe. Múlt hétvégén Muzsnából hazajövet szép helyeket láttam, tehát ez volt az irány. Szombat délután ki is mentünk, sétáltunk, jó idő volt, Tamásnak is tetszett. Azt azért elmondom minden kezdő apának, akinek az offroad is hobbija, hogy azok az útvonalak, amik normál esetben simának számítanak, egy csecsemővel a fedélzeten sokkal izzasztóbbak, a gyerek ugyanis nem tud kapaszkodni, emiatt az ember állandóan óvatoskodni próbál. Nekem is ez lett a vesztem, ugyanis a hazafele úton olyan gödröket próbáltam kerülgetni, amiket egy héttel ezelőtt észre sem vettem. Így kerültem egy útszéli árokba, ahol sikeresen zátonyra futott az autó, és mivel ez már délután 6 körül történt, csörlő nem lévén, nem kezdtem lapátolni, hanem gyalog jöttünk haza mind a hárman (1 órás út), az autó pedig ott éjszakázott, és másnap reggel a Feroza és Gábor húzta ki. Érdekes módon, mikor vasárnap indultam vízért Varságra, Edó és Tamás nem voltak hajlandók csatlakozni, nem értem, miért … 5 fénykép.

Botival indultunk el, Agyagfalva környékét bejárni egy kicsit. A start Udvarhelyen volt, mivel tankolni kellett az autóba. Az országutat Felső-Boldogfalva után hagytuk el, a Nagy-Küküllő hídnál. Innen előbb egy közelben levő dombra kapaszkodtunk fel (608m), majd egy Miklósfalva feletti dombon áthaladva Ábránfalva érintésével felmentünk egy másik dombra (778m), innen szépen látszodtak a szomszédos falvak: Székelydálya és Ége, távolabb Bögöz és Kányád. Az aszfaltozott országúttal párhuzamosan futó erdei úton értünk be Kányádra, ahonnan megint mezei útra tértünk és átmentünk Székelyderzsbe.

Utca Székelymuzsnán

Székelyderzsről mindenképpen érdemes elolvasni a vonatkozó wikipedia bejegyzést is, elsősorban az ott található vártemplom miatt, amely a világörökség része. Székelymuzsna volt az utolsó falu, amelyet meglátogattunk, innen pedig egy nehezen autózható, több, mint fél évszázada elhanyagolt, de valamikor lekövezett erdei úton értünk haza Agyagfalvára. Ez az út nagyon szép erdős-dombos vidéken vezet keresztül, ajánlom mindenkinek. A túra Sajnos indulás után derült ki, hogy bár a fotógépet magammal vittem, az akku otthon maradt a töltőben, a CF kártya pedig az olvasóban... A telefonommal készítettem néhány fotót , a dokumentáció kedvéért.

Géza bácsival voltunk Varságon faanyagot rendelni a házhoz és egyúttal vizet is hoztunk.

Február 27 – Március 1 – Hétvége az Erdélyi Szigethegységben. (Bár sokan ezt a környéket tévesen „Nyugati Kárpátoknak” hívják, a hegyvonulat földrajzi neve „Erdélyi Szigethegység”. Forrás: András Eduárd geológus, lásd még itt.)
Péntek este 11-kor találkoztunk Bánffyhunyadon. Budapestről érkezett Boti és Kisandris, Szatmárról Péter, mindhárrman egy bérelt Mitsubishi L200-assal, én pedig a Vitarával. Éjszaka felfele menet az úton előbb csak állatnyomokat láttunk, majd később két igazi farkast is. Életemben először hallgattam farkasüvöltést, fenn amúgy -10 fok volt és kb. 25 centi hó.
Szombat reggel indultunk autózni, előbb Pádis irányába a Péterék házától (Doda Pilii), azonban ahogy mentünk, az úton egyre kevesebb járműnyom és egyre több hó volt, majd egy adott ponton kb. 30 centis érintetlen hó állta útunkat, itt már az L200 sem boldogult (addig úgy mentünk, hogy elől Mitsu és én a nyomában). Még elindultunk több másik irányba is, kis utakon, amik nyáron jól járhatóak, de most többször is előkerült a vontatókötél, egyszer kidőlt fákat is félre kellett vontatnunk. A GPS logon látszik, hogy jó sokat csavarogtunk.
Vasárnap reggel sajnos már indultunk haza, de nem Hunyad irányába, hanem úgy döntöttünk, megpróbálunk átmenni Tordára, ugyanazon az útvonalon, mint 2007 augusztusában. Ha lehet ilyet mondani, a hegygerinceken végigautózás talán most még szebb látványt nyújtott, mint nyáron, ehhez az is hozzájárult, hogy egész úton szépen sütött a nap, a nyári úton pedig majdnem végig esőben autóztunk. Kb. 7 óra alatt értünk át Tordára, ahol elváltunk, és mindenki indult haza. Összesen kb. 670 km-t autóztam a hétvégén, ebből több, mint 250 volt offroad.
További dokumentáció a túráról:

• 16 képből álló fotóalbum leírásokkal
• válogatás a Boti fotóiból (6 fotó)
• szombati GPS log – autózás Doda Pilii környékén
• vasárnapi GPS log (Doda Pilii - Torda) – nem kevés munkával sikerült beszkennelnem és nagyjából kalibrálnom egy kétnyelvü Erdély-térkép szelvényt (Dimap). Erre a térképre van rátéve a vasárnapi log, bár kicsit nagy a térkép (460kB) érdemes ránézni teljes méretben, mert jól el lehet helyezni, hogy merre autóztunk.
• Eduárd figyelt fel rá, hogy az egyik tavalyi túráján ugyanott járt, mint most mi. A bizonyíték.
• Kommentek.