Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Az idei Hargita Offroad Trophyn csak néző voltam :( Ennek egyik oka az influenza, amivel ezekben a napokban küzdöttem, a másik, hogy utolsó nap derült ki, hogyha el is indulnék a Standard kategóriában, nem lenne másodpilótám. Pénteken az Open kategória (amiben a tavaly mentünk Gáborral) Speciál próbáját néztem, szombaton pedig ugyanezt és az Extrém kategóriát is. Habár a verseny teljes távjából csak keveset láttam, szerintem az idei pályák nagyon jók voltak, mindenképpen nehezebbek, mint a tavalyiak (legalábbis, ami az Opent illeti). Mivel én sokkal inkább túrázni szoktam, mintsem vérbeli offroados lennék, ezért ezeken a pályákon nekem a versenyzés nem esett volna jól, de a versenyzők, akikkel beszéltem, meg voltak elégedve a pályákkal és az itinerrel. Mint kivülálló, egyetlen negatívumot láttam a szervezésben (remélem, nem haragszanak meg az illetékesek): a spéci próbákon nem volt megoldva a kommunikáció a szervezők között, ezért ha a próba közepén elakadt egy autó, a startoló bírót nem lehetett értesíteni, hogy ne engedje el a következő autót. Emiatt a pénteki Open spéci próbán kisebb dugó alakult ki, amit két jó CB rádióval el lehetett volna kerülni. A Standard kategóriáról, ahol indulni terveztem, nincsenek információim. Pénteken az erdőben esett az eső, nem volt túl sok fény, emiatt néhány kép bemozdult. Fotók.