Terepjárózni lehet „csak úgy”, hogy kimegyünk a város (falu, erdő, stb.) szélére, és ott dagonyázunk, borogatjuk az autót, stb. Ezt a sportot én nem űzöm, de youtube-on jó nézettséget, szervizben pedig magas számlát lehet elérni vele. Vagy lehet úgy, hogy elindulunk egy kirándulásra, amikor valahonnan valahova szeretnénk eljutni, lehetőleg terepjáróval járható utakon. Én ezt szoktam tenni, és ilyenkor jön jól a műholdas navigáció.
Manapság majdnem minden autóban van „navi”, akár gyári, akár utólagosan beépített, sőt egyre gyakoribb, hogy okostelefonokat, tableteket használunk erre a célra. Amíg az ember épített úton közlekedik, addig a legnagyobb segítséget az iGo és társai jelentik: ezek a programok a vektoriális térképadatbázisuk alapján tökéletesen (pontosabban: legjobb tudásuk szerint) elnavigálnak egy adott címre. Útközben képesek nekünk a közelben található benzinkutat, éttermet, satöbbit keresni és számos egyéb kiegészítő szolgáltatást nyújtanak.
Nos, mindezek a programok és funkciók egy terepjárós kirándulás során általában semmit nem érnek. Amint letérünk az épített úthálózatról, és egy, a képen láthatóhoz hasonló nyomvonalon haladunk, más jellegű GPS programra lesz szükségünk. Olyan program kell, amely nem vektoriális térképeket használ, hanem egy tetszőleges („custom”) térképre ráhelyez minket, és így segíti a tájékozódásunkat, illetve segít meghatározni a haladási irányt. A térkép lehet valamilyen szoftver-specifikus formátumú és tartalmú, de a legjobb, ha tetszőleges, akár papírról szkennelt (és kalibrált) térképfájlokat tudunk használni. Ezeket leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, mint 1-1 fényképet, amelynek bármelyik pontjához a program hozza tudja rendelni annak földrajzi koordinátáit.
Én több, mint 5 éve terepjárózok GPS-el, és kezdetektől fogva az OziExplorer különböző verzióit használom. Az Ozi két programból áll, az egyiket az asztali számítógépünkre (vagy laptopunkra) telepítjük – OziExplorer PC, a másikat pedig valamilyen mobil eszközre (PDA-ra, PND-re, okostelefonra)- OziExplorer CE. Az elsőt én arra használom, hogy otthon, kényelmesen, nagy képernyőn megtervezzem az útvonalat, illetve megnézzem a letöltött GPS logot, azt kielemezzem (magasságdiagram, útvonaladatok, stb.) és esetlegesen összehasonlítsam más útvonalakkal az általam bejártat.
Útvonalat tervezni lehet egyszerűen, „szemmel”, azaz az ember megnyitja a térképet, és megjegyez pár referencia pontot (útelágazódást, hegycsúcsot, erdőszélet, stb.), és majd a helyszínen pontosítja. Én általában ezt a módszert használom, főleg olyankor, ha olyan környékre megyek, amit nagyjából ismerek, és ahol akár egy szűk erdei úton sem tévedek el. Ha teljesen ismeretlen terepre megyünk, akkor válik igazán hasznossá a PC-s OziExplorer. Mindenekelőtt kell egy nagyon jó térkép (25000-es vagy akár 5000-es léptékű), vagy ennek hiányában egy Google műholdas „térkép” a célterületről. Ez utóbbi esetében különösen fontos, hogy a területről rendelkezzünk ortoprofillal is (térképeken általában pontos magasságvonalak vannak), mert a terepjárózás erősen 3 dimenziós műfaj. Hiába látjuk Google Earth-ön, hogy két pont között csak 50 méter erdő van, a helyszínre érve könnyen tapasztalhatjuk, hogy ez az 50 méter valójában egy meredek patakmeder, amin maximum ejtőernyővel tudunk leereszkedni... Tehát ha megvan a jó térkép, akkor az asztali Ozinkkal elkészíthetjük a pontos útvonalat (Ozinyelven: route). A route a gyakorlatban referenciapontok sorozata, éspedig azon pontoké, melyet az útvonalunk érint. Érdemes minél több pontot bejelölni, ez sokat segít majd a helyszínen. Egy tökéletes route elméletileg kellene tartalmazza az összes olyan pontot, ahol irányt kell változtassunk. Egy ilyen route-al csak annyi dolgunk lenne, hogy egyik ponttól a következőig elautózzunk egyenesen, ott elfordítjuk a kormányt a következő pont irányába, és így végig lehetne menni az egész túrán. Persze ennyire pontos útvonalat tervezni nagyon időigényes, és sokszor gyakorlati szempontokból is lehetetlen (előre nem látható akadályok lehetnek az úton: kidőlt fa, elázott útszakasz, stb.), de mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy annál könnyebb dolgunk lesz az autóban, minél több referenciapontot tartalmaz az otthon tervezett útvonalunk.
Az autós Ozi ugyanis egy route alapján képes navigálni, akár hanggal is, de elsősorban a képernyőre kiírt pontos adatokkal: megjeleníti a hátralevő távolságot az útvonalból, a következő referencia pont nevét, távolságát (légvonalban) és hozzánk viszonyított pozícióját (fokban). Ez csak egyike az Ozi számtalan lehetősége közül, ezenkívül felsorolok még néhányat, a teljesség igénye nélkül, leginkább azokat, amelyeket használni szoktam:

OziExplorer CE:

• a jelenlegi pozíciónk, haladási irányunk, magasságunk, sebességünk megjelenítése (utóbbi kettő grafikon formájában is)
• statisztikai értékek számítása haladás közben (legnagyobb elért magasság, sebesség, átlagsebesség, stb.)
• automatikus térképváltás az adott területről rendelkezésre álló legrészletesebb térképre, illetve automatikus térképbetöltés, ha a jelenlegi térképről „lementünk”
• korábban már bejárt és lementett GPS log (akár több is) megjelenítése a térképen (nagyon hasznos, ha követni akarunk egy korábbi útvonalat, vagy ha valakitől kaptunk egy útvonalat és azt akarjuk követni)
• két pont közötti távolság kiszámítása
• két, egymástól független méterszámláló (versenyen, ha nincs Tripmasterünk, nagyon hasznos)
• útközben pontok (waypoint) mentése (pl.: kilátók, hegycsúcsok, források, stb. pozíciójának mentése)

OziExplorer PC:

• tetszőleges térkép importálása és kalibrálása
• bejárt útvonal profilja (magasság-, sebességdiagram, útvonalinfó, stb.) bejárt útvonal szerkesztése
• waypoint-ok szerkesztése
• stb., stb.
  

A közeljövőben tervezem néhány GPS logot feltölteni az oldalra, hogyha valaki szeretné felhasználni, letölthesse Ozi formátumban (GPS Babellel konvertálható bármilyen formátumba), illetve 1-2 térképet is felteszek, ha valaki ismerkedni szeretne az Ozival, legyen egy rendelkezésre álló valós és pontos térkép.
Hardver szempontból nálam viszonylag egyszerű a dolog, mert nem szeretek hetente új kütyüket tesztelni. 5 éven át használtam egy Asus A696-os Windows alapú PDA-t. A készülékről rendkívül strapabírónak bizonyult, azonkívül, hogy 5 éven át elkísért az összes terepjárós túrámra illetve számos külföldi autós kirándulásra is, az elmúlt 3 évben Tamás fiam „használta”, ezen tévézett, játszott az autóban. Mind a mai napig hibátlanul működik, az akkuja még ma is kb. 3 órát megy, a legújabb iGo is kifogástalanul megy rajta, az egyetlen hibája, hogy az érintőképernyő egy kis része (kb. a teljes felület 10%-a) nem működik. Legnagyobb hátránya a kisméretű 3,5”-os kijelzője, ami hagyományos navigációhoz elég, azonban offroad viszonyok közt, mikor egy térképen kellene tájékozódni, általában kényelmetlen.
Tavaly nyáron jött el az idő, hogy vegyek egy nagyobb készüléket. A választott egy noname kínai cucc, a neve Navo 7004HD. A legfontosabb tulajdonsága a kijelzője, ez 7”-os, a felbontása pedig 800x480. Magyarul ez kb. négyszer nagyobb térképszeletet tud megjeleníteni, mint az Asus – ez nagyon hasznos tud lenni terepen tájékozódáskor. A készüléket 3 hónapja használom, a GPS vevője kicsit érzékenyebb, mint az Asusé, azonban az autóra szerelt külső GPS antennámat nem lehet csatlakoztatni hozza. FM transmitter, 4GB belső memória, elő telepített iGO és egyéb nyalánkságok vannak rajta, amiből én semmit nem használok, csak a 4 GB-os micro SD kártyámra telepített Ozit, és a melléje felmásolt térképeket, trackeket. A nagy kijelző egyben a legnagyobb hátránya is: sajnos a fényereje jóval kisebb, mint az Asusé, ezért napsütésben körülményes leolvasni. Más negatívumot nem tudok róla mondani, összességében megérte az árát.
Apropó ár: 2007-ben az Asus kb. 250 euró volt, most ez a 7”-os készülék pedig 85...
A legvégén pedig ne felejtsem el a legfontosabb szabályt: mindig legyen nálunk egy jó papír alapú térkép és egy iránytű :)

Bár a kép pocsék, a legfontosabb különbség jól látszik: a fenti készülék (navo.ro) kijelzőjén sokkal nagyobb térképszelet látszik, és a kijelző sokkal jobban tükröződik, mint az Asusé, emiatt nehezebben leolvasható.