Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Miután a tavalyi németországi kirándulásunk nagyon jól sikerült,
ezért már korábban elhatároztuk, hogy azt az idén megismételjük. A
résztvevők ugyanazok voltak, mint a tavaly, azaz ketten mentünk János
barátommal - na és a Lancerrel.
Azt hiszem, kb. ezek a fontosabb tudnivalók,
pár részletet még leírok a
képaláírásokban.
Nagyon jó kirándulás volt, bár kicsit messze van, de mindenképpen megéri
elmenni. Jövőre szeretnénk eljutni Le Mans-ba, ha sikerül, majd beszámolok
róla :)
Nyilván, ha az ember másodszor visszamegy egy helyszínre, kevesebb új inger
éri, mint először, de azért most is láttuk sok jót, és kihasználva a tavalyi
tapasztalatainkat vittünk magunkkal szükséges dolgokat.
Zuglóban megaludtunk Jánoséknál, majd szerda reggel nemsokkal 7 után
indultunk tovább. A Nürburgringig vezető kb. 1150 kilométeres út szerencsére
teljesen unalmasan telt, jó idő volt, Frankfurt körzetében a szokásos
intenzív forgalommal és kisebb dugókkal. Este 8 órára értünk a kempingbe, ahol szomorúan
tapasztaltuk, hogy a tavalyi helyünkre éppen egy sátrat húznak fel.
Kerestünk másik platz-ot, a kemping még nem volt túlzottan tele, és
szerencsére az idő is meglepően szép volt (nekem szokatlan volt, hogy
szinte este 11-ig világosság van).
A csütörtöki napon bejártuk a számunkra már ismerős helyszíneket, a boxokat,
a tribünöket, közben néztük az edzéseket, időmérőket. Az idén is nagyon
gazdag volt a versenyprogram, a 24 órás versenyen kívül volt 24h classic,
Seat kupa, Renault kupa, Mini Challenge, Porsche Supercup... nem
unatkoztunk.
Csütörtökön már meglehetősen hűvös volt (10-15 fok), és az eső is esett néha, igazán
rossz idő azonban ezután lett. Pénteken óránként többször változott az
időjárás,
napsütés, zápor, jégeső volt a felhozatal. Délelőtt felmentünk a nürburgi várba,
szerencsére mikor felértünk, éppen sütött a nap, és gyönyörű volt a kilátás
a pályára és környékére. Miután innen lejöttünk, kilátogattunk a régi pályára
(Nordschleife), ahol Lauda 1977-es balesetéig rendezték a Forma 1-es
versenyeket (is). A tavaly ezen a részen nem jártunk, így most saját
szemünkkel is láthattuk, hogy miért nevezte Jackie Stewart ezt a pályát Zöld
Pokolnak. A nyomvonal keskeny, dimbes-dombos, erdővel borított részeken kanyarog, teljes hossza 25,78 km (170 kanyar),
rendkívül megerőltető az autók számára.
Szombatra igazi "nürburgringi idő" lett, reggel 8 fokban ébredtünk, és
szemerkélt az eső. A délutáni 4 órai rajtra sem lett lényegesen jobb idő, de az eső
alábbhagyott, a csendes ködszitálásban az autók hamar felszárították a pályát. A
versenyt éjjel 1 óráig néztük a lelátóról, találtunk egy nagyon jó tribünt a
célegyenes bejáratánál, ahonnan a pálya két szakaszát is lehetett figyelni,
ezenkívül volt kivetítő és eredményjelző is - innen igazán jól lehetett
követni a versenyt.
Vasárnap reggel tévében megnéztük a pillanatnyi
állást, majd reggeli után összepakoltunk, és kivittük az autót a kempingen
kívül
egy parkolóba, A verseny utolsó 6 órájára kimentünk a pályára. Ugyanúgy,
mint a tavaly, az idén is vasárnapra lett a legjobb idő. A tavaly nem vártuk
meg a verseny végét, most azonban a célegyenesbeli fő tribünben (M Power
Tribüne) néztük végig a befutót, és ez is nagy élmény volt. A versenyt a Manthey Racing
Porsche 997 GT3-RSR-je nyerte, az elmúlt 5 évben immár negyedszer, 156
megtett körrel (4021 km) új rekordot felállítva.
Ezután nekünk is kezdődött egy hosszútávú "verseny", mert vasárnap este
volt, és jó lett volna minél hamarabb hazaérni. Hajnali kettőre értünk
Budapestre, majd én hétfő este 8-ra haza. Összesen 3732 km-t autóztunk, az
egyetlen autóval kapcsolatos esemény az volt, hogy a kempingben sikeresen
lemerítettük az akkut a laptop és fényképezőgép töltögetéssel.
Mivel sokan kérdezik, hogy mibe kerül egy ilyen kiruccanás, megpróbálom
összefoglalni a költségeket:
Amit mindenképpen vinni kell:
Amire fel kell készülni:
U.I. Egy fotóalbumot és a bejegyzés egy kicsit rövidített verzióját
elküldtem a Totalcarnak is.