Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Gyula bácsi kicsit fészkelődni kezdett kényelmes várótermi székében, mikor a
hangosbemondó már másodszor mondta be, hogy a Lufthansa New York - Budapest
járata újabb 10 percet késik. Annyi mindent hall mostanában az ember a
rádióban...
Több, mint 10 éve nem találkozott unakaöccsével, Tamással, aki egyetemi évei
alatt egy new-yorki ösztöndíj után elfelejtett hazajönni. Ritkán beszéltek,
Gyula bácsit zavarta, hogy Tamás egyre furábban helyezte a hangsúlyt, mintha
a magyart nemrég tanulta volna (pedig csak nemrég kezdte elfelejteni). És
azt is különösnek tartotta, hogy unokaöccse Facebook profilján Tomként
szerepel.
Nem sokkal később Gyula bácsi már élőben is hallhatta a fülének szokatlan
mondatokat, miközben bepakolták Tamás börőndjeit nemrég vásárolt Cee'djének
csomagtartójába.
"Milyen autód van, Gyula bácsi? Kia? Ez valami chinese car? Never heard
`bout it."
Csendben robogtak az erős forgalomban Budapest irányába. Az aprócska
háromhengeres motor alaposan kihűlt a hosszú várakozás után, és még nem
kezdte el átmelegíteni az utasteret.
"Brrr, de hideg van nálatok, Gyula bácsi. NÁLUNK még igazán kellemes, 55-60
fok körül volt, mikor mentem ki az airportra. Hány fok van itt, 30??"
Gyula bácsi szeme a kijelzőre tévedt, ahol gyönyörű vörös betűkkel írta
"5°C". Keze akaratlanul is a szellőzőrostély melletti "TEMP" gomb fele
mozdult, majd elmosolyodott, visszahúzta a kezét, és így válaszolt:
"Öt fok van, Tamás fiam, ugyanannyi, mint 10 évvel ezelőtt, mikor jöttünk ki
Ferihegyre."
Miért írtam ezt és milyen elismerést kaptam érte? :)
Itt vannak a válaszok.
Totalcar belsőség: Meghekkelték Peter Schreyert?