Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.
Mint azt már korábban ígértem, megpróbálok egy összehasonlítást írni a két autóról. A Vitarámmal 30.000 km-t autóztam 3 év alatt, a Ferozám fél éve van meg, ezalatt kicsivel több, mint 5000 km-t. Az itt közölt írás valószínűleg a tapasztalatok gazdagodásával még bővülni fog. Külön írom le azokat a különbségeket, amelyek szerintem általánosan jellemzőek a két autóra, illetve azokat, amelyek az általam használt példányok közt vannak.
Külső: ez a legszubjektívebb szempont.
Szerintem a Feroza megjelenése "terepjárósabb", mint a
Vitara. A Feroza vonalai szögletesebbek, a Vitara lágyabban ívelt,
emiatt áramvonalasabb, ami jelentkezik az autó kedvezőbb
fogyasztásában is.
A Feroza általában levehető keménytetõvel
kapható, létezik néhány ponyvás is. Vitarát gyártottak
ponyvatetővel, keménytetővel és zárt karosszériával. Bár
kétségtelen, hogy egy levehető tető jól hangzik, én mégis
ritkán használtam ezt a lehetőséget. Ha most kellene választanom, zárt tetőst
vennék, az soha nem ázik be, illetve a kaszni is kevésbé hajlamos
csavarodásra, mint egy nyitható.
A Feroza dobozának egyetlen
szerencsétlen megoldása a hátsó rész kiképzése. A lökhárító
jócskán túlnyúlik a hátsó tengelyen, emiatt terepen, olyan
helyen ahol az autó eleje gond nélkül átmegy, a háta könnyen
leérhet. Szintén érthetetlen számomra, hogy a legtöbb Feroza
hátsó lámpája a lökhárítóba van integrálva, ami, nem kell
mondjam, terepen könnyen sérülhet.
Belső, felszereltség: Nincs óriási eltérés a két autó
felszereltsége között, mindkettőből találhatunk olyan
darabokat, amelyeken szervokormány (a Ferozán széria), elektromos
ablak, elektromos tükrök, központi zár van.
A műszerfal kiképzése hasonló, a Feroza javára szól a szép
műszerhármas, ami a középkonzol tetején található. A Vitarában
egy nagyon hasznos tárolórekesz van az anyósülés előtt, ilyesmi
a kockalámpás (94 előtti) Ferozában nincs.
Általában
elmondható, hogy egyik autót sem úgy tervezték, hogy
többszázkilométeres útra berendezkedjünk bennük, nincs
pohártartó, telefontartó rekesz, stb.
Számomra a Vitara ülése
hosszú úton kényelmesebb, a Ferozában már rövid távon (1-2 óra)
is nyomja a hátamat az ülés, de lehet, hogy velem van a baj.
Amiben viszont egyértelműen a Daihatsu nyer, az az autó
összerakottsága, minőségérzete. A Vitara belseje hangosabb,
jobban zörög, a Ferozában csend van, az ajtajai sokkal szebben
csukódnak, és általában az az érzése az embernek, hogy ez az
autó elpusztíthatatlan (ami egyébként nem biztos, hogy igaz).
Számomra a Feroza közelebb áll ahhoz a sztereotípiához, ami az
emberekben a japán autókkal kapcsolatban eszébe jut, tehát, hogy
csendesen, finoman működik, és kimegy a világból.
Csomagtérben is a Feroza a nyerő, a hátsó ülés mögött kb. 10
centivel több hely van, tehát kis jóindulattal már-már
csomagtartónak hívható. Vitarában gyakorlatilag csak a hátsó
ülésre, vagy annak helyére lehet pakolni. Mindkét autó 4
személyes! Ne is álmodjunk arról, hogy akár csak rövid távon
is, be tudunk préselni a hátsó ülésre három személyt. Ezek az
autók keskenyebbek, mint a szokásos személyautók.
Motor: ezen
a téren van a legnagyobb különbség a két autó közt. A Vitara
javára. Számokban kifejezve: mindkét motor 1.6-os, a Suzuki 8
szelepes, a Daihatsu 16. A Suzukival aszfalton, városon kívül el
lehet járni 7-8 l körül 100 km-en, városban is kijön 10 alatt. A Feroza
átlagban két literrel többet fogyaszt. Ehhez képest a Suzuki
motor sokkal könnyebben pörög fel, erősebb, jobban gyorsítja az
autót. Közúton egyértelműen a Suzuki viselkedik jobban, könnyebb
vele előzni, a Daihatsuval sokkal megfontoltabban kell közlekedni,
minden előzést meg kell tervezni, vagy még jobb, ha nem is előzünk
vele :) A Suzuki gond nélkül használható 1500 és 5000-es
fordulatszám között, a Daihatsunál ez a tartomány kb. 2000-4000.
Kicsit segíthetünk a Ferozának egy direkt levegőszűrővel, javít
az alacsony fordulatszámon amúgy gyenge nyomatékán.
Internetes
fórumokat böngészve az is látszik, hogy a Daihatsu motorjával
általában több gond van, mint a Suzukival, tehát nem csak én
fogtam ki átlagtól eltérő darabokat. A Vitarámba 30 ezer
km. alatt összesen talán 2 liter olajat kellett utánatölteni, a
Ferozánál folyamatosan olajgondokkal küzdök, most kezd beállni
az olajfogyasztás kb. 7 deci/1000 km-re. Általában elmondható,
hogy a Feroza motorjánál gyakoriak a hűtésbõl adódó gondok,
szelepelégés, motorkopás, stb.
Úton: Bár a Daihatsuban hátul
laprugók vannak, a 3 fokozatban állítható lengéscsillapítónak
köszönhetően (már amelyikben van ilyen, és működik - az
enyémben igen), az autó komfortosabb a Vitaránál. Csendesebb a
motor, kisebb a menetzaj, és nem ráz annyira az autó. A Suzuki
előnyeit már leírtam, csak ismételni tudom: jobban megy, és
kevesebbet fogyaszt. Hatótávolságban nincs nagy különbség, a
Feroza tankja 60 literes, a Vitaráé 42, azaz mindkét autót
általában 500 kilométerenként tankolni kell.
Út mellett: a Feroza egy kicsit talán jobb terepjáró, de csak
kicsit. Fontos leszögezni, hogy amiket itt írok, a legelterjettebb
hajtásláncra igaz, azaz kapcsolható 4x4, felezõ, hátsó difizár
nélkül. A Ferozának nagyobb a hasmagassága, hátul laprugó van,
terepen ez is elõny, a futóművet pedig "Soft" állásba
állítva kevésbé ráz, mint a Vitara. Terepen sokszor a Feroza
előnyévé válik a lomhább motor, karakterisztikájából adódóan
laza talajon könnyebb "kúszni" vele, a Vitara idegesebb
motorja miatt gyakran kipörgeti a kerekeit olyankor, mikor erre
amúgy nem lenne semmi szükség. Viszont ugyanebből adódóan a
Ferozában gyakrabban kell kapcsolgatni, mint már írtam, a Vitara
motorja sokkal szélesebb fordulatszámban használható.
Az én
Ferozám és az én Vitarám: számomra nagyon fontos előny volt a
Feroza vásárlásánál, hogy a hátsó ülés osztva dönthető,
ezért, ha hárman utazunk, a gyerekülés mellé még jól lehet
pakolni. A Vitarámban csak egyben dönthető a hátsó ülés, de
láttam osztva dönthető hátsó Vitara ülést is.
Ami szintén
megfogott a Ferozában, hogy az enyém egy
nagyon megkímélt példány, minden kezelőszerv tökéletesen
működik benne, a belseje egyáltalán nincs lelakva, nem volt
rozsdás a kaszni, és általában az egész autó jobb állapotban
van, mint a Vitarám (kivéve a motort). A
Vitarámban sokkal jobb zene volt a hátsó hangszóróknak
köszönhetően, és volt benne pár olyan alkatrész, amit az évek
során kicseréltem, és emiatt ez egy biztonság- illetve
kényelemérzetet adott (új első szélvédő, új
kuplungszett, új lengéscsillapítók, stb.). De ezek a cserék
természetesen idővel megtörténnek, illetve egy részük már
megtörtént a Ferozámba is.
Összefoglalva: mindenki maga dönti
el, hogy melyik autót választja, illetve, hogy mi fontosabb neki. A
Feroza kinézetben közelebb áll egy terepjáróhoz, mint a Vitara,
jobban össze van rakva, de sokkal gyengébb a motorja. Terepen
nagyjából ugyanazt tudják, hosszú úton pedig mindkettőnek van
előnye és hátránya. A két autóból egy fantasztikus kis
járművet lehetne gyúrni :)
Pro Vitara:
Melléklet: szkennelt formában közlöm a két autó összehasonlító
tesztjét, ami az angol Autocar & Motor szaklap 1989. március 29.-i számában
jelent meg (nemsokkal a két tipus angliai bemutatója után), illetve ugyanebben a tesztben
szerepel mindkét autó részletes adatlapja is.
A teszt:
első oldal,
második oldal,
harmadik oldal,
negyedik oldal és
ötödik oldal.
Adatlapok: Vitara,
Feroza.