Szintén egy emlékezetből írt bejegyzés, 4 és fél évvel a kirándulás után, tehát nem biztos, hogy minden részlet pontos.
Az elmúlt hétvégén nem a Suzuki volt a főszereplő, hanem a Mitsubishi. Egy spontán ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy szülinapja alkalmából elmegyünk Edóval egy meglepetés hétvégi kirándulásra. Elővettem a térképet, és a körzős módszert használva, figyeltem fel egy szigetre Görögország északi részén. (A körzős módszer lényege, hogy a körzőt a térkép léptékének megfelelően kinyitom egy bizonyos távolságra -természetesen ez légvonalban értendő-, a tűt leszúrom a kiindulási helyre, és a körön belül keresek lehetséges célpontokat. Jelen esetben ez a távolság egynapi autózás, azaz kb. 1000 km volt.)
Két napnyi internet böngészés után már rengeteget olvastam a szigetről, Thassosról, találtam útleírásokat, rövid gondolkodás után életemben előszór szállást foglaltam interneten, "nem kell GPS!" felkiáltással kinyomtattam egy útitervet a viamichelinről - ez utóbbi fatális hibának bizonyult később.
Indulás péntek reggel volt, a terv szerinti hazatérés pedig hétfőn lett volna. A tervezett útvonal: Agyagfalva - Bukarest - Giurgiu - Bulgária - Ruse - Nova Zagora - Haskovo - Kardzali - Momchilgrad - Kirkovo – Görögország - le a tengerparti kikötőbe - komp - és péntek este 9 körüli érkezés a szállásunkra. A viamichelin-nek köszönhetően azonban egy apró homokszem került a gépezetbe, nem is homokszem, inkább egy fél tégla. Az ajánlott útiterv szerinti bolgár - görög határátkelő ugyanis már fél éve (január elsejétől) nem működött, ezt azonban mi csak ott, a helyszínen tudtuk meg. Ott voltunk egy erdőben, egyedül az úton, benzin nélkül, 2 órányi autózásra a komptól, és két bolgár határőr, akik semmilyen nyelvet nem beszéltek a bolgáron kívül, lerajzolta a porba, hogy ez a határátkelő itt nincs, irány vissza Momchilgrad, Kardzali, Haskovo és zúzzunk le a bolgár - török - görög hármas határhoz (Svilengrad - Edirne). Ez csekély 300 kilométeres kerülőt jelentett a tervezett 900 kilométeres úthoz képest, és egyben azt is jelentette, hogy aznap biztos nem érkezünk meg Thassosra, mert az utolsó komp este 9-kor indul Keramotiból. Elindultunk visszafele, majd lementünk az említett hármas határhoz, átkeltünk Görögországba, és valahol Alexandroupolis közelében egy út menti fogadóban ájultunk ágyba, 35 lealkudott euróért (a thassosi szállásunk 25 euró volt...). Ezek után a tervezett péntek esti érkezés helyett szombat délelőtt érkeztünk meg a lefoglalt szállásra.
Thassos csodálatos hely. Az időjárás, a tengerpart, a víz, az emberek, az ételek - minden tökéletes volt. Első nap a tengerparton voltunk a szállásunk közelében, este egy part menti tavernában vacsoráztunk, vasárnap pedig körbeautóztuk a szigetet (ez kb. 80-100 km-t jelent), felmentünk a sziget közepén található hegyen, egy régi, hagyományőrző faluba (Theologos), ahol életem egyik legfinomabb ebédjét kaptuk. Úgy döntöttünk, hogy a tervezett hétfő reggeli hazaindulásunkat elhalasztjuk egy nappal, és a hétfői napot a Paradise Beach-nek nevezett partrészen töltöttük. Az ottani emberekre jellemző módon szállásadóink hétfő este felajánlották, hogy maradjunk még egy éjszakát - ingyen (!), azonban mivel már a tervhez képest így is egy nap csúszásban voltunk, ezt az ajándékot nem fogadhattuk el.
Így végül kedd hajnalban indultunk haza, az első komppal átkeltünk, és eseménytelen, tévelygésmentes autózás után nem túl későn, este 10 körül értünk Agyagfalvára, 1100 km autózás után.
Két következtetés: Thassosra el (vissza) kell menni, és kell vinni GPS-t.

U.I. Most (2012 január) nézem a Google directionst, és érdekes módon ez is egy hasonló útvonalat ajánl Thassosra, mint anno a viamichelin, tehát egy dél-bulgáriai határátkelőt, Svilengrad helyett. Elképzelhető, hogy újranyitották a korábban lezárt átkelőt. Így az útvonal 860 kilométer.